Egy vitatható magyar vélemény Szlovákiából: „nálunk nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaságban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a kisebbségi eredmény a fontos.

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Czajlik Katalin és a szlovákiai politikai szükségállapot kapcsán arról cikkezett, hogy „a szemünk előtt zajló kormányválságnak messzemenő következményei lesznek a hazai magyar politizálásra nézve.” Úgy vélte: az a kettős gyilkosság, amely alapvető kérdések megválaszolására kényszeríti a szlovákiai társadalmat a magyar politikumot is „helyzetbe hozta”, mi több, „a megfelelő válaszok megtalálása sem garantálja számára a túlélést.” Vészjósló forgatókönyve szerint „soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő parlament már magyar párt nélkül fog felállni.”

„Nincs irigylésre méltó helyzetben a felvidéki Magyar Közösség Pártja. Nyolc éve ők az Orbán-kormány szövetségesei Szlovákiában, viszont ugyancsak 2010 óta képtelenek bejutni a pozsonyi parlamentbe. Az egyik legnagyobb nehézséget az okozza számukra, hogy a 2012 óta újra hatalomban lévő Robert Ficóval a magyar kormány a vártnál barátibb viszonyt alakított ki, de mivel a felvidéki magyarság helyzete nem javult látványosan, ezért kénytelenek Ficót – vagyis budapesti szövetségesük szövetségesét – ostorozni.

Nincs ez másképp a jelenlegi szlovák belpolitikai válság közepette sem, hiszen a szlovák miniszterelnök röhejes sorosozásán muszáj átlátniuk. Csakhogy amikor Budapesten ugyanez a lemez forog, akkor már egy magyar nemzetiségi politikus józan nyilatkozata is furcsán hat az Orbán Viktor és Fico Soros-ellenes sorsközösségét kiemelő kormányzati kommunikációs gőzhengerben.”

E véleményt a Heti Válasz online kiadásának a Válasz.hu-nak publicistája, Vörös Szabolcs az Orbánék szövetségese Orbánék szövetségesét támadja című cikkében fogalmazta meg múlt kedden, amikor még csak sejteni sem lehetett, hogy a korábban megingathatatlannak tűnő szlovák miniszterelnök alig 48 órán belül lemondásra fog kényszerülni. Az a nemzetiségi politikus, akinek a sorosozó Magyarországon furcsán hathatott a valóban józan nyilatkozata pedig Menyhárt József volt, a felvidéki magyar párt, az MKP elnöke.

Az ominózus bejelentést a legnagyobb közösségi portálon tette közzé Menyhárt és az szövegszerűen így hangzott:

„A népakarat elérte első győzelmét. A Hedviget elüldöző, a DAC-drukkereket elverető, adócsalókkal üzletelő Robert Kaliňák távozik a kormányból. Ezzel teljesül az a politikai minimum, amire szükség van ahhoz, hogy elinduljunk a bizalom helyreállításához vezető rögös úton.

Most arra figyeljünk, hogy mi lesz a többiekkel! Az inkompetens Tibor Gašpar rendőrfőnökkel, a titkosszolgálatok és a nemzetbiztonsági szervek vezetőivel, akik „nem vették észre”, hogy az olasz maffia beépül a hatalomba.

A legfőbb politikai felelősséget viszont Robert Fico viseli. Az ő hivatalában voltak alvilági kapcsolatú emberek, az ő pártja érintett az ügyekben, az általa épített rendszer változtatta maffiaállammá Szlovákiát. A miniszterelnöknek is vállalnia kell a felelősséget és lemondania! "Dosť bolo Fica" (Elég volt Ficoból– n.n.) - skandálta a tömeg...”

Ezzel az egyértelmű megszólalásával a felvidéki magyar párt első embere csapdahelyzetbe került. Felvidéki tisztességes magyar emberként, aki nem mellesleg a közössége iránt felelősséget vállaló és felelősséggel tartozó politikus is, természetesen mást nem is mondhatott volna. Ugyanakkor annak is tudatában volt, hogy ezzel a korrekt állásfoglalásával szembemegy magyarországi stratégiai partnerének és támogatójának véleményével, aki csak külföldről megvezetett embereket látott az utcára vonuló tüntetők tízezreiben, akik között imponálóan sok magyar is volt.

Ezen a múlt keddi napon például a stratégiai partner második embere, Kövér László, az önmagát szerényen „a nemzet hangjának” nevező EchoTV Napi aktuális című műsorában arra  a kérdésre, hogy szerinte elképzelhető-e az, amit Fico szlovák miniszterelnök állít, miszerint Soros György destabilizálni akarja az országot, habozás nélkül így felelt: „Nem elképzelhető, hanem biztos!”

Kövér meg is indokolta, hogy miért gondolja így. Elmondta: a „háttérhatalom” világméretű összeesküvésének ezúttal a Fico-kabinet lett a célpontja, a tömegtüntetések pedig egy jól bejáratott „destruktív forgatókönyv” szerint zajlanak.

„Egy pillanat alatt megteltek a pozsonyi szállodák külföldi aktivistákkal. – fogalmazott, majd hozzátette: Hirtelen előkerültek az előrenyomtatott kitűzök, tehát egy olyan szervezettségről árulkodik mindaz, ami itt zajlik az utcán, a szlovákiai városok utcáin, amilyen szervezettséget már megtapasztalhattunk Magyarországon." Ezt követően csak példálózott, sorolta az összeesküvés-hívők végső mumusává vált 87 éves, New York-i magyar zsidó filantróp és befektető további, már eddig becserkészett és meghódítani próbált országokbéli nemzeteit s elmondta: a most célkeresztbe került szlovákok, illetve a már évek óta legyűrni akart magyarokhoz hasonlóan már megtapasztalhatták e gonosz háttérhatalom mesterkedéseit a lengyelek, a macedónok, a szerbek, az albánok és a románok is.

A házelnök és Fidesz-választmányi elnök valójában csak megismételte és „kiszínezte” azt az érvelést, melyeket Orbán Viktor miniszterelnök már előtte néhány nappal megfogalmazott az állami televízió híradójában: „Az nem lep meg, amit látok, én régóta taposom ezt a szakmát, jelekből is olvasok és én látom Soros György és a hozzá hasonló szervezeteknek a munkáját, illetve a keze nyomát a szlovák eseményekben. Egy percig sincs kétségem afelől, hogy Soros György és a vele együttműködők mindent megtesznek, minden alkalmat megragadnak, hogy azokat a kormányokat, melyek ellenállnak a bevándorlásnak, megbuktassák. Szlovákiának ma egy olyan kormánya van, amely ellenáll a bevándorlásnak.” (Nem fölösleges megjegyeznünk, hogy ez a helyzetértékelés azonnal heves reakciókat váltott ki szlovákiai magyar értelmiségi körökben, ezeket az olvasó ide és ide klikkelve ismerheti meg.)

A nyilvánvaló csapdahelyzetből Menyhárt megpróbálta kivágni magát. Hogy ez mennyire sikerült neki, azt eldöntheti az olvasó az alábbiak alapján:

Az MKP elnöke március 13-án a pozsonyi Pátria Rádió Reggeli című műsorának vendége volt. Amikor ezt a témakört firtatták,  s rákérdeztek nála, hogy amennyiben igaza van Orbán Viktornak, akkor a Robert Fico bukásában érdekelt MKP-t is Soros irányíthatja-e, Menyhárt József a pártja világos narratívájáról, a kormány menesztéséről beszélt és kijelentette: „Mindig az a vád ér minket, hogy ugyanazt gondoljuk, mint a Fidesz...A mostani eset is mutatja, hogy önálló gondolkodással rendelkező párt vagyunk, nem kell, hogy mindent ugyanúgy lássunk."

Ezt követően, midőn felszólították, hogy ezek után hajlandó-e expressis verbis is kijelenteni, hogy Orbán Viktor tévedett, amikor Soros Györgyöt véli felfedezni a szlovákiai belpolitikai felfordulás hátterében, így válaszolt: „Ezt az idő eldönti. Hogy ki téved és ki nem, az egy másodlagos kérdés. Az idő majd megmutatja. Bugár Béla tévedett, amikor a Smerrel együtt koalícióra lépett?”

Mindezeket előrebocsátva, és rögzítve, hogy az MKP elnöknek a váratlan fordulatokban bővelkedő és elhúzódó pozsonyi politikai krízisről ma is  ugyanaz a véleménye, mint volt egy hete, miszerint toldozgatással és foltozgatással nem szabad  továbbbukdácsolni Szlovákiának, hanem „újra kell osztani a lapokat”, tehát „a legtisztább megoldás az előrehozott választások megtartása” – lássuk az Új Szó olvasóink számára már nem ismeretlen újságírójának, Czajlik Katalinnak azt a jegyzetét, mely a példátlan szlovákiai szükséghelyzetet a lehetséges felvidéki magyar következmények szempontjából értékeli.

Már a kérdőjeles cím, A hazai magyar politizálás vége? sokat sejtető. Minden bizonnyal fel is horkannak rajta sokan Felvidék-szerte, főleg az egyetlen s ráadásul független szlovákiai magyar napilap ócsárlásában zsigerből évek óta jeleskedők, akik a napilapot, mert olykor éppúgy bírálta az MKP vitatható döntéseit, mint a Híd baklövéseit is, mégis egyoldalúnak, Bugár Béláék orgánumának tartják. Nekik és a hozzá hasonló csőlátóknak, a fejüket a homokba oly könnyen rejtőknek Ján Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolása kizárólag „szlovák-ügy”.

Természetesen őket is megdöbbentette a borzalmas eset, emberileg lesújtotta őket is, mint mindenkit, a gyalázatos gaztett és őszintén együtt is éreztek a gyászoló hátramaradottakkal. Viszont úgy vélik, a tragikus esetnek legfeljebb csak annyi magyar vonatkozása lehet, hogy a szörnyűség egy magyar faluban történt. (A közös jövőt tervező fiatal párt abban galántai járásban található Nagymácsédon vásárolt családi házukban gyilkolták meg, mely száz esztendeje még színmagyar település volt és ma is csaknem 80 százalékban magyarok lakják.)

Hogy ez a tragédia, melybe február 26 óta beleremegett egy ország és megbuktatta a régió egyik legstabilabbnak tűnő tapasztalt és ambiciózus kormányfőjét (Fico épp egy hónappal ezelőtt jelentette be:  „az én ambícióm, hogy ötödször is megnyerjük a választásokat, és negyedszer is kormányt alakítsunk. A Smer a legsikeresebb politikai projekt Szlovákiában, rajtunk kívül senki sem nyert még négy választást egymás után. Ezért az a célom, hogy 2020-ban újra győzzünk, és jogot szerezzünk egy újabb kormányalakításra”) mennyire nem csak szlovák-ügy, azt már cikkének bevezetőjében felvázolja a cikk szerzője.

Miközben maga is elismeri, hogy a felvázolt szcenáriója riasztóan baljóslatú, úgy érzi, sajnos van realitása egy negatív forgatókönyvnek. Meggyőződése, hogy nemcsak a többségi társadalom került ma kényszerhelyzetbe Szlovákiában, és nemcsak a szlovákok millióinak kell választ kapnia a saját politikai elitüktől az eddig szőnyeg alá söpört kérdésekre, hanem a szlovákiai magyar politikum is válaszút elé került. Függetlenül attól, hogy felvidéki honfitársaink számára az MKP a rokonszenvesebb vagy inkább a Híddal szimpatizálnak. Tévedések elkerülendő rögzítsük: ő nem a kirekesztők közé tartozik, számára a Híd is magyar párt, cikkében ezért is szól róla így mindvégig. 

„A szemünk előtt zajló kormányválságnak messzemenő következményei lesznek a hazai magyar politizálásra nézve. Lehet, hogy a végét jelentik.

Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása a társadalmunk legmélyebb rétegeiben található problémákat és a felszín alatt lüktető konfliktusokat hozta elő, méghozzá olyan erővel, hogy abba az egész rendszer beleremegett. Ez alól nem kivétel a hazai magyar politikum sem, amelyet a kettős gyilkosság alapvető kérdések elé állít. S a megfelelő válaszok megtalálása sem garantálja számára a túlélést.

Belátjuk, kissé vészjósló forgatókönyv, de soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő parlament már magyar párt nélkül fog felállni. Ez pedig a hazai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk. Hogy ez mit jelentene a szlovákiai magyarság számára, az egyrészt nehezen látható, másrészt meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Maradjunk tehát annál, mi idézte elő ezt a helyzetet, s mit tanulhatunk belőle.”

Czajlik Katalin előbb annak a Hídnak a helyét és szerepét veszi górcső alá, melynek vezetőjén, Bugár Bélán múlt az elmúlt napokban, hogy végül nem kerül majd sor előrehozott választásokra Szlovákiában. (Hadd jegyezzük meg, hogy a szlovák törvények szerint választásokat annak kihirdetése után leghamarabb 110 nappal lehet megtartani, csakhogy az már a nyári szabadságolások idejére esne. Ezért, ha Kiska államelnök meg is tette volna azt a döntő lépését, mellyel fenyegetőzött, csak annak lett volna esélye, hogy 2018 őszén tartsanak az országban előrehozott választásokat)

A cikkszerző kemény szavakkal ostorozza a Híd szerepvállalását a 2016. március 23-án megalakult harmadik Fico-kormányban. Úgy véli: a kétéves kormányzati részvétel néhány sikere az utókor számára sokkal kevesebbet nyom majd a latban, mint a Robert Fico pártjával kötött „házasság” szerinte negatív majdani megítélése. Vélhetően ez a sarkos véleménye sokakat fog majd vitára ingerelni. Tegyük hozzá, hogy bennünk is óhatatlanul kérdések sorjáznak e szigorú ítélkezés okán. Csak kérdezzük: vajon akkor volt kedvezőbb a felvidéki honfitársaink közérzete, amikor utcára kellett vonulni a kis létszámú magyar szórványiskolák várható bezárása ellen tiltakozva? Vagy inkább azt követően, hogy Bugárék kiharcolták: a szlovák állam törvényben rögzítette ezek biztonságos működésének lehetőségét?

A magunk részéről még akkor is, ha tudjuk, hogy a választópolgárok mindig és mindenütt hajlamosak a feledékenységre, a szelektív memóriára, mégis úgy hisszük: a kisebbségi kulturális alapról szóló jogszabály megalkotása valódi fegyvertény volt. Ez a Híd kormánykoalíciós részvételének volt köszönhető és méltó lesz az utókor emlékezetére, hiszen ezzel egy régóta elvárt, jogos felvidéki magyar óhaj teljesült. Talán nem fölösleges felidéznünk azt, hogy tavaly májusban, létrejöhetett egy olyan állami intézmény, melynek feladata kizárólag a Szlovákiában élő kisebbségek kultúrájának fejlesztése. A pozsonyi Új Szóban ezt pedig ekképp üdvözölte a napilap munkatársa, történetesen éppen Czajlik Katalin: „a Kisebbségi Alap létrejötte jó hír. A kisebbségek kulturális autonómiájának első, nagyon fontos eleme.” Igaz, azt is hozzátette teljes joggal: „Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk, hogyan tudunk bánni vele.”

És még valami. Bugárék koalíciós szerepvállalásával kapcsolatosan szó esik arról, hogy Szlovákiában nem működik az RMDSZ-es vagy VMSZ-es megközelítés a különböző színezetű kormányokban való részvétel szükségszerűségéről.  Úgy véljük, a cikkszerző e sommás megállapítása vitatható, mert, ami működhetett – igaz olykor jól, olykor kevésbé hatékonyan – Romániában és Szerbiában, az miért ne lehetne követhető modell Szlovákia számára is. Vagy netán lenne egyéb alternatíva? Van esetleg jobb ötlet?

Ennek mentén nem lehet nem eltöprengeni a leglátogatottabb szlovákiai magyar hírportál, a Paraméter publicistájának egyik minapi megközelítésén.

Az örök zsörtölődő Barka László cikkében előbb arról értekezett, hogy mennyire igaztalan vád, hogy a Híd kizárólag a haszonlesés miatt lépett be a kormánykoalícióba. Ezt követően jutott el következtetéséhez: „Bugár ugyanis nyilván azért gondolta, hogy kormányoznia kell, mert, ha nem így gondolta volna, akkor nem egy pártot alapít, hanem amatőr színjátszócsoportot vagy kereszt/yén leány- és legénydalárdát, esetleg gittegyletet, zabhegyező káeftét...”

És kérdezzük ezt hangsúlyosan épp azokban a pillanatokban, amikor végre eldőlt, megalakulhat az új, Peter Pellegrini vezette szlovák kormány és ennek az eddigi két magyar minisztere (Sólymos László környezetvédelmi és Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter) mellett immár egy harmadik tárcavezetője is magyar lesz, hiszen az eddigi igazságügy-minisztert Lucia Žitňanskát Gál Gábor, a Híd eddigi parlamenti frakcióvezetője váltja e poszton.

 „Híd. Sokszor elhangzott az utóbbi napokban, de leírtuk a kormányalakítást követően is: nem lett volna szabad lepaktálni a Smerrel. Aki egy kicsit is jártas a hazai politikában, pontosan tudta, hogy Robert Fico politikai gyermekének már a keresztlevelébe beleírták a korrupciót és az állam kiszipolyozását, s csak idő kérdése volt, mikor csordul túl a pohár. Hiba vagy inkább végtelen naivitás volt abban bízni, hogy koalíciós partnereként majd a Smer körmére néz a Híd, s közben egy csomó mindent kiharcol a hazai magyarság számára. Az utóbbi két évből az derül ki, hogy nálunk nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaságban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a kisebbségi eredmény a fontos. Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy a Smer–SNS–Híd formációra nem a kisebbségi kulturális alap vagy a kétnyelvű vasúti táblák miatt fogunk emlékezni, hanem az újkori Szlovákia legnagyobb politikai botrányának előidézőjeként. Ami alighanem a Híd választási eredményén is lecsapódik.”

A Magyar Közösség Pártja vonatkozásában mindenekelőtt az a csapdahelyzet kerül terítékre melynek részleteibe már bevontuk az olvasót. Viszont amiről e mellett még szó esik, az feltétlenül megszívlelendő felvetése Czajlik Katalinnak. Kétélű fegyver a Menyhárték követelte előrehozott választások megtartása, könnyen lehet, hogy ennek egyik fő vesztese épp az MKP lehet. Függetlenül a legfrissebb fejleményektől, attól, hogy a párt magyarhoni stratégiai partnerének a Fico-kabinet melletti nem is titkolt kiállása nem javította az MKP pozícióját, azt se feledjük: az elmúlt sok-sok esztendőben a havonta készített szlovákiai közvélemény-kutatások egyike sem mérte soha a pártot a parlamenti küszöb fölött.

„MKP. A Soros-kártya megjelenése megmutatta, mennyire megbízható partnert talált magának a párt a Fidesz és Orbán Viktor személyében. Persze, ez sem meglepő, számtalanszor megírtuk, hogy a magyar kormánypárt kizárólag saját céljai érdekében ,,használja” a határon túli magyarokat. Messze nem arról van szó, hogy Orbán Viktor szlovákiai politikai járatlansága miatt hozta összefüggésbe a tüntetéseket Soros Györggyel. Orbán és a Fidesz pontosan tudja, hogy ez képtelenség, ahogyan azzal is tisztában vannak, mennyire ártanak ezzel ,,egyetlen” hazai stratégiai partnerüknek, az MKP- nak. Az egyszerű igazság az, hogy mindez a legkevésbé sem érdekli őket, egyetlen érdekük az, hogy a szlovák belpolitikai valóságot a maguk előnyére használják fel a magyarországi választások előtt. Menyhárték számára azonban hatalmas problémát jelent Orbán állásfoglalása, hiszen ez teljesen megzavarhatja az eddig Orbán-lojális MKP-szavazókat, aminek eredményeképp a párt nem hogy erősödhet, még veszíthet is pozícióiból az esetleges előrehozott választásokon.”

Az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépése 2010 óta tehát egyszer sem sikerült az MKP-nek, s mint láttuk, e téren a közvélemény-kutatási adatok se ígérnek túl sok jót az elmúlt két esztendőben. Hogy ennek az álomhatárnak az átlépése vagy éppen el nem érése mit jelenthet Menyhárték számára, illetve mivel járhat az, ha a Híd nem jut egy előrehozott választásokat követően a pozsonyi törvényhozásba, azt megtudhatjuk Czajlik Katalin értékelésének következtetéseiből. Annyit előtte hozzátennénk: több vitára ingerlő felvetéssel is találkozhattunk az eddigiekben, szóvá is tettük azokat. Viszont a cikkszerző sajnos nem túl bíztató konklúzióit illetően nincs köztünk véleménykülönbség.

„Ám míg az MKP számára egy következő választási bukás sem feltétlenül jelentené a párt végét, a Híd esetében ez korántsem biztos. Az MKP ugyanis erős regionális struktúrákkal, és főként erős magyar kormányzati szponzorral rendelkezik (persze kérdés, meddig). Amíg ez a kettő megvan, a part tovább evickélhet, úgy, mint eddig.

A Híd esetében azonban a parlamenti küszöb alá csúszás minden bizonnyal végzetes lenne. Erős pártszervezet és anyagi források hiányában nem látni, mi tarthatná egybe a pártot. Ráadásul Bugár Béla láthatóan belefáradt a politikába, s nincs olyan fiatal politikus a pártban, aki a helyére léphetne. Mindezek fényében tehát nagyon is elképzelhető, hogy az országunkban zajló változások a magyar közösség számára is földcsuszamlásszerűek lesznek. Hogy ezzel miként tudunk megbirkózni, az már egy másik történet.”