Duray Miklós Bugár Béláról: „Mióta ismerem, soha nem volt hű az eszméihez, nézeteihez és célkitűzéseihez, mindig mások vezérelték”.

Megszólalt a héten Duray Miklós, a felvidéki magyarság egykori emblematikus személyisége és interjút adott a Parlamentne Listy szlovák online lapnak, melynek magyar fordítását a Felvidék.ma Amit most politikának neveznek, nem hiányzik, a Körkép portál pedig Tudom, mit kellene Menyhártnak tennie címmel közölte. A népszerű portál számára a most 72 éves Duray elmondta: nem életkora, hanem csalódottsága miatt hagyott fel az aktív politizálással. A folytatatásban a rá jellemző csípős stílusával kifejtette véleményét Menyhárt Józsefről, az MKP jelenlegi elnökéről, akinek „nem ismeri munkafeladatait, annak ellenére, hogy van elképzelése róla, hogy mit kéne tenni”, majd indulatos kirohanást intézett egykori sokéves párttársa, Bugár Béla ellen, akinek emberi-politikai tisztességét is megkérdőjelezi. 

„Az az idő, amiért hátrahagytam a politikát, az utóbbi huszonöt év, a reális idealizmusból való kijózanodás időszaka. Csalódásom oka, hogy mindazon disznóságok és jellemtelenségek, amelyek felgyülemlettek a társadalom egy részében az úgynevezett konszolidáció idején, azaz a Husák-éra alatt, a politikai rendszerváltás után nyíltan és büntetlenül érvényesülhettek. A kommunizmus idején a hatalom képviselői nem törtek meg, bár bebörtönöztek, ám a demokráciában ugyanazok legyőztek.”

A kommunista diktatúra idején ellenzéki tevékenysége miatt üldözött és bebörtönzött, az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikusként megdicsőült, két évtizedig parlamenti képviselőként működő  Együttélés-elnök majd  az MKP-ban Bugár Béla elnök helyettese, Bugár 2007-es megpuccsolásának értelmi szerzője, a Liberális Internacionálé 1996 és 1998 közötti alelnöke, a most 72 esztendős Duray Miklós csalódott hangú minapi megnyilatkozásából idéztünk az előbbiekben.

A veterán felvidéki ex-politikussal, akinek önmaga fogalmazta imponáló életrajzából kiderül, hogy a kiábrándulásra látszólag semmi oka nem lenne, mivel elévülhetetlen érdemei révén olyan közéleti-politikai megbecsültségre tett szert szűkebb pátriájában és Kárpát-medence szerte is az elmúlt évtizedekben, mint senki más a felvidéki honfitársai közül – a Parlamentné Listy múlt pénteken készített interjút.

Hadd jegyezzük meg, hogy számunkra azért is meglepő Duray kedveszegettsége, keserves hangvétele, hiszen éppen az említett hallatlanul terjedelmes autobiográfia a tanúságtétel arra, hogy sikerekben igen gazdag az életműve – ennél pedig valakinek, régi nyugdíjasként, túl immár a hetedik X-en, aligha lehetne nagyobb elégtétele. Bizonyítandó ezt szemezgessünk ebből a nem mindennapi curriculum vitae-ből.

Duray Miklós saját bevallása szerint a közéleti pályafutása már 9 éves korában elkezdődött: Neki köszönhető például a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT létrejötte, a státustörvény az ö ötletet volt, tőle származik a Magyar Igazolvány rendszer alapötlete, úttörő szerepe volt a kettős állampolgárság-ügyében („elsőként fogalmazza meg, hogy törvénnyel kell rendezni az elszakított magyar nemzetrészek magyarországi jogállását”). Mindezekért és sok másért is, amit megtett az elmúlt évtizedekben természetesen nem maradt el a pozitív visszajelzés sem. Így például munkásságát 20 kitüntetéssel és díjjal ismerték el, 17 nevesített és számos meg nem nevezett elismerés, oklevél birtokosa, települések díszpolgára, sőt „saját érdem alapján” a Vitézi Rend tagja is. Tévedéseket elkerülendő szögezzük le: Duray, aki még ’988-ban csehszlovák állampolgárként az SZDSZ elődszervezetének, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagja volt a vitézi címet nem a Liberális Internacionálé alelnökeként kapta, hanem csak később, 2003-ban.

Hogy mégis miért oly szomorú most ez a kiváló személyiség, ezidőtájt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöki tanácsadója és egyetemi docens, azt elmondja Parlamentné Listy munkatársának. Erről nemsokára az olvasó is értesülhet majd, de előbb lássunk az interjú mögé.

A Szlovákiában csak PL-nek becézett, hatalmas olvasótáborral rendelkező online lapban közreadott beszélgetést, mert fontosnak tartotta, hogy az abban foglaltakat ne csak a szlovákok, hanem a magyarok is széles körben megismerhessék, haladéktalanul közreadta magyar fordításban az interjúalany által elnökölt társulás, a Szövetség a Közös Célokért orgánuma, a Felvidék.ma és az Magyar Közösség Pártjához közel álló Körkép portál. Előbbi átvette az eredeti címet, az Amit most politikának neveznek, nem hiányzik-ot, utóbbi, nyílván nem véletlenül, a Tudom, mit kellene Menyhártnak tennie, a jelenlegi MKP elnöknek kesztyűt dobó provokatív címmel látott napvilágot.

Hogy miért volt ez a nagy sietség, mi indokolta, hogy a szlovákiai magyar közvélemény mihamarabb megtudja az aktív politizálásnak már rég hátat fordító, de a háttérben korántsem csak a nyugdíjas szemlélő szerepkörébe belenyugvó Duray-interjú népszerűsítést, annak okát aligha kell sokáig találgatni. A választ kínálja az a friss fejlemény, mely Szlovákia-szerte a közbeszéd tárgya lett, s alighanem ebből az apropóból keresték meg a szlovák zsurnalisták a befolyásos megmondóembert, akinek közismerten rossz a viszonya Szlovákia egyik potenciális jövőbeni államfőjelöltjével, aki az ország egyik legkedveltebb politikusa, Bugár Béla.

Szlovákiában jövőre rendeznek elnökválasztást, melyen a Most-Híd saját jelöltet fog indítani. Az erről szóló döntés egy hónappal ezelőtt már megszületett, viszont arról, hogy ki lenne a jelölt, nem döntött még a párt országos elnöksége. Ez ügyben a végső szót a párt idei júniusi kongresszusa fogja kimondani, s addig eldől az is, hogy beigazolódnak-e vagy sem azok a híresztelések, miszerint a rendkívül népszerű jelenlegi köztársasági elnök, Andrej Kiska 2019-ben már nem kívánja megmérettetni magát az államfői pozícióért.

„Normális üzemmódban” a köztársasági elnöki tisztségre történő jelölések csak az idei év végén lennének esedékesek Szlovákiában, de az esetleges Kiska-visszavonulás hírére a kérdés már január elején országszerte a közbeszéd tárgya lett. A pártok háza táján megpezsdült az élet. Robert Fico már ki is jelentette, hogy jövőre nem próbálkozik meg ismét az államfői poszt kivívásával. Népszerű és kevésbé ismert politikusok sorra nyilatkoznak ez ügyben, közülük többen már tagadják, vagy éppen lebegtetik az ilyen irányú ambícióikat, sőt már vannak, olyanok is, akik kimondták, hogy biztosan indulnak a jövő évi államelnök-választáson.

Az MKP elnöke, Menyhárt József már decemberben bejelentette, hogy pártja ismét saját államfőjelöltet tervez indítani 2019-ben, ahogyan tette ezt 2014-ben is, amikor Bárdos Gyula polgári jelöltként, de a magyar párt támogatásával indult az államelnök-választáson és megszerezte a voksok 5,1 százalékát.

Bugár Béla, a Most-Híd vegyespárt első embere január végén arról nyilatkozott, hogy „amennyiben Kiska nem indul, csak azt kell tudni, milyen további szlovák jelöltek lesznek, s el tudom képzelni, hogy egy magyar jelöltnek is lesz esélye bejutni a második körbe.” Azt is hozzátette: „a Híd számára a jelöltállítás esélyt jelent arra, hogy a választóinak megmutassa, ilyen szinten is be tud kapcsolódni a nagypolitikába.” Arra az újságírói kérdésre pedig, hogy magyar vagy szlovák nemzetiségű jelölt jöhet számításba, világossá tette, hogy ő magyar államfőjelöltben gondolkodik. „Tekintettel arra, hogy a párt alapítóinak és a választóinak többsége magyar nemzetiségű, igenis, merjünk magyar jelöltet indítani” – fogalmazott, de nevekről nem kívánt beszélni. 2014-ben a Hídnak nem volt saját elnökjelöltje, a mindössze a voksok 3,3 százalékát begyűjtő, csúnyán leszerepelt kétszeres parlamenti elnököt, Pavol Hrušovskýt támogatta.

Ilyen előzmények után nem kizárt tehát, hogy két magyar államfőjelölt is lesz Szlovákiában 2019-ben. Viszont annak is van reális esélye, hogy végre megtörténik a felvidéki magyarok által oly régóta óhajtott együttműködés és végül nem külön utakon indul el a két párt, mint 2014-ben, hanem – főleg, ha a Híd magyar nemzetiségű elnökaspiráns mellett dönt – azt az MKP is támogatni fogja. Erre a posztra pedig a legalkalmasabbnak, az országosan ismert és évek óta közvélemény-kutatások élmezőnyében helyet kapó, 28 éve politizáló Bugár Béla tűnik, aki ugyan felettébb óvatosan fogalmazott néhány nappal ezelőtt az egyik legolvasottabb szlovákiai napilapnak, a SME-nek, de szavaiból kitűnt: nem zárkózna el az államfőjelöltségtől. A hétvégén már a szlovák állami hírügynökség, a TASR is arról számolt be, hogy az elnökjelölt személyéről folytatott diskurzus során felmerült Bugár Béla neve a párton belül, amire ráerősített a Híd frakcióvezetője, Gál Gábor is, elmondva: „a Híd elnöke már régóta a legközkedveltebb politikusok közé tartozik, ezért a neve mindig felmerülhet a választások előtt lehetséges elnökjelöltként.” 

Miközben Bugár Bélát, mint a Híd és az MKP közös államfőjelöltjét minden bizonnyal támogatni tudná a felvidéki magyar közösség döntő többsége a vegyespárt szlovák szimpatizánsairól nem is beszélve, s így reális esélye lenne bejutni a második fordulóba, ahol már bármi megtörténhet, a közös fellépésnek megveszekedett ellenzői is vannak meglepő módon éppen az MKP- belül.

Egy korábbi cikkünkben írtuk meg, hogy egy novemberi budapesti konferencián Menyhárt József arról értekezett: létérdeke a szlovákiai magyarságnak az MKP és a Híd kiegyezése, mert az ottani lélekromboló megosztottságnak vesztese az egész felvidéki magyar közösség, az egymásra találásnak pedig maga is szorgalmazója, de a megbékélésben ellenérdekeltek gáncsoskodása miatt az egyezségre jutás esélytelennek tűnik.

Önkritikusan kimondta: „másfél év tapasztalata mutatja, hogy van egy olyan erős mag, amely elképzelhetetlennek tartja az együttműködést a Híddal, ha csak ott nem cserélődik ki a vezetőség.” Arról is beszélt: amennyiben erőltetni próbálná ő és a pártvezetés néhány új, reformer tagja a közös nevezőre jutást a Híddal, ennek pártszakadás lehetne a vége.

Most, hogy szembesülünk Duray Miklósnak szlovák nyelvű interjújával, és annak a széles körben történt terjesztésével, kétségünk nem lehet, hogy kicsoda is ennek a kemény magnak a szürke eminenciása. Ő persze csak egy olyan nyugdíjas, aki „valamikor azt mondta, hogy politika nélkül nem tudna létezni”, viszont napjainkban úgymond teljesen visszavonulót fújt. Ezért is csak egyetérteni tud az őt kérdező szlovák újságíró megállapításával: „Ma már kibírja nélküle, tehát mégis lehetséges…”

Azt már megtudhattuk az előbbiekben, hogy Duray Miklós egy nagyon csalódott ember. A mostani szlovák nyelvű interjújából még az is kiderül neki: „az, amit most politikának nevezünk, nem hiányzik.”  Amikor most, az egykori kijelentésével szembesítik, miszerint a politikát lételemének tekintette, s miért ez a 180 fokos fordulat, így érvel: „Igen, így van, komolyan gondoltam, csakhogy akkor a politikát a közösség, a társadalom, a közélet szolgálataként fogtam fel, nem pedig közönséges harcként a másik ellen, a pénzért…”

Lesújtó véleményét a politikáról, amit, – hadd rögzítsük, hisz ő kívánta hangsúlyozni így – „hátrahagyott” azzal indokolja, hogy bekövetkezett életében „a reális idealizmusból való kijózanodás időszaka”.

Arra a kérdésre, hogy még megismerik-e őt az utcán, s ha igen, milyen reakciókkal szembesül, a válasz jellegzetesesen „durays”, ezért a jó ízlés megkövetelte kipontozás: „Néha érzékelem, hogy felismertek. A reakciók pedig eltérőek. Egyesek morognak valamit a foguk között, hogy itt ez a k…. magyar, mások pedig, akiknek más a véleményük, kezet nyújtanak, szóba elegyednek velem.”

Az MKP előbb tiszteletbeli majd ügyvezető alelnöke, illetve stratégiai alelnöke, aki azt követően, hogy a nyolc évvel ezelőtti általános választásokon az MKP nem jutott be a parlamentbe, így képviselői mandátumát elvesztette s ezt követően bejelentette, hogy korára való tekintettel visszavonul az aktív politizálástól és lemond az MKP-ban betöltött tisztségéről, ma pártjában egyszerű tag. De csak azért őrizte meg a párttagságát mondja sokat sejtető tömörséggel: „Nem volt okom kilépni belőle.”

Az egyszerű nyugdíjas „mezei” párttagnak természetesen van véleménye a jelenlegi elnökről és a pártvezetésről. A megítélésüket firtató újságírói kérdésre adott válasza Duraynak immár nem sejtelmes, nem is köntörfalazó, felér egy valóságos hadüzenettel Menyhárt József és reformcsapata számára. Az egymondatos lesajnálást, mivel az szlovák nyelven fogalmazódott meg, minden bizonnyal elégedetten olvassák a magyar párt zsigeri ellenfelei is:

„Nem ismerem a munkafeladatait, annak ellenére, hogy van elképzelésem róla, hogy mit kéne tenni…”

A folytatásban kerül sor arra, ami minden bizonnyal az interjúkészítés apropójaként szolgált. Ma még nem tudni, hogy Bugár Béla jövőre államfőjelöltje lesz a Hídnak, ma még jósolni se lehet, hogy beáll mögéje, ha valóban elindul majd, esetleg az MKP is, de biztos, ami biztos: gyűlölködést, a lejáratást, a becsületbe gázolást időben meg kell kezdeni. Duray Miklósnak ez ügyben is „van elképzelése róla, hogy mit kéne tenni…” Sőt legott meg is teszi. Hogy miként sikerül ez a „teljesítménye”, az kiderül a Parlamentné Listy redaktorának két kérdésére adott válaszaiból:

„Mi a helyzet a Most-Híddal? Mit szól Bugárhoz, akivel nincs jó viszonyban?

Nem fordítok számottevő figyelmet erre az üzleti-karrierista csoportosulásra és más hasonló politikai csoportosulásokra, annak ellenére, hogy jobban ismerem őket, mint mások és tudom, hogy remek emberek is akadnak köztük. Ha egy olyan kormánykoalíció kormányfője volnék, amelynek Bugár is tagja, egyetlen nyugodt éjszakám sem lenne. Mióta ismerem, soha nem volt hű az eszméihez, nézeteihez és célkitűzéseihez, mindig mások vezérelték.

Valaha az MKP rossz szellemének, tragédiájának tartotta önt. A kettejük viszonya igazán feszült. Nem találkoznak bizonyos akciókon, nincsenek kapcsolatban?

Nem szívesen süllyednék le a szlovák politika mocsarába. Nem állunk kapcsolatban.”

S ha mindez nem lett volna még elegendő a Bugár-lejáratáshoz, Duray még rátesz egy lapáttal. Megtudjuk végül tőle, azt is, hogy mi volt az idei meglepetés-élménye:

„A szlovákiai közéletben nem gyakoriak a meglepetések, de tavaly december végén volt egy meglepő élményem, amikor fellapoztam a .týždeň újságot, s azt láttam, hogy Bugárt a 2017-es esztendő negatív személyiségévé választották. Inkább az lepett meg, ahogy megindokolták. Ha megengedi, idézném: „…Nem azért, mintha rosszabb lenne, mint Robert Kaliňák (a 2016-os év negatív személyisége), vagy Robert Fico (a 2015-ös év negatív személyisége), hanem azért, mert hallgatásával és aktív támogatásával lehetővé teszi nekik az ország és az igazságügy szétzilálását, lezüllesztését. Igen, ez még nem teszi Bugárt Kaliňák, Fico vagy Danko kaliberű antiszemélyiséggé. A legtöbb kritérium szerint nem olyan, mint ők. Egy kritérium alapján azonban rosszabb. Bennük ugyanis legalább van betyárbecsület és ennek alapján egyfajta egymás iránti kölcsönös tisztelet. Bugárt azonban nem becsülik. Ő az egyedüli, aki más világból jött, amelyet azonban elhagyott, annak értékeit elárulta. S az árulás a bűnözők között is bűnnek számít.”