Ahány pedagógus, annyi online oktatási módszer, ahány tanuló, annyi megküzdési stratégia – vált egyre világosabbá, miután középiskolásokat és a MAKOSZ elnökét kérdeztük a távoktatással kapcsolatos tapasztalataikról. Van, aki úgy érzi, a diákoknak kell bevezetni a tanárokat a számítógép világába, van, akinek az időbeosztás okoz gondot, napirendje felborulására panaszkodik, van, aki lehetőségei miatt kiszorul a digitális oktatásból, mások pedig már nagyon várják, hogy kiderüljön, mi lesz az érettségivel. 

Fontos megjegyezni, hogy a diákokkal még azelőtt beszélgettünk, hogy Monica Anisie tanügyminiszter bejelentett néhány döntést a tanév további sorsát illetően, egyebek mellett azt, hogy: 

• a tanév a szükségállapot lejárta után (a jelen állás szerint május 16. után) folytatódik, az iskolák megnyitásának pontos időpontja azonban a koronavírus terjedésétől és a Rendkívüli Helyzetek Országos Bizottságának intézkedéseitől függ; az oktatást csak akkor folytatják, ha a diákok és a tanárok biztonságban lesznek 
• az oktatás folytatásának időpontja függvényében az országos képességvizsgák és az érettségi vizsgák időpontja júliusra tolódhat 
• a képességvizsgákon és az érettségi vizsgákon nem kérik számon az idei tanév második félévének a tananyagát (az erről szóló rendeletet a miniszter már aláírta)
• dolgozatíratáskor a tanárok csak a március 11-ig leadott tananyagot kérhetik számon a diákokon 
• a diákok lezárásához legkevesebb két osztályzatra lesz szükség, illetve egy dolgozatjegyre, a tantárgy függvényében 

„Mi is egyfajta tanárai lettünk a tanárainknak”

Nagyváradi, érettségi előtt álló interjúalanyunk még bízik benne, hogy idén leérettségizhet, elsősorban erre és az egyetemi felvételire készül otthon. „Őszintén megmondva, végzős diákként, csak az érettségi tananyagokkal foglalkozok, minden mást teljesen hanyagolok. Abból készülök, amiből muszáj, beleértve a szakdolgozatokat, nyelvvizsgákat, és érettségit” – mondta. Ők jól állnak, nagyrészt befejezték az érettségi tananyagokat, ezért nincs is sok online videókonferenciaként megtartott órája, az egyik választható érettségi tantárgya viszont a 9. osztályos tananyag, és aki abból akar érettségizni, azt így készíti fel jobban a tanárnőjük.

Bár még reméli, hogy idén érettségizhet, azzal is tisztában van, hogy ez bizonytalan: „Nem lehet tudni, mire számítsunk. Lehet eltolják érettségit vagy akár újra kell járni az évet. Tudom, hogy a tanügy ritkán nézi igazán a gyerekek érdekeit, de most épp ideje volna. Szerintem az lenne a legjobb, ha az utolsó féléves anyagot kiszednék az érettségi tananyagból, bízok benne, hogy ez lesz. De láttam azt is, hogy aláírást gyűjtenek azért, hogy a négyéves átlag legyen az érettségi jegy; erre kicsi esélyt látok, meg nem is volna igazságos, hiszen minden tanár saját véleménye szerint osztályoz.”

Nincs ellenére viszont a digitális oktatás. Mint mondta, vannak tanárok, akiknek eddig Facebook-profiljuk sem volt, de most már Skype-on tartanak online órákat. „Sok türelem kell a diákok részéről is, hiszen ebben a helyzetben mi is egyfajta tanárai lettünk a tanárainknak, bevezetjük őket egy picit a közösségi háló rejtelmeibe. Persze ezek az online órák nem minden tanárral működnek. Egy olyan tanárral, aki az iskolában is egész órán át másoltat, diktál, olvastat a diákokkal, azokkal egyáltalán nem működik. Egy olyan tanárral viszont, aki elmagyarázza a leckéket, interaktív módon tartja meg az óráit, nagyon jól tud működni. Hiszen itt még diktálnia sem kell, csak elküldi a leckét egy kattintással és mindenki látja, már magyarázhat is” – osztotta meg tapasztalatait.  

Több az otthoni teendő

Nem ettől a pár héttől függ teljesen az érettségi sikere, véli a fiatalember, aki szerint a tanárok hozzáállása is változó: „Vannak olyanok, akik elküldik a leckét, hogy hivatalosan meglegyen, de nem nagyon törődnek már ezzel. Vannak tanárok, akik úgy fogják fel, hogy mivel most ilyen sok szabadidőnk van, biztos egész nap tanulni akarunk. Hát nagyon nem. Persze van olyan ismerősöm is, aki eddigre már bemagolta az összes érettségi anyagot, viszont olyanból többet ismerek, aki csak úgy-ahogy tanulgat. Szerintem a tanároknak meg kellene érteniük, hogy otthon nem mindenki tud ugyanolyan (vagy még inkább) produktív lenni, mint az iskolában. Otthon mindenki elvégzi a saját dolgát is, tölt egy kis időt a családdal, mert lehet eddig iskola mellett erre nem igazán volt ideje.”

Interjúalanyunk az egyetemi felvételijére is készül, s mint mondta, nagyjából ugyanannyi időt fordít tanulásra, mint amennyit az iskolában, viszont nincs az a rendszeresség, mint a suliban. „Van olyan nap, amikor egész nap csak tanulok, feladatokat oldok, és vannak napok, amikor semmit nem készülök” – ismerte el, megjegyezve: otthon több dolga lett, hiszen kicsit jobban ki kell vennie a részét a ház körüli munkákból. „Persze el tud ez férni a tanulás mellett is, csak akkor van baj, ha mind a kettőből egyszerre kérnek túl sokat” – tette hozzá.

S hogy hogyan lehet jelenleg tanulni? Ő szerencsés, mert meg tudja oldani saját számítógéppel, vannak viszont osztálytársai, akik a családdal osztoznak egy gépen, másoknak pedig egyáltalán nincs számítógépük, ők osztálytársaiktól kérik el a leckéket, mesélte. A telesulit viszont egyetlen diákismerőse sem követi. 

„El se tudom képzelni, hogy ezt valaki komolyan gondolta ott fent, hogy a gyerekek majd pont ezeket fogják nézni. Nagyon nevetséges az egész, főleg, hogy minden tanár magát tartja a legjobbnak. Például nálunk már volt azzal gond, ha valaki úgy oldotta meg a házit, ahogy a saját magántanára mondta, és nem úgy, ahogy iskolában tanultuk. Persze lehet, hogy ismétlésképpen hasznos tud lenni, de inkább elolvasom a saját jegyzeteimet, minthogy azt nézzem. Lehet a kisgyerekeknek hasznos tud lenni, de egy végzősnek szerintem teljesen fölösleges” – summázta. 

Gyakorlásra összpontosítanak

Bereczki Alpár-Előd marosvásárhelyi végzős diák elmondta, az érettségi előtt állva, legnagyobb vágya az, hogy megszerezhesse a diplomát, de a vizsgaidőpont találgatása aggodalommal tölti el: „hiszem azt, hogy lesz érettségi, de nagy valószínűséggel csak késő nyáron vagy ősz elején, és ennek nagyon nyomasztó még a gondolata is”. Úgy véli, a digitális oktatás – főleg Romániában – új keletű dolog, ezért külön felkészülést igényel a tanárok és a diákok részéről egyaránt. Mivel a tanulókat váratlanul érte a változás, egyszerre kell megbarátkozniuk a különböző platformokkal, alkalmazásokkal, amelyeken online órákat és „leckecserét” tarthatnak, és mindeközben haladniuk kell az anyaggal is, ami összességében nehézkés, döcögős.

Megtudtuk, akadtak gondok olyan szempontból is, hogy például 12. osztály második felében a nyelvtanárok szerettek volna hangsúlyt fektetni a szóbeli vizsgákra való gyakorlásra, és ez online eléggé körülményes. Úgy érzi, a tanárok elvárásai nem nagyok, mindannyian a gyakorlásra összpontosítanak. Az érettségi tantárgyakat oktató pedagógusok már határozottabban próbálnak együttműködni a végzősökkel, és ez szerinte érthető, mert számukra fontos, hogy az érettségi mintatételek gyakorlásával jó eredményeket érjenek el a diákjaik.

Szerinte a diákok dolga jelenleg több, mint iskolába járás idején, ugyanis egy adott feladatsor kiküldése után a képernyőt bámulva papíron kell elvégezniük a feladatokat, miközben egyszerre több platformra is figyelnek. Ha elkészültek, lefényképezik a munkalapokat, és online továbbítják tanáraiknak, részletezte marosvásárhelyi interjúalanyunk, hozzáfűzve, az online platformokon csatolmányokban érkezik segítségnyújtás, magyarázat is a pedagógusoktól, és ezeket minduntalan bemásolják füzeteikbe. „Zűrös úgy megérteni dolgokat, hogy nem kapunk szóban magyarázatot, illetve nem tehetünk fel kérdéseket, de készségesen állnak hozzánk a tanáraink, és bármikor fogadják a telefonhívásainkat” – magyarázta a fiatalember.

Arról is beszámolt, hogy egy átlagos iskolai naphoz képest reggel tovább alhatnak, ha nincs online órájuk, és az időbeosztás is az ő feladatuk, ahogyan az is, hogy mikor melyik tantárggyal szeretnének foglalkozni. Az online oktatás hátránya, hogy „bármikor felléphet egy műszaki hiba és nem szeretnénk, ha elvesznének a dolgaink, úgyhogy legalább egy okostelefonra, egy számítógépre vagy laptopra és internethozzáférésre szükségünk van. Mint tudjuk, ez nem adatik meg minden romániai fiatalnak”, összegzett Bereczki Alpár-Előd.

Felborult napirend

Szidónia, csíkszeredai, 10. osztályos tanuló elmondta, amikor az osztályfőnökük közölte velük, hogy két hétig (ekkor még így tudták – szerk. megj.) szünetelni fog a tanítás és nem lehet majd bejárni az iskolába, az otthoni teendőkről, a hogyan továbbról semmilyen információt nem kaptak. Nyilván, a tanárok sem voltak felkészülve és felkészítve a helyzetre, így nem is nagyon tudtak, mit közvetíteni a gyerekek felé. 

Az első két hétben gyakorlatilag semmi nem történt, értékelt Szidónia, aztán a híradókból, televíziókból értesült, hogy ez az állapot el fog húzódni és meg fogják hosszabbítani az oktatás felfüggesztését. Ezt követően az osztályból többen érdeklődtek az osztályfőnöknél, hogy mi várható a továbbiakban, a pedagógus pedig az osztály Facebook-csoportjában közölte velük, hogy a tanárok fel fogják venni a kapcsolatot a diákokkal, és elmondják a további tudnivalókat. 

Az osztálynak készítettek egy Google Tantermet, napokig újra nem történt semmi, majd az első online feladatokat végül román nyelvből kapták, amiből rendszeresen érkeznek anyagok. Ezt követően még további 6-7 tantárgyból érkeztek feladatok valamilyen formában, több-kevesebb rendszerességgel, mesélte a tanuló. Úgy látja, leginkább a fiatalabb tanárok kapcsolódtak be az online oktatásba, az idősebb oktatók nem jelentkeztek. Olyan online óra is volt már, amikor élőben kapcsolódott be az egész osztály, mesélte, az esetleges értékelésről pedig nem kaptak információkat, bár volt olyan tanár, aki kilátásba helyezte, hogy valamilyen formában fog osztályozni. Hozzátette, többnyire olyan tananyagokkal foglalkoznak, amiket már az iskolában érintettek, új leckéket nem kaptak.

Órarend egyelőre nem készült, ennek hiányában pedig nehéz bármilyen napirendet tartani: „Az én napirendem teljesen felborult. Kiszámíthatatlan, hogy mikor fognak feladatok érkezni, ezért rendszerint folyamatosan figyelem a telefonomat, vagy laptop előtt kell ülnöm. Általában ébredés után már rá kell néznem a telefonomra, érkezett-e valami, sokszor még az ágyban meg kell oldani az aktuális feladatot, mert mondjuk, 2 órás határidő van rá kiszabva. Nehézséget jelent, hogy nincs személyes kapcsolat a tanárokkal, nem lehet tanácsot, segítséget kérni.”

Szidónia szerint az sem könnyíti meg a diákok dolgát, hogy nekik mindent számítógépen kell megoldani, kézzel írt anyagot nem fogadnak el. A diáklány egyébként nem nézi a Telesuli adásait, nem kapott erre ajánlást az iskola részéről, csak a családban értesült a lehetőségről. A tanév további sorsa egyelőre bizonytalan, de Szidónia „bele sem mer gondolni”, hogy hosszútávon így kelljen készülni és elkészíteni a napi feladatokat.

Rendszertelenséget tapasztal a MAKOSZ

Domokos Ferenc, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (MAKOSZ) elnöke szerint nehéz átfogó képet adni az online oktatásról, mert rendszertelenséget figyelt meg az újonnan bevezetett módszerben: a tanárok különbözőképpen közelítenek a távoktatáshoz, vannak, akik Google Tantermet használnak, mások Zoomon, Skype-on, Messengeren, egyesek WhatsAppon kommunikálnak, így a diákok nehezen tudják átlátni, hogy mikor mivel kellene foglalkozniuk. Hozzátette, szerinte az is hozzájárul a rendszertelenséghez, hogy az online órákból kizárják az érettségire nem szükséges tananyagokat és tantárgyakat. 

A MAKOSZ elnöke úgy látja, a tanárok egyetlen lehetősége az eddigi tananyagok ismétlése, mert új leckéket nem vehetnek fel, kötelező házi feladatokat nem adhatnak. Szerinte előnyös lenne a diákokra nézve a tananyagmennyiség csökkentése és az érettségi nehézségi fokának enyhítése, hiszen figyelembe kell venni, hogy egy világjárvány után, a gazdasági nehézségek közepette nehéz összpontosítaniuk a tanultakra. „Nem lehet nem észrevenni a pánikot a tizenkettedikes diákok és oktatóik körül” – emelte ki Domokos Ferenc, hozzáfűzve: minden végzős aggodalmaskodik a vizsgák és az érettségi bizonytalan időpontja miatt. 

Miközben a jövőjük alakulását találgatják, az online oktatás hiányosságaival is felveszik a harcot – ecsetelte a MAKOSZ elnöke, kiemelve, a digitalizált tanításnak olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyekre nem volt felkészülve: „a felsőoktatási intézmények megengedhetik maguknak, hogy az oktatás jobbá tételének érdekében több tízezer lejes rendszereket vásároljanak, és hasonló beavatkozásokra lenne szükség a 9-12. osztályosok körében is”. Mivel az iskolák ezt nem tudják egyedül kivitelezni, a minisztérium részéről várható ez a fajta segítségnyújtás – érvelt Domokos Ferenc.

Elmondta, a döntéshozóknak figyelembe kellene venniük azokat a diákokat is, akik az intézményes oktatásban gond nélkül vettek részt, de a digitális oktatásba már nincs lehetőségük bekapcsolódni, a hátrányos helyzetű vagy vidéki környezetben élő tanulók között bőven vannak olyanok, akiknek nincs számítógép vagy internethozzáférésük, esetleg egy eszközön osztoznak szüleikkel. Egyelőre nem érkezett megoldási javaslat a minisztérium részéről arra vonatkozóan, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat miként vonhatják be az online oktatásba, így mondhatni, az osztálylétszámok az online órákon bizonyos helyeken megtizedelődtek. 

Domokos Ferenc szerint fontos, hogy a középiskolások a lehető leghatékonyabban használják ki ezt az időszakot: kövessék a Telesulit, amelyet egy nagyon jó kezdeményezésnek tart, és – annak ellenére, hogy nem biztosít interaktív kapcsolatot az oktató és tanuló között – lehetőséget ad arra, hogy bizonyos anyagokat jobban megérthessenek, és igyekezzenek behozni a lemaradásaikat, elsajátíthatják azokat a leckéket, amelyeket elsőre nem értettek meg. Próbáljanak meg készülni az egyetemi felvételire, és segítsék a szülőket, nagyszülőket, ha bevásárlásról, házimunkáról van szó, tanácsolta.