Címke: Ambrus Attila

Talán csak az okoz némi izgalmat a sokat megélt RMDSZ politikusoknak, hogy a következő négy év vajon így telik-e majd el. Iszapbirkózással a koalícióban. Meglehet, hogy így!

A szeptemberi helyhatósági választások utáni este: minden politikai párt elnöke lelkesen nyilatkozott politikai alakulatának győzelméről. A parlamenti választások után szinte senki sem tűnt boldognak.

A kijevi igazságügyi minisztérium kezdeményezésére valóban betilthatják a KMKSZ–Ukrajnai Magyar Párt működését.

A szerencsés és szabad újságírók ismérve nem a pártatlanság – hiszen az újságíró is emberből van –, hanem az objektivitás. Az aktivizmus elutasítása.

Az egyik kiforgatósdi azután keletkezett, miután Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke közzétette, hogy dr. Kovács Gergely Erdély érseke is arra buzdít, hogy menjünk el szavazni december 6-án!

Eredményesen riogatnak ugyan a huhubagollyá lett szakértők, a szenzációhajhász, klikkvadász média is, de nem szabad, hogy életünket a félelem eluralja, félelemben és szabadságban egyszerre nem lehet élni!

Élő kisközösségekké kell kovácsolnia a szórványban már-már mindentől elzárt, önmagát minden közösségi cselekvésből kivonó, kirekesztő embert, hogy ezzel hitet és önbizalmat teremtsen.

A félelem lassú vírus. És pusztítóbb, mint a koronavírus. Irracionális döntésekre késztet. Fél az egyszerű ember. Sokan félnek a vírustól, félnek egymástól.

Nem csupán hatvannégy évvel ezelőtti lázadásuk, börtönbéli szomorú-víg napjaik jelentik a leckét számunkra, hanem ez a viszonyulásuk is az eltévelyedett bajtársakhoz is példaértékű számunkra.

A kisebbségvédelem olyan téma, amelyet az EU teljesen figyelmen kívül hagyott, miközben az EU bevallott célja éppen a kulturális és nyelvi sokszínűség biztosítás.

„Aktorból redaktor lettem” – fogalmazott utánozhatatlan stílusában pályaváltásáról. Nem bánta meg, de az igazi nyertesek mi voltunk: olvasói.

Az RMDSZ polgármester-jelöltjeinek sikerült nyerniük több román többségű településen is, áttörve ezzel az etnikai szavazás falát. Segített a helyi románság kollektív emlékezete…

Amiről az Európa Tanácsban határozatot hoztak, hogy nyelvek tanulására, kultúrák közelítésére ösztönözzék az európai embereket, Kosztolányi csodálatos szövegekben már közel száz évvel azelőtt javasolta.

A vegyespárt Felvidéken az asszimiláció eszközévé vált. Nagy áron – a magyar képviseletről lemondva – utasították el. Vajdaságban felismerték a veszélyét, eleve nem szavaztak bizalmat a politikai projektumra.

Arra a kérdésre is választ kapunk a választási eredmények ismeretében, hogy mennyire fogadja el a közösség, a román pártok színeiben induló magyar jelölteket.

A romániai magyar választók ugyan elveszítették szimpátiájukat a Nemzeti Liberális Párt és főként Klaus Iohannis iránt, de erőteljesen elutasítják a Szociáldemokrata Párttal való együttműködés gondolatát is.

Dúl a tájékozatlanság, noha az Oktatási Minisztérium kiadott egy tervezetet, amely 25 oldalon sorolja, milyen feltételeknek kell eleget tenniük az iskoláknak, szülőknek, ahhoz, hogy elkezdődhessen a tanítás.

Az elmúlt 30 évben a politikusok belátták, hogy mekkora haszonnal járt az oktatás ellehetetlenítése, a butaságnak, a hiszékenységnek, a megvezethetőségnek az erény rangjára emelése.

A legutóbbi napok történései mégis felvetik azt a hipotézist, hogy Ludovic Orban Orbán Lajos miniszterelnök kulturált ember. Van kultúrája. Sőt, bármennyire is megpróbálja letagadni: magyar kultúrán szocializálódott.

A kedves románokba a jelek szerint nem tartoznak bele a romániai magyarok, sem a szociáldemokraták, akik az elnök szerint átálltak a vírus oldalára.