A jubileumi Tusványos pénteki napján nem szokványos előadáson vehettek részt az érdeklődők: a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának oktatóikerekasztal-beszélgetést szerveztek a sörről és az ahhoz kapcsolódó székely és magyar szokásokról, illetve a tévhitekről. Telegdy Balázs szociológus, egyetemi adjunktus, Tapodi Zsuzsanna irodalomtörténész professzor, Szőcs Attila marketing professzor és Szilveszter Szabolcs környezetmérnök pódiumbeszélgetését Pap Levente dékán moderálta.

Az egyetemi oktatók szerint nem született elegendő kutatás Székelyföldön az alkoholfogyasztásról, így a hallgatóságot megmozgatva interaktívvá tették a sörözésről szóló kiselőadást: ki-ki kapott egy piros, tagadó jelzéssel ellátott „sörös pálcikát” és egy ugyanolyan zöldet is, amellyel az egyetértését fejezhette ki a kijelentések hallatán.

„A magyar ember sörrel nem koccint”

Csattanós kezdéssel indítottak, és mondhatni magas labdát dobtak a hallgatóságnak. „A magyar ember sörrel nem koccint kijelentés” a jelenlévők többségéből heves tagadást váltott ki, mert a legtöbben úgy vallották, becsületbeli kötelessége bármilyen alkoholos itallal koccintania az embernek. Tapodi Zsuzsanna elmondta, a magyarok 150 évig valóban nem koccintottak a sörrel, mert az aradi vértanúk kivégzése után az osztrák katonák ezzel az itallal ünnepelték a gyilkosságokat.

Az irodalomtörténész arról is beszámolt, hogy voltaképpen a bortermelők járultak hozzá ennek a kijelentésnek a terjesztéséhez, mert a sörfogyasztás inkább a német kultúrkörben elterjedtebb, a magyar nemzet pedig a borászatban jeleskedik. Ugyanakkor egy több száz éve fennmaradt illemszabály is bebizonyította, a poharak összeütögetése nem volt az összes század közkedvelt megnyilvánulási formája, sőt volt idő, amikor megkövetelték, hogy kizárólag a pezsgővel, és azzal is csak különleges alkalmakkor koccintsanak az emberek.

Európában nemzeti identitásképző szerepe van a sörnek, hangsúlyozta a szociológus. A germán népeknél, a cseheknél és a dánoknál is messzire nyúlik vissza a sörfőzés kultúrája, nem beszélve arról, hogy már az egyiptomiak és a mezopotámiaiak is előszeretettel gyakorolták. A magyarok – bár a köztudatban a borral asszociálják őket – a honfoglalás idején primitív technológiákkal főzték a sört, mert vándor népek lévén nem állt lehetőségükben a szőlőtermesztés.

„A sörnek közösségépítő szerepe van”

A sör a nyári fesztiválok itala, és az alkoholfogyasztás huszonéves korunkig specializálódik – hangsúlyozta Telegdy Balázs szociológus. Érdekességként elmondta, hogy a sörfogyasztás nemileg is meghatározott tevékenység, ugyanis a férfiassággal azonosítják, a nőkhöz pedig a tömény italokat kapcsolják. A nemi szórás a reklámok kapcsán is erőteljesen jelentkezik – erősítette meg Szőcs Attila marketinges, aki arra is kitért, hogy a román reklámok ebből a szempontból hímsovinisztábbak az átlagnál, és nem is kalkulálnak a nőkkel. Ilyen a Bergenbier férfiak napjára szánt romániai reklámkampánya, amely arra biztatja a férfiakat, hogy törjenek ki, és ne engedjék a nőknek az alkoholfogyasztás tiltását.

Az előadók arra is felhívták a figyelmet, hogy a sörfogyasztás nem egyik napról a másikra alakul ki, és azok, akik először kóstolják meg, általában nem szeretik az ízét. „Tanult íz”, amelyet úgy kedvelnek meg a fiatalok, hogy egyik a másikat „ráveszi” a megkóstolására a baráti körökben.

„Ha üveges sört iszom, nem szennyezem a környezetet?”

Szilveszter Szabolcs környezetmérnök elmondta, Romániában a hulladékgazdálkodási menedzsment kidolgozatlansága miatt az üveges sörök is nagymértékben szennyezőek, akárcsak a palackozottak. Mindamellett, hogy kevés sörösüveget hasznosítanak újra, a rajtuk lévő címke is környezetromboló hatású, mert veszélyes festékanyagokat tartalmaz.

A sörgyártás melléktermékei pedig nagyrészt nem kerülnek újrahasznosításra, így azok a talajt szennyezik, akárcsak a műtrágyázás, amelynek negatív következménye lehet a székelyföldi kútvizek szennyezettsége. A melléktermékek néhány darabját a gazdák használják fel, ugyanis azok nagy része megfelelő az állatok takarmányozására – derült ki.

„Mióta fogyasztanak sört a székelyek?”

Tapodi Zsuzsanna irodalomtörténész szerint az első biztos feljegyzés a sörfogyasztásról a tizenhetedik századból származik Székelyföldről. Az akkori csíkkozmási plébános kézirata ugyanis arról tanúskodik, hogy „a székelyek sört és pálinkát isznak”.

Azóta pedig gyakran fogyasztják, bár egy frissebb kutatás azt mutatja, hogy vannak olyan székely települések, ahol senki sem sörözik, arra hivatkozva, hogy „nem éri meg sört inni”. A szociológus szerint azért gondolkodnak így a székely emberek, mert inkább az üdítőitalhoz hasonlítják a sört, mintsem az egyéb alkoholokhoz. Szőcs Attila marketinges hangsúlyozta, nemcsak a székelyek, hanem a teljes romániai piac úgy gondolja, hogy inkább üdítőszerű ital, és éppen ezért a sör az üdítőkkel versenyez a gazdaságban.

De miért a sör?

Kiderült, a középkorban azért volt szükség a sörre, hogy enyhébb alkoholos italt fogyaszthassanak az emberek. Ez szolgált a fertőtlenítésre, mert kanalizálás híján „vérhast”, halálos betegségeket eredményezett a szennyezett víz. A higiénikus okok több helyen is megjelentek az idők folyamán: az 1700-as években a Timișoreana nevezetű sört például azért kezdték gyártani, mert a Temesváron lévő katonáknak nem volt lehetőségük tiszta vizet fogyasztani – ismertette Pap Levente dékán.

Érdekes adatként szolgált, hogy a romániai sörök 75 százaléka kisüzletekből fogy el, és nem a kocsmákból, a nők nagy része pedig a hajápolás okán vásárolja azokat. A meghívottak azt is tisztázták, hogy Romániában 150 ezer euró befektetésével már bárki elindíthat egy sörfőzdét, és arra bátorították a hallgatóságot, hogy ne riadjanak vissza a befektetéstől, mert a kézműves söröknek egyre nagyobb hagyománya lesz az országban.