Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 14-20.)
Segítse Magyarország a Minority SafePacket! – Porcsalmi Bálint interjúja a Mandinerben.
„Beer Miklós Püspök atya kérésére felhívjuk a kedves testvérek figyelmét, hogy „Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés” címmel az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásunkat kéri a magyar, és más európai őshonos kisebbségek érdekében. A kezdeményezésről tájékoztató a hirdetőtáblán, illetve itt olvasható”.
A váci egyházmegyéhez tartozó veresegyházi római katolikus plébánia honlapján véletlenül fedeztük fel a Templomi hirdetések menüpont alatt a fenti felhívást, mely 2018. február 11-én az évközi 6. vasárnap hat hirdetménye közül a legnagyobb teret kapta. A hirdetés, melyet elhelyeztek a település két temploma, a 240 esztendős Szent Erzsébet-templom és az alig két éve épült Szentlélek-templom bejáratánál is, részletekre kiterjedően felvilágosítást adott a Minority SafePack kezdeményezésről és eligazítással is szolgált a hívek számára arról is, hogyan lehet a FUEN indítványát online és papír alapon is támogatni. Megadva a pontos címet felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon a papír alapú aláírási íveket a Rákóczi Szövetség gyűjti, így ezeket a nyilatkozatokat a szervezet részre kell eljuttatni postai úton vagy személyesen. Egyúttal kitért arra, hogy a Rákóczi Szövetség és a Magyar Posta megállapodása alapján január 22-től az ország valamennyi postahivatalában elérhető a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés aláírási íve és egy ingyenes válaszboríték. Végül tartalmazta a hirdetmény azt is, hogy bármilyen kérdés esetén a Rákóczi Szövetség áll szíves rendelkezésére az érdeklődőknek. Ezt elősegítendő megadta a témában illetékes szakértő nevét, telefonszámát és e-mail címét.
Felbátorított bennünket a véletlen felfedezésünk és utánaeredtünk a világhálón a magyarországi templomi hirdetéseknek, bízva abban, hogy az EMMI megkeresése másfelé is értő fülekre talált és Beer Miklós püspökhöz hasonlóan, más egyházfők is szívügyüknek tekintették a Minority Safepack-aláírásgyűjtés népszerűsítését. Végigböngésztük számos katolikus, református és más felekezethez tartozó egyházközség múlt vasárnapi templomi hirdetéseit, a kiskunmajsai katolikus plébániától a budapesti, Batthyány téri Szent Anna plébániáig, a mélykúti plébániától a mátészalkai Kossuth téri református egyházközségig és nem hittünk a szemünknek: sehol sem bukkantuk nyomára a FUEN-kezdeményezés népszerűsítésének.
Igaz, a mátészalkai kálvinisták azért csak hírt adtak a gyülekezeti hirdetményükben arról, hogy milyen sokat jelent számukra Erdély és az itt élő magyarság. Elkötelezettségüknek ekképp adtak hangot: „Autóbusz-kirándulást szervezünk Erdélybe június 20-24-ig (szerda reggeltől vasárnap estig), Szilágylompért, Medgyes, Berethalom, Székelyudvarhely, Madarasi Hargita, Segesvár, Négyfalu, Sinaia, Barcarozsnyó, Törcsvár (Drakula vár), Prázsmár, Kézdivásárhely, Gelence, Szászhermány, Brassó, Kerc, Gyulafehérvár útvonalon. A kirándulás részvételi díja egységesen 45.000 Ft.-/fő, amely tartalmazza a félpanziós négy éjszakai szállás (vacsora, reggeli), valamint az utazás költségeit.”
Nem jártunk nagyobb sikerrel a nagyobb egyházak online oldalainak felkeresésével sem. Kizárólag a reformatus.hu portál adott hírt arról, hogy „a Magyarországi Református Egyház elnöksége kéri, hogy a kezdeményezés aláírásával segítsünk együtt az elszakított területeken élő magyarságon.” A felhívást ekképp indokolták: „Nekünk csak egy aláírás, a kisebbségek számára azonban reménysugár a Minority SafePack. A Magyarországi Református Egyház elnöksége arra buzdít: csatlakozzunk az európai kisebbségvédelmi kezdeményezéshez.” A kálvinisták praktikus okokból ezt az elmúlt hét szerdáján kiadott közleményüket nagyon bölcsen angol nyelven is közzétették. Viszont hiába kutakodtunk a többi magyarhoni egyházi portálon a magyarkurir.hu-tól kezdve az evangelikus.hu-n és a mazsihisz.hu-n keresztül el egészen a hitgyulekezete.hu weboldalakig, se híre, se nyoma nem volt sehol az aláírásgyűjtés népszerűsítésének.
Summa summarum: ezek szerint egyetlen magyarországi egyházfő, a váci megyéspüspök gondolta helyénvalónak, hogy püspöki körlevélben gondoskodjon a kisebbségvédelmi iniciatíva népszerűsítéséről és arról pedig tudjanak is a templombajárók a váci egyházmegyéhez tartozó minden településen. Ő a közéleti kérdésekben gyakran markánsan megnyilatkozó és ezért egyházában különutasnak számító, kifejezetten kisebbségbarát Beer Miklós püspök, akit, mivel mindig nyilvánosan is kiáll a bárhonnani elesettekért, egyesek képesek politikai indíttatásból útszéli hangon támadni és lejáratni. Véletlen egybeesés vagy mégsem az: ezek a kirekesztők a sajtójukban azért ócsárolják Beer püspököt és nevezik Ferenc pápához hasonlóan gúnyosan „migránssimogatónak”, mert hangot adott abbéli véleményének, miszerint „romlik a magyar társadalom humán mutatója."
Mindezekhez kiegészítésként még csak annyit: nemrég e rovatban idéztük Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetségnek a főtitkárát, aki azon a január 2-i sajtóértekezleten, ahol Gulyás Gergely Fidesz frakcióvezető ígéretet tett pártja részről félmillió magyarországi támogató aláírás gyűjtésére, és elmondta, hogy a jó ügy szolgálatában maximálisan számítanak az egyházak hatékony szerepvállalására. A Minority SafePack ügyének hivatalos magyarországi menedzsere arról is szólt akkor: még előző évben levélben keresték meg a pártok és a nagyobb társadalmi szervezetek mellett a magyar történelmi egyházak főpapjait és nyomatékosan kérték támogató közreműködésüket.
Az eltelt másfél hónapban történtek arról tanúskodnak, hogy ennek a levélnek nemcsak a magyarországi pártelnökök házatáján nem volt foganatja, de a legtöbb pannóniai püspöki palotában sem. A pártok közönyös viszonyulásáról a kisebbségvédelmi kezdeményezést illetően nemrég bővebben is szóltunk e helyen, ezért most erre nem is akartunk újólag kitérni. Viszont úgy éreztük, nem hallgathatjuk el: ott, ahol a választási küzdelembe belefeledkező politikusok mulasztottak, sokat tehettek volna, főleg települési szinten, Hegyeshalomtól Röszkéig és Beregsuránytól Rédicsig a lelkipásztorok és egyházi elöljáróik.
A jelek szerint a Rákóczi Szövetség levelénél talán többet nyomott a latban Balog miniszter friss közbenjárása és főleg az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn, február 12-én, maga is aláírta a kezdeményezést. Az is ösztönzőleg hathatott, hogy a kormányfő a hivatalos Facebook-oldalán megjelent felvételen így biztatott mindenkit példája követésére: „Ez egy fontos dolog, arra kérem Önöket, hogy álljunk ki közösen a határon túli magyarok jogai mellett, és írjuk alá a kisebbségvédelmi kezdeményezést, amellyel megvédhetjük a határon túli magyarok jogait.”
A Magyarországi Református Egyház elnökségét, mint láttuk, a kormányfőnek sikerült is végre tettre ösztökélni. Két nappal később meg is született az általunk már hivatkozott felhívásuk. Ezek után Németh Zsolt politikusként és reformátusként is megszólítva érezhette magát és megtette, amit Gulyás Gergely Fidesz frakcióvezető január 2-án megtett a köztévé kameráinak össztüzében. Csak a pontosság kedvéért rögzítsük: frakcióvezetője után másfél hónappal, pártelnöke után öt nappal, egyháza felkérése után pedig hárommal, hogy-hogy nem, épp a hivatalosan beindult választási kampány nyitónapján (Németh a Fidesz egyéni képviselőjelöltjeként indul a választásokon) némi nyilvánosságot is biztosítva az aktusnak, a Kárpát-medencei középiskolások vezetőképzője keretében a határon túli magyarok ügyei iránt évtizedek óta elkötelezett külügyi bizottsági elnök is aláírta a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést.
A hivatalos kampány elstartolása után kilenc hónappal, a támogató szignók begyűjtési határidejének lejárta előtt alig hét héttel – végre tehát megtörni tűnik a jég. Olyanok is csatlakoztak az aláírásgyűjtési akcióhoz, akik, ha ezt korábban, megteszik, minden bizonnyal megnyugtatóbb lenne ma az összkép. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a következő szűk másfél hónapban Magyarország polgárai eddigi lanyha hozzáállásukon változtassanak. Ha ez nem történik meg, a kudarcos szégyen ugyan közös lesz, de a felelősség azokra hull vissza, akik félmilliós ígéretet tettek, meg a többiekre is, akik pártjaik képviseletében aláírták a Minority SafePacket támogató MÁÉRT-nyilatkozatot.
Az aláírásgyűjtés szervezett módon, ma Magyarországon nem zajlik –ez ténykérdés. Ezért szólt oly keserűen Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke abban az interjújában, melyet a Mandiner számára adott a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és az RMDSZ bukaresti állomásán minap Illés Gergőnek, s melynek ismertetésére ezúttal vállalkoztunk. A Segítse Magyarország a Minority SafePacket! című beszélgetésben természetesen nemcsak a FUEN kezdeményezésről esik szó, hanem arról is, hogy „lényegében a feje tetejére állt a román politikai élet”, s ez a helyzet miként érinti az erdélyi magyarságot. Viszont utóbbiakról inkább később. Előbb lássuk, mit üzen az RMDSZ ügyvezető elnöke Magyarországra annak kapcsán, hogy a szövetség túl-, Magyarhon viszont megdöbbentően alulteljesített eddig az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés támogatásában.
Az interjú erre vonatkozó kérdései, az arra adott válaszok önmagukért beszélnek:
„Kicsit beszéljünk a Minority SafePack aláírásgyűjtésről – az RMDSZ önmagában már 261 ezer aláírást gyűjtött össze. Máshol viszont nem ilyen jó a helyzet: szóban a magyarországi pártok többsége már beállt a kezdeményezés mögé, de ténylegesen senki nem gyűjti a szignókat. Mit üzennének a magyar pártoknak?
Mi azt vállaltuk, hogy 2017-ben 250 ezer aláírást gyűjtünk össze. Ezt túlteljesítettük! A felvidéki Magyar Közösség Pártja is összegyűjtötte a vállalt számot, a magyarországi aláírások viszont továbbra is váratnak magukra. Nem tudom, hogy jelen pillanatban Magyarországon hányan írtak alá – százezerről beszélnek –, de ahhoz, hogy ennek a kezdeményezésnek sikere legyen, Magyarországon legalább 350-400 ezer aláírásnak kellene összegyűlnie. Ennek az elkövetkező néhány hétben kell megtörténnie, mert a választási kampány idején nem gondolom, hogy a magyarországi politikai pártok azzal lesznek elfoglalva, hogy nekünk segítsenek.
Márpedig Magyarország nem maradhat szégyenben.
”Porcsalmi Bálint itt még a 231.000 összegyűlt aláírást jelenti be 2017 decemberében – azóta ez a szám több mint 261.000.” l
Egy magyarországi pártnak biztosan lenne arra országos hálózata, aktivistabázisa és erőforrása, hogy a szükséges aláírásokat összegyűjtse, azonban eddig ők is csak szóban támogatták az ügyet. Konkrétan a Fideszre gondolok – önök szerint miért nem állt bele ebbe jobban a kormánypárt?
Vannak kezdeményezések, és voltak, akik beleálltak.
Konkrét aláírásgyűjtéssel még senki nem segített be.
Mi arra kértük őket, hogy segítsenek, ők pedig azt mondták, hogy ez egy fontos ügy, és segíteni fognak. A Fidesznek lenne ahhoz erőforrása, hogy néhány héten belül össze tudja gyűjteni ezeket az aláírásokat. Egyébként sokan csak deklaratívan álltak be a kezdeményezés mögé. Továbbra is remélem, hogy ez a folyamat elindul, és ezúton is kérem a magyarországi politikai pártokat, hogy segítsenek,
mert nagyon rossz üzenete lesz annak, ha Erdélyben több aláírás fog összegyűlni, mint Magyarországon.
Azon túl, hogy ez érzelmileg kellemetlen lenne, veszélyes is, hiszen tovább erősítené azt a román narratívát, amely azt támasztja alá, hogy Magyarországnak nem érdeke a kisebbségek jogainak európai szintű védelme.
Ha összegyűlik a szükséges egymillió aláírás és az Európai Unió is elfogadja a javaslatcsomagot, milyen konkrét változások jöhetnek?
A legfontosabb az lenne, hogy rávegyük az Európai Uniót, változtassa meg a hozzáállását a kisebbségekkel kapcsolatban. Ők eddig ezzel nem foglalkoztak, azt mondták: tagállami kompetencia.
Hogy ez Romániában miért lenne fontos? Bár uniós szinten létezik egy direktíva a kisebbségvédelemmel kapcsolatban, Romániában erre nem figyelnek. Ha nincs külső nyomás, Románia ezzel a kérdéssel vagy nem foglalkozik, vagy tovább fogja ismételni a saját üzenetét, miszerint itt a kisebbségi kérdést példaértékűen megoldották. Ha viszont Románia az unióban ezzel ellentétes narratívával találkozik, akkor lesz változás. Azt már láttuk, hogy Románia addig teljesített kisebbségi ügyekben, amíg az EU-nak – a csatlakozási és az előcsatlakozási szakaszban – voltak elvárásai. Amíg volt külső nyomás, Románia viselkedett. Azóta viszont – nemcsak politikai, de igazságszolgáltatási eszközökkel is – próbálnak a már kivívott jogokból visszanyesni.
Ezt nekünk uniós szinten kell kezelni, és fontos, hogy az EU ezt megoldja. Számunkra az anyanyelvhasználat és a közösségi szimbólumok használatának kérdése kulcsfontosságú, mivel jelenleg a hatóságok kényük-kedvük szerint értelmezik a törvényeket.”
Január 12-én, azt követően, hogy Tudose kormányfő akasztófával fenyegetőzött és senki sem határolódott el tőle a román politikusok közül, a Mandiner interjúban faggatta Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt az aktuális ügyekről. Az azóta bekövetkezett időszak történései tükrében, melyeket az interjúkészítő, mint már láttuk, joggal a „a feje tetejére állt a román politikai élet”-fordulattal jellemzett, arra kérdez rá, „mi is folyik most pontosan Romániában?”
„Úgy tűnik, nálunk az lett a divat, hogy félévente a feje tetejére áll a politikai élet, elsősorban a kormányzás. A néhány hete alakult kormány már a harmadik az elmúlt egy évben, és ez több dolgot is elárul a nagypolitikáról: egyrészt azt, hogy Romániában nincs politikailag stabil kormányzás, másrészt pedig, hogy a politikai élet szereplői nem a kormányzásra figyelnek, hanem egymásra – ezt bizonyította Mihai Tudose, illetve az előtte lévő miniszterelnök (Sorin Grindeanu) lecserélése.
Mindenesetre a Szociáldemokrata Párton (PSD) belül teljes a bizalmatlanság, ráadásul hibát hibára halmoznak. Rengeteg baklövést követett el a kormány, és ami a legfontosabb, hogy az igazságügyi törvények módosítása kapcsán a PSD teljesen hiteltelen – még ha az igazságügyi reformra önmagában nagyon is szükség volna. Azt is megkockáztatom, hogy ha ezeket a változtatásokat más politikai alakulat akarta volna véghezvinni, nem lett volna ekkora ellenállás a közvélemény részéről.”
Óhatatlanul adódik az előbbiekből a kérdés: e szigorú értékítélet tükrében, egy hibát hibára halmozó, hitelességi gondokkal küzdő kormánnyal vajon vállalható-e bárminemű közösség az RMDSZ számára?
Porcsalmi válaszából kiderül: a gúzsba kötve táncolni tanulni-kérdése nem opció, hanem adottság. Tetszik-e vagy sem a partvonalon kívülről oly könnyen bekiabálni mindig képeseknek, a közösség iránti felelősségvállalás kötelez:
„A mi viszonyunk a kormánykoalícióval elég összetett. Van egy – elsősorban magyar ügyekre vonatkozó – parlamenti együttműködésünk, és a tavalyi év végén az igazságügyi reformokat is támogattuk azért, mert mi hiszünk abban, hogy egy működő jogállamra van szükség, ahol a hatalmi ágak nagyon egyértelműen szét vannak választva. Csak ez tudná garantálni a magyar közösség jogait.
A PSD-vel való parlamenti együttműködésnek jelenleg nincs alternatívája.
Van néhány olyan fontos kérdésünk, amit idén meg kell oldanunk, de ezeket nem tudjuk keresztülvinni az ellenzéken. A román politikai életben az ellenzék jelenleg az államelnök. Az ellenzéki pártoknak nincs víziója, nincsenek elképzeléseik, a kormányalakításkor egy épeszű ötlettel, de még egy miniszterelnök-jelölttel sem tudtak előállni. A PSD-vel való együttműködés nagyon racionális – és tudom, sokszor népszerűtlen – döntés, de nekünk ebben a pillanatban más választásunk nincs. 2018-ban nem mondhatjuk, hogy se itt, se ott nem vagyunk, inkább beállunk a sarokba. Meg lehetne ezt csinálni, de akkor a magyar közösség ügyeit erre az időre zárójelbe kellene tennünk. Ez megengedhetetlen, sőt felelőtlen döntés volna.”
Annak ellenére, hogy a kormányzópárton belüli bizalmatlanság ténykérdés, ahogyan a PSD hiteleségi válsága is az, mindezek ellenére – mint láttuk – az együttműködésnek nincs alternatívája, a parlamenti kooperációnak pedig pozitív hozadéka is van az érdekvédelmi szövetség számára:
„Itt van például a marosvásárhelyi iskola ügye, melyet februárban az RMDSZ-nek sikerült a parlamentben rendeznie. Ha ez a nem így történt volna, akkor alaposan újra kellett volna gondolnunk az együttműködést a kormánykoalícióval. Vannak céljaink, problémáink és ügyeink, melyekre megoldásokat kell találnunk, jelen pillanatban pedig a PSD-ALDE koalícióval lehet csak tárgyalni. Most ők a kisebbik rossz.”
Az új miniszterelnök és az ellenzéket egy személyben képviselő államfő személye is szóba kerül az interjúban, Porcsalmi Bálint ez ügyben is lényegre- törően fogalmaz. Szavaiból kitűnik: anélkül, hogy túlértékelné Románia első női miniszterelnökének személyét, becsüli, hogy egyedüliként és azonnal elítélte még EP-képviselőként elődje döbbenetes akasztásos kijelentését. A dialógus következő részéből azt is megtudjuk: sajnos arról a Iohannisról, aki sokat köszönhet az erdélyi magyarságnak, azért hogy Cotroceni-be jutott, pozitív vélemény sajnos nem alakítható ki:
„Dăncilăval lehet tárgyalni? Mondhatjuk rá, hogy a személye egy lépés lehet a helyes út felé, és ezért szavazott neki bizalmat az RMDSZ is?
Nincsenek nagy elvárásaim az új kormánnyal kapcsolatban. Nem azért szavaztunk bizalmat nekik, mert úgy látjuk, hogy ez sokkal jobb lesz, mint az eddigiek, hanem mert nem volt érdekünk, hogy a kormányválság elhúzódjon. Nem lehet az országot teljesen instabilizálni. Amíg kormányválság volt, a lej árfolyama zuhant az euróval szemben, tehát egyértelműen látszik, hogy a politikai válságnak mindig vannak gazdasági következményei is.
Említette, hogy az ellenzéket egy személyben Klaus Iohannis képviseli. De mit gondolnak róla? Szászként jobban képviseli a kisebbségi érdekeket, a kisebbség jogait?
Nem, nem képviseli.
Klaus Iohannis nem arról híres, hogy viszi a magyar ügyet.
Nagyon érdekes a helyzet, mivel bár szász nemzetiségűként választották Románia elnökévé, a centenárium évében az ország román elnökeként kell viselkednie.
Az elmúlt időszakban nem észleltünk olyan jelzéseket Iohannistól, amelyek bizonyítanák, hogy meg akarja oldani a kisebbségi kérdést, sőt! Ennek ellenére nekünk meg kell próbálnunk párbeszédet kezdeni vele, néha ezt erőltetnünk is kell, mert államfőként az ő feladata a pártok közötti közvetítő szerep ellátása.
Évekkel ezelőtt Kelemen Hunor azt kérte tőle, hogy ő legyen az, aki élére áll egy kisebbség-többség egyezségnek. A cél az volt, hogy a kisebbségi ügyeket emeljük ki a napi politikai csatározásokból, hogy ne lehessen mindig bedobni a magyar kártyát, ne legyen a magyar ügy a mindennapi politizálás része. A mai napig nincs válasz erre a kezdeményezésre.
A román belpolitikában márpedig – gondoljunk csak Mihai Tudose elhíresült kijelentésére – végig a napirenden maradt a magyar ügy. Tudose viszont azóta bocsánatot is kért a Facebookon keresztül. Megbocsátottak neki?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy elfogadtuk a bocsánatkérését. Továbbra sem gondoljuk, hogy ez a kijelentés elfogadható volt, de azt kértük tőle, hogy nyilvánosan kérjen elnézést, és ezt megtette, bár igaz, elég későn. Azóta le is mondott, azaz, helyesebben fogalmazva, lemondatták.
Bár nyilván nem emiatt.
Nem, de azt gondolom, hogy ennek is szerepe volt benne. Nem véletlen viszont az, hogy Dăncilă volt az első politikus, aki ebben a kérdésben megszólalt és nyilvánosan elítélte a miniszterelnök kijelentését. Szerintem Dăncilă akkor már tudta, hogy szóba kerülhet a miniszterelnöki pozíció.
Inkább pragmatikus alapon ítélte el, vagy lehetett ebben valami ideológiai megfontolás is?
Elsősorban pragmatikus alapon, de Romániában nem is az a kérdés, hogy ki szereti jobban a magyarokat. A volt miniszterelnök tett egy olyan kijelentést, amit nem lehet szó nélkül hagyni és elfogadni, nekünk pedig precedenst kellett teremtenünk arra, hogy egy ilyen kijelentésnek következményei vannak. Sajnos az ellenzéki politikusok közül – Iohannist is beleértve – senki nem ítélte el Tudose kijelentését.”
A Mandiner annak köszönhetően, hogy egy jobboldali, konzervatív, illetve szabadelvű nézeteket felvállaló és képviselő lap, fő erénye pedig, hogy független és objektív, hatalmas olvasótáborral rendelkezik. Az olvasói számára természetesen a fontos kérdés az, hogy mi a helyzet az autonómia-ügyben Erdélyben, főleg annak ismeretében, hogy – így az interjúkészítő – : „Az RMDSZ-nek ez közvetlenül nem jelent meg a napirendjén, nem fogalmazott meg követeléseket ezzel kapcsolatban.” Így nem maradhatott el az interjúból az erre vonatkozó érdeklődés sem.
A szövetség ügyvezető elnöke okfejtése nem hagy kétséget az olvasók számára. A következőket megismerve, talán azoknak is sikerül megérteni a kérdés összetettségét, akik oly könnyen számonkérőek a Duna-Tisza közében, „az elszakított területeken élő magyarság” számára folyton folyvást autonómiát követelnek, meg székelyzászlókat lobogtatnak utcákon, parlamenten, polgármesteri hivatalokon, de arra már nem futja tőlük, hogy egy félpercet-percet rászánjanak egy kisebbségi kezdeményezés aláírására.
„Az autonómia mindig is benne volt az RMDSZ programjában, bár készséggel elismerem, hogy voltak időszakok, amikor ez változó intenzitással volt közvetítve: néha kevésbé, máskor túlságosan is.
Azt azonban minden racionálisan gondolkodó politikusnak látnia kell, hogy 2018-ban nem lesz autonómia.
Nagyon kicsi erre a román politikum befogadókészsége, pláne egy olyan évben, amikor már elszabadultak a nacionalista indulatok. A szándék mellett ott vannak a törvényi megkötések is, mint például az Alkotmány. Ha mi olyan autonómiát akarunk elfogadtatni, ami nekünk jó, akkor alkotmányt kell módosítanunk. Amihez nincs szükség alkotmánymódosításra, az a kulturális autonómia – ez ráadásul nemcsak Székelyföldre, hanem minden egyes romániai magyarra vonatkozna. Ha ezt sikerülne elérni, azt jelentené, hogy a kulturális és oktatási intézményeinket saját magunk igazgathatnánk. Erre már 2017 tavaszán szinte volt is esély, de egy éjszaka alatt elhatalmasodott a nacionalista hangulatkeltés, és hamar visszatáncoltak belőle a politikusok.
Miközben napirenden tartjuk az autonómiát, azt is figyelembe kell vennünk, hogy idén milyen konkrét lehetőségeink vannak – és most nem a különböző nyilatkozatokra, hanem a konkrét törvénykezésre gondolok, mert az önrendelkezést csakis a román parlamenttel tudjuk elfogadtatni. 2018-ban Romániában el tudnának fogadni egy olyan autonómiatörvényt, ami mindenkinek jó lesz, csak a magyaroknak nem. Még az is lehet, hogy valaki be fog terjeszteni a román politikusok közül egy székelyföldi „autonómiáról” szóló javaslatot.
Hogy járhatnának ezzel rosszul a magyarok?
Úgy, hogy az autonómia címszava alatt a már meglévő jogokból is visszavesznek. Volt már ilyen kezdeményezés, csak nem vették komolyan. Például volt olyan javaslat, hogy 2018-ban írjanak ki Romániában referendumot az autonómiáról. Én annak a referendumnak látom a kimenetelét.
Ugyanez volt a dilemma a kulturális autonómiával kapcsolatban. Nem az a kérdés, hogy átmegy-e a parlamenten a kulturális autonómia tervezete, hanem az, hogy az a mi kulturális autonómiatervezetünk lesz-e, vagy a románoké.”
Az Illés Gergő-Porcsalmi Bálint beszélgetés záró részében a közelgő magyarországi választások kérdése is terítékre kerül. Értelemszerűen helyet kapott itt a budapesti közbeszédben élénk vitát kiváltó február 3-i elhíresült kolozsvári vacsora históriája, a bolhából elefántot csinálás minősített esete.
„Más fontos esemény is fog történni a magyar közösség életében 2018-ban, konkrétan a magyarországi választásokra gondolok. Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjeként Erdélyben kampányolt, és Kelemen Hunorral is találkozott: az erre vonatkozó kérdésre az RMDSZ elnöke pedig kijelentette, felesleges is itt kampányolnia Karácsonynak, mert „az erdélyi magyar emberek világosan tudják, kire szavazzanak”. Nem szerencsétlen megnyilvánulás ez?
Épp ellenkezőleg, nagyon is őszinte megnyilvánulás volt. Ha engem kampányszakemberként megkérdeztek volna, én is ugyanezt mondtam volna. Kelemen Hunortól azt kérdezték a magyarországi vendégek, hogy mit kellene tenniük azért, hogy több szavazathoz jussanak Erdélyben. A szövetségi elnök pedig nagyon őszintén elmondta, hogy itt nincsenek szavazatok, amiket össze lehet szedni. Ha valaki olyan helyre megy halászni, ahol nincsenek halak, akkor el kell dönteni, hogy csak a halászat kedvéért jön, vagy ténylegesen halat akar fogni. Ha valaki a „halászat kedvéért” jön Erdélybe, teljes joggal tarthat akár napi rendszerességgel lakossági fórumokat,
de ettől nem fog megváltozni az Erdélyben elő magyar állampolgárok politikai preferenciája.
Van ennek viszont egy olyan, félreértésekre okot adó értelmezése is, hogy „itt neked semmi esélyed, barátom, mert az egész erdélyi magyarság úgyis leszavaz majd a Fideszre”.
Semmi félreérthető nem volt ebben, ami elhangzott, nagyon is egyértelmű volt. Kelemen Hunor nem azt mondta, hogy itt semmi keresnivalójuk nincs, hanem azt, hogy kampányban, szavazatszerzés céljából ennek nincs sok értelme. Kár lenne ebbe ennél többet belemagyarázni.
Mennyire fog az RMDSZ belefolyni a magyarországi kampányba? Lesz konkrét állásfoglalás, vagy inkább csak szavazásra fognak buzdítani?
Az elsődleges célunk jelenleg az, hogy választási regisztrációra és részvételre buzdítsuk az erdélyi magyarokat. Akinek van szavazati joga, az éljen vele. Március-április környékén pedig arra hívjuk majd fel az emberek figyelmét, hogy hogyan kell kitölteni és visszaküldeni a szavazólapot, mivel a 2014-es választáson Erdélyben különösen nagy volt az érvénytelen szavazatok aránya.
Politikai üzenetünk pedig eddig is volt, ezután is lesz. Többször elmondtuk, az az érdekünk, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amely odafigyel és partnerként tekint az erdélyi magyarságra. Ha bárki megkérdezi, mi továbbra is ezt képviseljük.
A mostani egy ilyen kormány?
Azt gondolom, hogy igen.”
- 34237 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34239 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34239 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34241 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34242 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34242 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni