Tudományosnak próbál látszani, de tobzódik a képtelenségekben az a tanulmány, amely a világ országaik a boldogságszintjük szerint rangsorolja. Derülni azért jót lehet rajta.

Az ENSZ felkérésére idén is elkészítette a világ egyik legnagyobb elemző és tanácsadó cége, a Gallup Intézet a világ országait a lakói feltételezett boldogságszintje alapján rangsoroló, World Happiness Report című tanulmányát. Bár a boldogság élmény, s mint ilyen teljességgel szubjektív, a Gallup munkatársai objektív mutatókat (egy főre eső bruttó hazai termék, várható életkor stb.) kombináltak közvéleménykutatási adatokkal, hogy kiszámítsák 156 állam boldogságindexét.

Az első tízbe kizárólag liberális jóléti államok kerültek be, élükön Finnországgal, kiemelkedő gazdasági és szociális mutatóiknak köszönhetően. A kérdőívezésből összejött, vagyis a szubjektív boldogságélményt tükrözni hivatott pontszámok alapján azonban a listavezetők zöme elmarad olyan országok mögött, mint a Moldvai Köztársaság, Nigéria vagy Bolívia.

A tanulmány készítői ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a norvégok, a svájciak és a kanadiak akkor is boldogabbak, ha ők nem ezt nem így érzik. Boldogabbak, és punktum! Nehogy már egy közvéleménykutatás mitugrász alanya jobban tudja, hogy mennyire boldog, mint egy jól képzett adatelemző szakember.

Bulgária, a búbánat földje

A rangsor, amelyen Románia a 48., Magyarország pedig a 62. helyre került, további furcsaságokat tartogat. A 72. helyen az évek óta polgárháború sújtotta Líbia áll, megelőzve többek között Montenegrót, Horvátországot, Hong Kongot, Észak-Macedóniát, Marokkót, Bulgáriát és Ukrajnát. Ha igaz volna, hogy a véráztatta ország lakói boldogabbak, mint sok békében és viszonylagos jólétben élő állam lakói, akkor a Dalai láma helyett egyszerű líbiaiakat kellene felkérni, hogy világszerte előadásokat tartsanak a boldogság titkáról. Persze, sokkal valószínűbb, hogy a tanulmány szerzői irreleváns, hibás kérdésekkel próbálták meg lemérni az alanyok boldogságszintjét, illetve arról is megfeledkeztek, hogy egy hadurak által lerabolt országban az egy főre eső GDP nem mércéje az életszínvonalnak.

A toplistának a való élethez való viszonyáról sokat elmond az is, hogy Líbia (5,525) és Magyarország (5,758) boldogságindexe között kisebb a különbség, 0,233, mint utóbbié és a 41. helyre rangsorolt Üzbegisztáné (6,174) között, ami 0,416. Figyelembe véve, hogy 16 nemzet boldogságindexe is meghaladja a 7-t, Magyarország és Líbia boldogságszintje között tulajdonképpen minimális az eltérés. Úgy tűnik, hogy a Gallup szakemberei számára ez cseppet sem tűnik valószínűtlennek. Az EU tagállamai közül Bulgária a legszomorúbb ország, a lista 97. pozícióját foglalja el, kevéssel előzve meg Venezuelát, ahol a gazdaság romokban hever, az emberek pedig tömegesen menekülnek külföldre.

Boldog, de türelmetlen litvánok

A tanulmány készítői a boldogságindex kiszámításánál a legnagyobb súllyal egy olyan homályos kritériumot vettek figyelembe, mint a „társadalmi segítségnyújtás”, ellenben az öngyilkossági-, illetve az emberölési rátával nem kalkuláltak. Részben ennek köszönhetően az öngyilkossági hajlandóság tekintetében globális listavezető Litvánia az előkelő 42. helyre került. Lehet, hogy boldog emberek a litvánok, csak éppen türelmetlenek. Még vígabb az élet, legalábbis a World Happiness Report szerint, a 35-nek rangsorolt Salvadorban, amely az emberölés tekintetében világelső. Biztosan nincs ebben semmi ellentmondás, a salvadoriak szeretnek veszélyesen élni.

Buthán a világ egyetlen országa, ahol Boldogságügyi Minisztérium létezik, s a GDP helyett a bruttó nemzeti boldogság a jólét hivatalos mutatója. Mindezek ellenére a himalájai állam elég hátul áll a ranglistán, a 95. helyet foglalja el. A király helyében azonnal meneszteném a boldogságügyi minisztert, igaz, valószínűleg ezzel eggyel nőne a boldogtalanok száma, romlana az országos mutató.