Lezárult az Európai Unió által finanszírozott WATMAN környezetvédelmi program, amely elsősorban az árvízvédelmet szolgálja Romániában, és amely által beszerezték azokat a műszaki felszereléseket, mérőeszközöket, gépeket, tömlőgátakat, amelyekre az árvizek megelőzésére és elhárítására használnak majd, valamint árvízvédelmi központokat hoztak létre.

A 63 millió eurós beruházásból a Maros vízgyűjtő medencéjére 6,1 millió euró jutott – számolt be az ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatón Marosvásárhelyen Cătălina Bragaru Milos, az Országos Vízügyi Igazgatóság sajtószóvivője, valamint Mihai Blaga, a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatója és Dávid Csaba műszaki igazgató.

A beruházást, amellyel 7 százalékkal tudják csökkenteni hozzávetőlegesen másfél millió személy által lakott területnek az árvízveszélyét, 85 százalékban az Európai Unió fedezte, a különbözetet helyi költségvetésből állták. Ebből az összegből az ország tizenegy vízgyűjtő medencéjét ellátták: a Szamos–Tiszát, a Köröst, a Marost, a Bánságot, a Zsilt, az Oltot, az Argeş–Vâlceat, a  Buzău–Ialomiţat, a Szeretet, a Prut–Bârladot és a Dobrudzsa–tengerpartot.

Az új műszerekkel az adatgyűjtés folyamatossá válik, az országos központ a vízgyűjtő medencék igazgatóságait tájékoztatja állandó jelleggel, például a lehullott csapadék mennyiségéről, hórétegvastagságról, olvadásról, lehetővé téve a a várható árvizekről való tájékoztatást, a felkészülést, megelőzve ezáltal a nagyobb károkat. Emberek életét és anyagai javakat menthetnek meg ezáltal – hangsúlyozta Dávid Csaba a beruházás jelentőségét, a rohammentő-szolgálatéhoz hasonlítva a vízügyesek tevékenységét, akik 24 órás felügyeletet vállalnak, mindig készenlétben állva a bajok elhárítására.

Maros megyében a Nyárád, a Maros és a Küküllő mentén, körülbelül tízezer ember érintett, él árvízveszélyes területen. Azokon a helyeken folyamatosan dolgoznak, hogy elhárítsák az árvízveszélyt – hangzott el a sajtótájékoztatón. Arra is kitértek, hogy a vízügyi hivatal folyamatosan egyeztet azoknak a településeknek az elöljáróival, ahol munkálatokat végeznek.

Az árterületekre nem szabadna építkezési engedélyt adni, ám ezt nem minden polgármesteri hivatalban tartják tiszteletben. A vízügyesek azzal sem értenek egyet, hogy a gátakról, mint természetvédelmi területekről beszélnek a környezetvédelmi civil szervezetek, ugyanis az emberi élet mindennél fontosabb, az ilyen mesterségesen létesített töltések ugyanis nem számítanak természetes élőhelynek.