Magyar Nemzet: „Kinek is neveljük a tehetségeket? – A csíkszeredai fiatalok többsége magyar támogatásból a román válogatottakban játszik”

Megszólalt  a  héten a Magyar Nemzetben Gabay Balázs és interjút készítve Szondy Zoltánnal, a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnökével annak járt utána: mi lehet az oka annak, hogy miközben „az Orbán-kormány sportpolitikája nyomán csaknem 2,5 milliárd forint került az intézményhez magyar adófizetőktől, legkiemelkedőbb játékosaik zöme mégsem a magyar, hanem  a román utánpótlás-válogatottat erősíti.”

„Csíkszereda: úgy érzik, hogy az MLSZ nem veszi komolyan őket” címmel ismertette a Nemzeti Sport Szondy Zoltánnak, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnökének azt az interjúját, mely eredetileg Magyar válogatottba küldenék a játékosokat, mégis a román szövetség kopogtat címet viselve a Székelyhon portálon jelent meg március elején.

A magyarországi sportújság a hazai harmadik ligában a feljutásért küzdő FK Csíkszereda elnöki posztját is betöltő Szondy Zoltánnak előbb azokat a szavait elevenítette fel, melyeket nem először fogalmazott meg a nagy nyilvánosság előtt, miszerint „csak azokat a labdarúgókat engedik el a román válogatottakba, akiket nem hívnak be a magyarba, de jelen állás szerint elképzelhető, hogy előbb lesz román nagyválogatott játékosuk, mint magyar.”

Ezt követően az interjújúból külön is kiemelte a Nemzeti Sport a román szakszövetségnek a csíkszeredai akadémiát nagyra értékelő véleményét, kiemelve, annak első embere a legjobb három romániai utánpótlásképző-központ egyikének nevezte az intézményt. „El kell mondjam, hogy az elmúlt hetekben meglátogatott minket a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) vezetősége, élén Răzvan Burleanu elnökkel, Mihai Stoichiță és Nicolae Geolgău szakmai igazgatókkal, akik azért jöttek, hogy megköszönjék a román válogatottakba adott játékosokat, illetve a labdarúgók kitűnő felkészítését” – idézte a Nemzeti Sport a joggal büszkélkedő Szondy Zoltánt, aki – mint olvashattuk a továbbiakban  – keserűen szólt arról is, hogy sajnos a magyarországi labdarúgó szövetség részéről távolról sem tapasztal ilyen pozitív hozzáállást.

Amit ennek kapcsán szóvá tett valóban meghökkentő, majdnem hihetetlennek tűnő volt a Nemzeti Sport szerkesztőinek és nyilván lap többtízezres olvasótáborának is. „Számomra azonban sajnálatos, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetséggel (MLSZ) korántsem ilyen jó a kapcsolat – fakadt ki Szondy, aki azt is hozzátette: értetlenül szemléli a Csányi Sándor vezette MLSZ hozzájuk való közönyös viszonyulását. A csíki szakember nem árult zsákbamacskát, nem köntörfalazott, hanem kimondta a pőre igazságot: „Érthető, hogy azokat a gyerekeket, akiket nem hívnak be a magyar válogatottba, elengedjük a románba. Sajnálom, hogy az FK Csíkszeredát nem veszi komolyan az MLSZ, pedig lobbiszinten mindent megtettünk. Nem a mi térfelünkön van a labda. A román szövetség vezérkara azt ígérte, hogy egyik volt játékosunkat idén be fogják hívni a román felnőttválogatottba! Nevet most nem mondok…”

Természetesen Magyarország egyetlen sportnapilapjának redaktorai nem hagyhatták ennyiben a dolgot. Legott megkeresték az MLSZ-t, megérdeklődve, mi is az igazság az ügyben, jogos-e a csíkszeredai panasz vagy sem?

A válasz nem is maradt el, de sok köszönet nem volt benne. Volt benne viszont „kikérjük magunknak”-cáfolat némi kioktató jelleggel, volt benne érdemi magyarázat helyett ködösítés. Mindez pedig olyan bükkfanyelven odavetve, mely becsületére válhat bármely pártállami érában szocializálódott és sok-sok illetékes elvtársat meg illetékes urat kiszolgálva túlélt hivatali funkcionáriusnak.

Imígyen szól a magasságos MLSZ levele, melynek elnökét, Csányi Sándor OTP-vezért, Magyarország leggazdagabb emberét történetesen éppen e levélváltás napjaiban választották meg a FIFA alelnökének: „A cikkben írottak megítélésünk szerint megalapozatlanok: a határon túli magyar játékosokra irányuló szakmai figyelem az MLSZ részéről a Puskás Akadémia szakmai bevonásával kellően alapos és folyamatos, mind a kiemelt pénzügyi támogatás, mind a szakmai aktivitások tekintetében.”

A magyar labdarúgó szövetség e lakonikus, érdemi magyarázatot nem tartalmazó válasza minden bizonnyal döntően hozzájárulhatott ahhoz, hogy Gabay Balázs, a Magyar Nemzet Sport rovatának vezetője utánanézzen a történteknek. Kutakodásának eredménye a lapjában március 13-án, kedden megjelent Kinek is neveljük a tehetségeket? – A csíkszeredai fiatalok többsége magyar támogatásból a román válogatottakban játszik cikk volt, melynek bemutatására ezúttal vállalkozunk. Tesszük ezt nemcsak azért, mert abból kiderül, hogy a vitás kérdésben messzemenően Szondy Zoltánnak van igaza. Hogy választásunk erre, a mifelénk is bizonyára sokakat érdeklő história hátterét megvilágító publikációra esett, annak oka az is, hogy a csíkszeredai utánpótlásképző-központ vezetőjével készült beszélgetés alapján közölt tényfeltáró riport csak a napilap nyomtatott változatában olvasható, az a világhálón – legalábbis egyelőre – még nem fellelhető. Márpedig úgy hisszük, az abban foglaltakat érdemes megismerni Csíkszeredában és a város határain is túl.

„Visszás jelenséggel küzd a csíkszeredai Székelyföldi Labdarúgó-akadémia, amelyet a közelmúltban a román szövetség az ország egyik legjobb központjának nevezett – szól Gabay Balázs cikkének a felvezetője, majd a szerző rögtön szembesíti olvasóját azzal az ellentmondással, mely magyarázatra szorul, s melyben úgy a bőkezű adományozóban, mint pedig az adománnyal jól sáfárkodó kedvezményezettek körében csak sorjáznak a kérdőjelek. Mindenekelőtt pedig arra várnak választ a focikedvelők, hogy a budapesti nemes szándék és a csíkszeredai kitartó munka nyomán miért nem következett be az, ami joggal elvárható lett volna és miért a szembeszökő kontraszt: Az Orbán-kormány sportpolitikája nyomán a 2012-es megalakulás óta csaknem 2,5 milliárd forint került az intézményhez magyar adófizetőktől, legkiemelkedőbb játékosaik zöme mégsem a magyar, hanem a román utánpótlás-válogatottat erősíti.” Pedig arra, hogy ne így legyen, volt kellő pénz, paripa és fegyver. Mindenki tette a magáét és mégis becsúszott az a bizonyos homokszem…

Hogy mennyire nem az eredeti tervek mentén alakult a pannóniai labdarúgó szakma fogadókészsége, arról az elkövetkezendőkben, részletekre kiterjedően is szól Szondy Zoltán. Azt is elárulja a Magyar Nemzet munkatársának, amit az előbbiekben már idéztünk tőle a Nemzeti Sport által a magyarhoni futballrajongók számára közkinccsé tett nyilatkozatából.

Újólag elmondja: „ez nem megfelelő irány, jó lenne, ha nem tukmálni kéne az övéiket a magyar válogatottba” és hozzáteszi: annak örülne legjobban, ha „a magyar sportszövetséggel is olyan jó lenne a kapcsolatuk, mint a románnal”. Viszont, mint kiderül a szavaiból, ez a reménye megmaradt jámbor óhajnak. Szavaiból az is kitűnik, nem akarja túlfeszíteni a húrt a Magyarország második legbefolyásosabb embere vezette szakszövetséggel, s ezért – persze nem túl nagy meggyőződéssel – enyhíteni kívánja korábbi kritikáját („azt mondta, pontatlanul idézték az MLSZ-t bíráló szavait”). Tekintsük megjegyzését nem többnek, csupán egy udvariassági gesztusnak, annál is inkább, hisz az interjúkészítő is annak tartja, hiszen rámutat arra, hogy vélt pontatlan idézet ide, sejtetett pontatlan idézet oda: a Székelyföld Labdarúgó Akadémia és az MLSZ viszonya távolról sem harmonikus, s bíráló véleményének hangot adva valójában Szondy Zoltánnak mélységesen igaza van.

A folytatásban konkrétumokat is megoszt Szondy a Magyar Nemzet újságírójával. Kiderül, hogy lényegesen több csíkszerdai labdarúgó reménységre tart igényt a román labdarúgó utánpótlás-válogatott, mint a magyar. Szó esik arról, hogy milyen személyiségzavaros helyzetek adódhatnak abból, ha két csíkszeredai labdarúgó palánta közül az egyik piros-fehér-zöld mezben, a másik pedig piros-sárga-kékben lép pályára, s a sors olykor arra is kényszeríti őket, hogy egymás ellen küzdjenek. Ki tudna erről a skizofrén állapotról hitelesebben vallani, mint épp az a Szondy Zoltán, aki személyesen is érintettje ennek?! 

„Változó a szám, de nagyjából 15-20 játékost adunk a két ország utánpótlás-válogatottaiba, magyar mezt eddig négy-öt játékosunk húzhatott. Egy stabil magyar kezdőjátékosunk van, Csala Tibor. A legutóbbi spanyolországi felkészülési tornán az U18-as román csapatban két futballistánk kezdett, Antal Barna rúgta a románok mindkét gólját. A magyarok – Csalával a soraikban – meg is nyerték a tornát – emlékezett vissza Szondy. Csalán kívül Casiadi Soma és Botorok János ismeretes azok közül, akik bemutatkoztak piros-fehér-zöldben.

Szondy pontosan látja a tudathasadásos állapotot, amikor egyik magyar identitású játékos Bukarest, a másik Budapest felé veszi az irányt, hogy végül Spanyolországban egymás ellen küzdjenek.

A probléma személyesen is érint, a fiam sokszoros román U-válogatott. Először húzta a száját a meghívókra, neki és a többieknek is elmondtam: úgy vitézkedjenek a román utánpótláscsapatokban, hogy egyszer a magyar felnőttválogatottba behívót kaphassanak. Ezek a gyerekek a magyar futballkörben képzelik el a jövőjüket, jobban esne, ha a magyar válogatottban többen játszanának, de ezért még lobbiznunk kell.”

Nem kétséges, hogy ott ahol a piaci szempontok diktálnak, s ilyen a labdarúgás is, akár egyéni- meg klubhaszonnal is járhat az, ha egy csíki focireménység útja csak bukaresti kitérővel vezet esetleg Budapestre. Csakhogy ennek nem így kellene történnie, – ítéli meg cikkszerzőnk. Nem tagadhatjuk, hogy maximálisan egyetértünk vele. Túl azon, hogy a nagyvonalú adománytevőknek sem ez volt a szándéka, van még egy érvünk arra, hogy ez a gyakorlat valóban megkérdőjelezendő.

Elolvastuk az ide kattintva elérhető szakmai együttműködési megállapodást, melyet a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia és az FK Csíkszereda nevében Mészáros Lőrinc és Szondy Zoltán írt alá Csíkszeredában 2013. szeptember 25-én, és aminek köszönhetően elindulhatott Székelyföld Labdarúgó Akadémiája.  Mi tagadás, a szerződés tartalmából és szellemiségéből pedig mintha egész más tükröződne, mint ami manapság e téren megtapasztalható.

„Az elnök kifejtette, a 18 évesnél idősebb játékosaik mind magyar klubokba mennek, s nyernek azzal, ha sokszoros román válogatottként érkeznek. A későbbi eladáskor ez valóban jól cseng, de ha a milliárdos támogatást vesszük, mégiscsak a magyar válogatottnak kellene nyernie a kinevelésükkel.”

Az előbbiekben hivatkozott együttműködési megállapodás a felcsúti és csíkszeredai partnerek között 14 pontban rögzítette a kölcsönös vállalásokat, melyek teljesülése révén a székelyföldi labdarúgó-palánták könnyedén a magyarországi szakemberek látókörébe kerülhettek volna. Hogy ez sajnos nem így történt az elmúlt öt éven át, azért nem Szondy Zoltánt és az ő munkáját szűkebb honában segítők között kell keresni a felelősöket, ehhez kétség nem fér.

Lássuk, kinek térfelén pattogott a labda, miként fejti fel a „kit terhel a felelősség”-kérdést a Magyar Nemzet cikkírója:

„A székelyföldi intézmény a Puskás Akadémia fiókakadémiája. A 2013-as megállapodásnak része, hogy a tornákról, a közös edzésekről készített anyagot és a legügyesebbek névsorát eljuttatják a felcsútiak szakmai vezetőjéhez. Ráadásul 2016 januárja óta az a Varga Károly a szakmai igazgató Csíkszeredában, aki Magyarországon az év utánpótlástrénere is volt. Nem világos, hogy ilyen „lefedettséggel” miért nem jutottak elegendő információ birtokában a magyar szövetségi kapitányok a székely tehetségekről.

Nyáron Preisinger Sándor, a 2002-es születésűek kapitánya és Michel Boris U20-as szövetségi kapitány is járt Csíkszeredában. Januárban a felcsúti edzőtáborunkban is ott voltak az U-válogatottak vezetői – mondta az elnök, aki szerint nem egyszerű bekerülni az erős magyar válogatottakba. Arra meg nem lehet kötelezni a szövetségi edzőket, hogy részesítsék előnyben az övéiket. Ez kétségtelen, a kérdés leginkább az, miért kellett öt évet várni arra, hogy szakmai téren elinduljon a profi információcsere. Január óta ugyanis Csíkszeredából folyamatosan érkeznek az adatok a játékosok fizikai-technikai állapotáról a magyar válogatottak stábjaihoz.”

Gabay pillanatfelvételének zárszava ütős, fölöslegessé tesz minden kommentárt. Csak remélni merjük, hogy az MLSZ-ben is olvasták a Magyar Nemzet március 13-i lapszámában a 16. oldalon napvilágot látott Gabay Balázs cikket.

„Szondy Zoltán elárulta, a románok korrektek voltak velük: bár a román bajnokságban játszanak, ők dönthetnek, melyik ország válogatottjába szeretnék eljuttatni a gyerekeket. Olyan soha nem volt, hogy valaki a román csapatot választotta, ha korábban hívták a magyar válogatottba is.”