Miért volt merész gesztus az, ahogy Erkel Ferenc a Himnuszt megzenésítette? Mi kapcsolaja össze a Kárpátia együttes dalát az izraeli himnusszal? És miért népszerű ma is a haszid zsidók körében egy magyar népdal? Mindez Nyári Krisztián új könyvéből, az Általad nyert szép hazát – A Himnusz és a himnuszok kalandos élete című kötetből derül ki.

A kommunikációs szakember, irodalomtörténész az író- és festőszerelmek után most dallamok kultúrák közötti vándorlásának járt utána. Új kötete szeptember elsején jelent meg a Corvina Kiadónál, nulladik bemutatóját hétfő este online is közvetítették a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárból, ahol a szerzőt Hevesi Judit szerkesztő kérdezte és a zenei példákat Neumark Zoltán adta elő zongorán.

Nyáry Krisztián már a Válasz Online-nak írt cikkében is részletezte a magyar Himnusz születésének történetét. A vers megírására egy Balassi-költemény ihlette Kölcsey Ferencet, pontosabban Rimay János sorai, amit 1822-ben még Balassi Bálintnak tulajdonítottak. Nyáry Krisztián szerint már-már avantgárd gesztussal párosítja össze Kölcsey a török-kor protestáns prédikátor költőinek hangvételét a magyar népi kanásztánc ritmusképletével, amikor a Himnuszt megírja. Ezt könnyen leellenőrizhetjük, ha megpróbáljuk a Himnusz szövegét a közismert „Megismerni a kanászt cifra járásáról,/Űzött- fűzött bocskoráról, tarisznyaszijáról...” kezdetű dal dallamára énekelni.

A Himnusz ugyanakkor sokkal közelebb áll egy imádsághoz, mint egy himnuszhoz, ami nem is csoda, hiszen Kölcsey nem is himnusznak szánta, a feljegyzéseiből kiderül az is, hogy nem a legfontosabb versei között tartotta számon, és anélkül halt meg, hogy tudta volna, hogy ez a szöveg magyar nemzeti jelkép lesz, hívta fel a figyelmet Nyáry Krisztián. Az eredeti címén Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című vers Erkel Ferenc zenéjével egyébként csak 1989 óta Magyarország hivatalos himnusza.

Kölcsey versének megzenésítése újabb avantgárd gesztust jelentett: Erkel Ferenc a verbunkost használta fel hozzá, ami olyan, mint ha ma valaki népszerű rock-dallamokat emelne be klasszikus zenébe, ugyanakkor egyfajta kiállást is jelentett a nemzeti értékek mellett a bécsi klasszicizmussal szemben. A Himnusz pattogósabb, verbunkos hangszerelése régi gramofonfelvételeken fennmaradt, a mai fülnek azonban furcsán hat, hiszen amit megszoktunk, az Dohnányi Ernő 1930-as években készült szomorúbb, lassúbb, monumentálisabb, Trianon szellemében készült hangszerelése.

Bár az új kötet főszereplője a magyar Himnusz, több más himnusz magyar vonatkozásai is szerepelnek benne. Például Németország mai himnuszának az a dallama, amit Joseph Haydn eredetileg az osztrák császárnak írt, egy olyan muraközi horvát népdal feldolgozásával, aminek magyar változatai is ismertek. Ez lett a Gott erhalte, ami az Osztrák-Magyar Monarchia himnusza is volt 1918-ig, és amely éppen ezért nem volt túl népszerű Magyarországon.

Van magyar előzménye az Európai Unió himnuszának, azaz Beethoven Örömódájának is: Kisfaludy Sándor sümegi költő és zeneszerző Magyar Szüretelő Éneke című szerzeménye, melynek kottáját 1816-ban Lipcsében is kiadták és ezt dolgozta alaposan fel Beethoven a 9. Szimfóniájában, Schiller szövegére.

Kiderül Nyáry Krisztián könyvéből az is, hogy Uruguay himnuszát egy magyar zeneszerző, Debály Ferenc József zenésítette meg, aki 1838-ban Brazíliában szeretett volna letelepedni feleségével, de a sárgalázjárvány miatt nem engedték be az országba, így került Uruguayba. Mivel szerzeményét sikeresnek ítélték, később felkérték a paraguayi himnusz zenéjének megírására is.

Nyáry Krisztián azt is elárulta, hogy mi az összefüggés a Kárpátia együttes Felvidéki táj című dala és az izraeli himnusz között: mindkettő visszavezethető egy Itáliában közismertté vált reneszánsz motívumra, amely Kelet-Európában is elterjedt és a népdalkincs része lett. Az izraeli himnusz egy moldvai népdal feldolgozása, ami eredetileg a cionista mozgalom himnusza volt, de Bedřich Smetana Moldvája is erre alapszik.

A szerző személyes történetet is megoszt a kötetben: New Yorkban a helyi haszid zsidó közösség idős rabbija kereste fel a magyar társaságot, amelynek történetesen Nyáry Krisztián is tagja volt, és elénekelte nekik a Szól a kakas már című magyar virágéneket, ami a haszid közösség egyfajta himnusza. A legenda szerint a nagykállói (a mai Magyarország területén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található település) csodarabbi egy krajcárért vette meg egy pásztortól a népdalt – aki nyomban elfelejtette – , és héber szöveggel kiegészítve terjesztette el, ugyanis a kakas a zsidó néphit szerint a messiás hírnöke. A dalt ma is részben magyar szöveggel éneklik a haszid zsidók (Szól a kakas már, majd megvirrad már,/Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár, stb.):

Nyáry Krisztián a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik meghívottja, így amennyiben a járvány engedi, valószínűleg Erdélybe is elhozza majd a himnusztörténeteket.