A parlament szerdán, azaz ma szavaz a döntéshozatalhoz visszaküldött erdészeti kerettörvényről. Korábban, május 12-én a parlament jogi, mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottságai elutasították az államelnök, Klaus Johannis azon kérelmét, hogy a februárban elfogadott erdészeti törvény négy cikkelyét újratárgyalják. Az indoklás itt olvasható. 

Korodi Attila volt környezetvédelmi minisztert, Hargita megyei képviselőt arról faggattuk, mi várható a parlamenti vitán, min változtat, ha nemzetbiztonsági kérdéssé tesszük az erdőirtást, mennyire vegyük komolyan a Schweighofer „fenyegetését”, hogy kivonul az országból, és egyáltalán hogyan történhetett meg, hogy az osztrák vállalat ekkora dominanciára tett szert a fafeldolgozásban.

Mi várható szerdán az erdészeti törvény parlamenti vitáján?

Lesz egy politikai vita, amelynek kevés köze lesz az erdőgazdálkodáshoz, inkább egymás fejéhez vágott álságos vádak hangzanak majd el. Aztán kialakul egy kisebb vita a törvény húszas cikkelyéről, amelybe belekapaszkodtak a liberálisok.

A szavazásnál lesz egy kis izgalom, hiszen a mandátumot nyert képviselők minősített többsége, azaz fele plusz egy honatya szavazata szükséges a sarkalatos törvény elfogadásához, és kérdés, összegyűl-e ennyi.

Pontosítsunk: miről szól a húszas cikkely?

A cikkely szerint ha tíz hektárnál kisebb valaki erdőtulajdona, és őrzési szerződést köt rá tíz évre, jogában áll évente hektáronként maximum három köbméter fát kitermelni a területről, és ehhez nem szükséges erdészeti üzemterveztetés.

A jelenleg érvényben lévő normatívák szerint az erdészeti üzemterveztetés azt feltételezi, jelenti, hogy a kis tulajdonosok addig csoportosulnak egymással, amíg lesz egy száz hektáros vágszél, erre kell egy tíz éves üzemtervet készíteni szakmai tanulmánnyal, és csak ezután köthetnek rá őrzési szerződést. Emiatt Romániában félmillió hektár erdőt nem őriznek, mert a kis tulajdonosok nem tudtak, akartak társulni.

Talán sokan nem tudják, mi az erdészeti üzemterv …

Az üzemterv azt szabja meg, hogy mennyi az a maximális szint, ami gazdaságilag kitermelhető egy erdőből, hogy az megőrizze a működőképességét.

Amikor arról beszélünk, hogy tíz hektár alatt te szerződést kötsz őrzésre – és ez kötelező –, azt jelenti, hogy az erdészet innentől kezdve felel az erdőért, és évi három köbméter kivághatsz hivatalosan az erdőből hektáronként.

Ez a három köbméter kevesebb mennyiség, mint az erdő évi hektáronkénti növekedése, ami öt köbméter. Ezáltal az erdő állaga megőrződik, és őrzés alatt is áll.

A liberálisoknak két elhallgatott indokuk van arra, hogy kifogásolják ezt a cikkelyt. Ha ennyire támogatták a Schweighofer-témát, akkor nagyon jól tudjuk, hogy a törvénytelen fakitermelés nagy része éppen az őrizetlen erdőkhöz köthető, és ugye azért nem őriznek most félmillió hektárt, mert mindenkit kötelezünk az üzemtervre, amely a kistulajdonosok számára fölösleges.

A másik dolog, hogy az üzemterveztetés olyan szakmai körnek a grémiuma, akik általában az erdészeti felügyelőségek körül gravitálnak, és sokszor a maguk malmára hajtják a vizet. Innen jött a nyomás, hogy senki ne legyen kivétel, hogy mindenkinek erdészeti ütemtervet kell készítetnie. Nyugaton az általunk javasolt módszert használják.

A környezetvédelmi minisztérium szombaton közvitára bocsátott sürgősségi rendelet-tervezete szerint augusztus 31-ig befagyasztják a rönk-, tüzelőfa és fűrészáru exportját. Ön szerint az első mennyire kivitelezhető, gondolok itt arra, hogy az Európai Bizottság máris jelezte, megvizsgálja a rendeletet.

Ha az ideiglenes felfüggesztést jól megindokolják, az Európai Bizottság nem fog belekötni, ez minden tagállamra áll nagyjából minden témára. Csak jól meg kell indokolni, és sajnos nekünk van amivel.

A három hónap viszont nagyszerű alkalom arra, hogy az illetékesek körbenézzenek, és rámutassanak a rendszerhibákra. És itt nem a törvény szintjén felbukkanókra gondolok elsősorban, hanem például a vámpolitika, a szállítmányozás szintjén megbúvókra. Mert mi történik? Ha három hónapra leállítódik az export, a piacon hatalmas feszültség lesz, és végre felszínre kerül rengeteg kényes dolog. Ki kell használni ezt a három hónapot erre.

Ami a rönkexportot illeti, a kerettörvényben van egy olyan cikkely, miszerint ha ezután valaki rönköt akar vásárolni vágszélről, kötelezően a mennyiség negyven százalékát saját feldolgozókapacitásban fel is kell dolgoznia. Ez azt fogja eredményezni, hogy a kis garzonlakásban lévő cégek, amelyek úgymond falaztak ezeknek a nagy kínai exportoknak, eltűnnek a piacról, és a kínai export nem lesz olyan könnyen megszervezhető.

Ha hatályba lép az erdészeti kerettörvény, tényleg visszaszorítható az erdőirtás? Mit kellene még ezenkívül tennünk, hogy ez a gyakorlatban is elkezdődjön?

Igen, a törvény visszaszorítja az illegális erdőirtást. Ha a törvény így átmegy, megszűnik a nyomás a nagy monopóliumok részéről, ami elsősorban ugye a Schweighofer. És megszűnik a nyomás az export részéről is, ami a rönkre vonatkozik, hiszen nagyon nehéz lesz exportálni.

Ha a nyomás csökken, azt jelenti, hogy automatikusan kevesebb fát kell kitermelni, tehát marad az a mennyiség, amit hivatalosan kitermelésre engedélyeztek. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy még fele annyit kitermelnek, mint amennyit hivatalosan engedélyeznek. Ezt mutatják a légi felvételes összehasonlító adatok, de elképzelhető, hogy még ennél is rosszabb a helyzet.

Összességében elmondhatom, hogy a törvény jó irányba mutat, ezért is van ekkora cirkusz, ezért fenyegetőznek a cégek, mert érzik, hogy teret veszítenek. És ha a térvesztéssel egyidőben beindulnak a helyi kis- és középvállalkozások, ismét lesz annyi munkahely, hogy ne a kitermeléssel, hanem a gyártással foglalkozzanak. Ez két-három éves folyamat.

Hogy mit tehetünk a törvényben előírtakon kívül? Hatalmas hiba, hogy a belügyminisztérium nem veszi komolyan az erdőradart. Mert ha komolyan venné, rengeteg mindent megoldana. De itt az a baj, hogy a bejelentések után a rendőrség nagyjából nem csinál semmit. Ha jegyzi is, utána néma csend, a belügyminisztérium nem beszél arról, hogy mit csinál a törvénytelen szállítmányozások ügyében.

Tolmácsolnék két zöldek által megfogalmazott kérdést, amely Önnek is szól, hiszen környezetvédelmi miniszter volt: Miért írja és írta alá sorozatban a környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter az erdészeti üzemterveket, amelyek mesterségesen felduzzasztják a kitermeléseket?

Szerintem azért, mert szakmailag képtelenek voltak követni. Valójában ezeket az erdészeti regionális felügyelőségek szintjén írják alá. És említettem, hogy kik készítik az üzemterveket, tehát általában a felügyelőségek közelében pályára álló emberek, ez pedig könnyen a korrupció melegágya lehet. Hát ezért.

A másik kérdés: Hogyan történhetett meg, hogy egy vállalat (vagy akár kettő, három) ekkora dominanciára tett szert a fafeldolgozásban? A sajtóban rengeteg cikk született arról, hogy a politikai osztály gyakorlatilag megágyazott ennek a cégnek.

A '90-es évek vége, a 2000-es évek eleje arról szólt, hogy be kell hozni az országba a külföldi tulajdont. Ez még rendben is van, hiszen nem azzal van gond, hogy külföldi cégek vannak jelen Romániában, a gond az, hogy megengedték, hogy ekkorára nőjenek.

A nyersanyag-hozzáférések, a különböző telephelyek létrehozása, hogy olyan rendszer működött az erdőgazdálkodásba, hogy mindenhol mindenki valamiért hunyt, és nem akarta megállítani a törvénytelenséget – ebből nőhettek ekkorára. A kicsiket kinyírták teljesen, ami automatikusan beinduló folyamat, hiszen a kicsiknél sosincs akkora tőke, hogy fel tudja venni a versenyt a nagy óriásokkal.

Mennyire tartja reálisnak az osztrák cég fenyegetését, hogy kivonul Romániából?

Csak akkor fog kivonulni, ha úgy érzi, nagyon sáros. Amúgy nem fog kivonulni, mert a harminc százalékos küszöbbel is tud tisztességes kapacitást működtetni törvényes keretek között. A fenyegetés jellegzetesen a verespataki hangulatot juttatja eszembe.

Ha mennének, az ország hamar kiheverné a hiányukat, mert jelenlétük hatalmas szakági betegséget jelent. A fafeldolgozáshoz van elég szakember Romániában, csak az a baj, hogy most nincs piaci hozzáférése.

Az utóbbi napokban nagyon sok szó esett arról, hogy nemzetbiztonsági kérdéssé, üggyé tennék az illegális erdőirtásokat. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a téma státusa?

Pontosan. Sokan, amikor az erdőkre gondolnak, kizárólag a korrupciót látják, holott nagyon sok tisztességes tulajdonos, alkalmazott dolgozik a fakitermelésben, feldolgozásban. Csakhogy ők teljesen előnytelen helyzetbe kerültek a rengeteg tisztességtelen kitermeléssel és feldolgozással.

Mivel ez nem volt nemzetbiztonsági kérdés, a kivizsgáló szervek ennek megoldását sosem tekintették listaelsőnek, a rendszert nem világították át. Ha nemzetvédelmi tanács úgy dönt, hogy az illegális fakivágás nemzetbiztonsági kérdés, innentől kezdve megváltozik a történet, és szerintem nagyon jó irányba: ettől a pillanattól kezdve rezeg a léc azok alatt, akik eddig vagy ezután törvénytelenséget követnek el.

Tehát végre elkezdődnek a felelősségre vonások?

Szerintem igen.

De ha a Legfelsőbb Védelmi Tanács, és most túlzok, csak kávézgat egyet a téma fölött, nem hoz döntést, azzal nem értünk el semmit. De ha belefoglalják az általuk követett stratégiába, na akkor már igen, akkor elkezdődhetnek a felelősségre vonások.