Vélemény

A háttérben nem a holokausztot látjuk, hanem azt, amit mindig produkált a történelem, a Nagy Emberi Komédiát.

Számtalanszor leírták, hogy ha a jelenlegi kormány máshoz nem is nagyon, de a szimbolikus terekhez nagyon is ért. Hogyan kell úgy felcicomázni egy várost, hogy még az unokák is Orbán bácsi ízlését dicsérjék.

Hallottam Gică Popescut, amint arról beszél, hogy őt Cruyff tette meg csapatkapitánynak, és nem akadt a csapatnál olyan, aki ellentmondott volna neki, vagy megkérdőjelezte volna a véleményét.

A terror elleni háború ugyanolyan világháború, mint az első vagy a második, és bár más a megjelenési formája, másak az eszközei, és legalábbis egyelőre kevesebb áldozattal jár, nem kevésbé veszélyes.

Az érettségin olyan ismereteket várnak el a diákoktól, amelyek a múlt század hatvanas éveiben segítették volna a fiatalokat az életpálya építésben.

Államfők, miniszterelnökök, miniszterek, politikusok, pártelnökök időközben jöttek-mentek, és azóta sem találni olyan politikust, akinek a fején ne lenne aprócska vaj (vagy legalább is kis darab margarin).

A fiatalok sokszor elemi ismeretek hiányában mondanak ítéletet a közhelyszótár felhasználásával. Gyakorló nagypapaként mondom, sok a tennivalónk, ha normálisabb világot szeretnénk a felnövekvőknek. 

1975-ben írta Imreh István: „ Segítségükkel egyéni vonásokkal megrajzoltan áll előttünk a nép, amelyről a múltban sokszor szólottunk úgy, mint ahogyan a fákról szoktunk: csupáncsak erdőt emlegetve.”

A feljelentést az RMDSZ tette. Hasonló esetekben a kezdeményezés mindig magyar oldalról jön. Igazi demokrácia akkor lesz, amikor a román a román ellen, magyar a magyar ellen nyújt be óvást saját sovinizmusáért. 

Az iskolák köré kerítést emelni rossz üzenet lenne. Ilyesmit legelszántabb szabadságvágyunk idején sem mertünk remélni, pedig szintén nem láttunk egy menekültet sem, több családtagunkat éppen azért. 

Gyorsabbak (s tán hatékonyabbak) lesznek a fehér asztalnál megejtett üzleti tárgyalások, miközben a baráti asztaltársaságokban a poént kétszer kell elmondani, hogy a bagós haver se maradjon le a csattanóról...

Úriember úgy lop, hogy azt nem veszik észre. Mert nem feltűnő, nem hiányzik látványosan onnan, ahonnan elvette. Megmarad közben iskola, kórház, alkotmánybíróság. Nem gyilkol halomra vadat s halat...

Hajdani kis főnököm kérdezte tőlem, amikor  a mi irodánkban is efféle civódások voltak: Miért nincs benned egy kis tolerancia? Lásd, mi dohányosok… Három éve már nem kérdez ilyeneket, elvitte a tüdőrák.

Míg a többiek karrierizmusból vagy egyéb szándékból, a körülmények kényszere alatt cselekedtek, addig Hebrencs Mózes (Moise Hebrenciu-Covasna) felizgatás, méregbe hozás által lett nyelvelhagyó, jobb hazafiú.

Párizs sorsdöntő lehetett volna, ha nem arra megy ki, hogy addig hozzák döntéshelyzetbe Kijevet, míg a donyecki és luhanszki árnyékkormányok iránti moszkvai figyelem lanyhább Szíria miatt, en bloc és en detail.

Ez volt Romániában a markói irányvonal, s bár nem mindenkinek tetszett, nem mindenki volt elégedett, tagadhatatlan, hogy ennél sikeresebb kisebbségi politizálást senki sem tudott felmutatni a Kárpát-medencében.

Nehéz megérteni, miért ragaszkodik annyira a nagyszebeni házhoz, miután az igazságszolgáltatás több alkalommal is megállapította, hogy törvénytelenül szerezte. Gyermekkori emlékek nem fűzhetik hozzá...

A két huszárvágás, az alkotmánybírósági döntés és a sürgősségi kormányrendelet bezárta a kört. Fő a biztonság, amelyre hivatkozva bárki lehallgatható, aki gyanús, és mindenki gyanús vagy azzá válhat.

Én rá szavaztam, és azóta mélyen megbántam ezt a lépést, de hát a szavazásaim másból sem álltak, mint nagy reménykedésekből, és még nagyobb megbánásokból. Szokva vagyok ezzel a táncrenddel. 

A márciusi ifjak heves indulataik közepette is olyannyira józanok maradtak, hogy mindjárt az elsõ pontban leszögezték: azt kívánja a magyar nemzet, hogy legyen egyetértés a közös célokban.