Két héttel a parlamenti választások előtt hirtelen a speciális nyugdíjak kerültek a kampány középpontjába. Valóságos versenyfutás kezdődött, hogy melyik párt utasítja el inkább a rendkívüli járandóságokat, és ebben a hajszában sok féligazságot, sőt szemenszedett hazugságot is bevetettek. 

A speciális nyugdíjak költségvetési terhe nem túl jelentős, de nem is elhanyagolható. Az idei év elején a román állam mintegy 8,7 milliárd lejt, vagyis nagyjából 1,8 milliárd eurót költött ezekre. A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik:

1. a fenti összeg csupán egy részét jelenti a speciális nyugdíjban részesülők teljes járandóságának, mivel a legtöbb kedvezményezett-kategória „rendes” nyugdíjat is kap, annak függvényében, hogy aktív élete során mennyi hozzájárulást fizetett be a nyugdíjkasszába;
2. a fenti összeg mintegy 90 százalékát a hadsereg és a belügy nyugállományba vonult egykori alkalmazottai kapják, nagyjából fele-fele arányban.

Költségvetési teher és társadalmi igazságosság

A költségvetésre háruló terheken túl a speciális nyugdíjak növekvő szimbolikus és morális terhet jelentenek a döntéshozóknak, elsősorban a nyugdíjrendszer kirívó igazságtalanságai miatt. A legkisebb és a legnagyobb nyugdíjak közötti különbség mintegy háromszázszoros, de a speciális nyugdíjak átlaga is többszöröse a „rendes” átlagnyugdíjnak.

Ezért valahányszor felmerül a különnyugdíjak eltörlése, a parlamenti pártok egyetlen kórust alkotnak – legalábbis a deklarációk szintjén. A valóságban ennél bonyolultabb a helyzet, különösen, hogy maguk az eltörlésről szavazó képviselők és szenátorok is személyesen érintettek. Így fordulhatott elő, hogy noha látszólag teljes az egyetértés a törvényhozási frakciók között, és mindenki teljes erőbedobással dolgozik rajta, többévi megfeszített munkával sem sikerült dűlőre vinni a dolgot.

Most a kampányban a pártok megpróbálják meggyőzni a választóikat, hogy nem rajtuk múlott, illetve hogy a szándékaik és a tetteik azonosak. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) kedden tervezte bejelenteni, hogy képviselői és szenátorai lemondanak törvényhozói mandátumukról, hogy ne részesüljenek speciális nyugdíjban. Marcel Ciolacu, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke azonban megelőzte, és Alfred Simonis képviselőházi frakcióvezető társaságában már hétfőn bejelentette a lemondását. Ciolacu még azt is hangsúlyozta, hogy elvi fenntartásai vannak a speciális nyugdíjakkal szemben, ugyanis azt vallja, hogy mindenki aszerint kapjon nyugdíjat, amennyi hozzájárulást fizet. Ezért – emlékeztetett Ciolacu – négy évvel ezelőtt sem fejezte be akkori, első képviselői mandátumát.

A képviselőház honlapja szerint Marcel Ciolacu valóban nem töltötte ki négyéves mandátumát, képviselői megbízatása 2016. december 19-én lemondással ért véget. Csakhogy ezzel nem veszítette el a jogosultságát a képviselői különnyugdíjra – ahogy arra felhívta a figyelmet Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke. A kormányfő kemény szavakkal bírálta Ciolacut a szerinte demagóg gesztus miatt, és bár nem nevezte meg őket, kritikái az USR törvényhozóinak is szóltak.

Barna átértelmezte a törvényt

A Facebookon is közzétett lemondásában az USR elnöke azt állítja, hogy lemondásának célja „megbizonyosodni arról, hogy nem részesülök speciális nyugdíjban”. A jogszabályi hivatkozásokat is tartalmazó bejegyzés azonban éppen az ellenkezője a jogi valóságnak. Barna – és Ciolacu – értelmezése szerint csak az a képviselő részesül speciális nyugdíjban, aki legalább egy mandátumát befejezi. Ennek éppen az ellenkezője áll a képviselők és szenátorok jogállásáról szóló törvény 49. cikke 4. bekezdésében. Eszerint nem teljes mandátum esetén az öregségi juttatást a mandátumtöredékkel arányosan számolják ki, de a minimum az egy teljes mandátumért járó összeg, ami mellesleg a mindenkori bruttó képviselői tiszteletdíj 26,4 százaléka. (Két mandátum esetén a nyugdíj megduplázódik, és legtöbb három mandátumot vesznek figyelembe.)

Magyarán Dan Barna nem kevesebbre lesz jogosult, mint a mandátumukat letöltő kollégái, hanem többre, hiszen egy teljesen ki nem töltött megbízatásért lesz jogosult a teljes mandátumért járó nyugdíjra.

Mi több, előfordulhat, hogy a mandátumát végül kitölti a lemondás ellenére. A képviselői megbízatás csak azután ér véget, hogy a lemondását benyújtó törvényhozó szóban is megerősíti szándékát a ház plénuma előtt, vagy pedig nem jelenik meg a ház első nyilvános ülésén. Mindenképpen a plénumnak tudomásul kell vennie a lemondását, és határozatot kell elfogadnia a szóban forgó képviselői hely megüresedéséről. 

A verseny győztese: a PMP

A speciális nyugdíjak kapcsán indult „képmutatásversenyben” a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke alakította a legnagyobbat. Miután sürgette a szenátus és a képviselőház vezetésének összehívását, hogy megvitathassák a különnyugdíjak eltörlését, Eugen Tomac hozzátette, hogy ő volt az egyedüli törvényhozó, aki erről a jogáról lemondott, „már tavaly”, „nem pedig most, tíz nappal a választások előtt”. 

A PMP elnöke csak azt „felejtette el” megemlíteni, hogy „már tavaly” azért mondott le a bukaresti parlamenti mandátumáról és vele a speciális nyugdíjáról – állítása szerint legalábbis –, mert európai képviselővé választották. Az uniós törvényhozás tagjaként pedig Eugen Tomac nemcsak havi 8.932,86 euró bruttó fizetésre jogosult (ez nettó 6.962,95 eurót jelent), hanem speciális nyugdíjra is. Az EP honlapja szerint az EP-képviselők – függetlenül attól, hogy saját államukban miként alakul a nyugdíjkorhatár – 63 éves koruk után „öregségi nyugellátásra” jogosultak. 

A nyugdíj összege a mandátum minden teljes éve után a képviselői tiszteletdíj 3,5 százaléka, összesen azonban nem több mint 70 százaléka. A nyugdíjak költségét az Európai Unió költségvetése fedezi. Az EP „öregségi nyugellátásról” ír, de valójában speciális nyugdíjról van szó, vagyis olyan járandóságról, amely nem hozzájárulás alapú, és amelyet nem a nyugdíjkasszából folyósítanak.