A választások és az iskolai tanév elkezdése nyomán jelentősen megnőtt a koronavírusos esetszám országosan és Hargita megyében is. A szakemberek szerint véges az egészségügyi rendszer kapacitása, erőforrásai kimerülőben vannak. Az egészségügyi hatóságok további szigorításokat szorgalmaznak, de azt sem szeretnék, hogy újra „leálljon az élet”. Az aktuális járványhelyzetet Tar Gyöngyivel, a Hargita megyei egészségügyi igazgatóság vezetőjével értékeltük.

Száz új esetet regisztráltak kedden Hargita megyében. Mi az oka szerinte a fertőzés robbanásszerű terjedésének?

Hargita megyében elég egyértelmű oka van a keddi hirtelen esetszám-növekedésnek. Egy nagy gócot fedeztünk fel. A rendszeresen elvégzett tesztelések, amiket a csíkszeredai Székelyföldi Labdarúgó Akadémia saját kezdeményezésére végez, 29 új esetet mutattak ki. Tehát 29 futballistának lett pozitív tesztje az utánpótlás-csapatokból olyan körülmények között, hogy a múlt héten már jelentek meg fertőzések az FK Csíkszereda felnőtt csapatánál is. Pár nappal ezelőtt mi betiltottuk már a sporttevékenységet, de ez későn történt meg ahhoz képest, hogy már körülbelül egyharmada megfertőződött az ottani sportolóknak. Az is problémát jelet, hogy a focista gyerekek otthon voltak a hétvégén a családjuknál, tehát gyakorlatilag terjeszthették tovább a vírust. A megyében én még másodlagos gócok megjelenésére számítok ebből kifolyólag.

Kapcsolatban áll-e az iskolakezdéssel is az esetszámok növekedése?

Nyilván az iskolakezdés és a választások is közrejátszottak. A választások két hete voltak, éppen most ért be a kampányolás hatása. Ahogy lejárt a választásoktól számított 5-10 nap, tehát a lappangási idő, akkor kezdett meredeken megnőni az esetszám, és egyértelműen kicsúcsosodott már a múlt hét vége felé, amikor majdnem 50-es esetszámot értünk el naponta.

Ugyanakkor Hargita megye minden területén, minden régióban jelennek meg az iskolai esetek. Sok esetben online térbe megy át az oktatás, egyre-másra jelennek meg olyan munkahelyi esetek, akik otthonról a gyerekektől vitték be a vírust. Például az egészségügyi dolgozók, akik maszkot viselnek, egész nap védőfelszerelésben vannak, a munkahelyükön megbetegszenek úgy, hogy nincs munkahelyi góc körülöttük, hanem otthonról hozták a gyerekektől. Alig kezdődött az iskola, a diákok egy része egy hétre rá megfertőződtek, és pontosan egy hétre rá megbetegítették a szülőket is. Bár a gyerekeknél nem mindig nyilvánul meg tünetekben, de most már egyre több kamasz, tizenéves és huszonéves lesz pozitív.

Bizonyos tevékenységek, amelyek során hosszas együttlét, testi közelség jelen van, főképp az ottalvás, a bentlakás-rendszer fokozott rizikójú helyek. Láttuk, hogy az egészségügyi személyzetnél is, az ügyeleti szobákban, ahol akár csak 1-2 órára is lepihentek együtt, elég volt ahhoz, hogy a közös légtér, a viszonylag szoros közelség mind nagyon megnöveljék a megfertőződés veszélyét. A futball akadémia esetében is ez történt. Ők megpróbáltak a nekünk bemutatott javaslataikban mindent elkövetni, hogy a fertőzésveszélyt csökkentsék, de egy öltözőben, ahol közel vannak egymáshoz a szekrények, nem biztos, hogy megfelelő a szellőzés, nem lehet a megfelelő távolságokat betartani.

Ezen kívül van egy jelenség, amiről csak közvetve értesülünk lakossági bejelentésekből, de általában utólag. A fiataloknál olyan divat alakult ki, hogy házat, panziót bérelnek ki olyan helyeken, településeken, ahol zöld zóna van, tehát nem tilos a privát rendezvények szervezése. Ott összegyűlve szabadtéri rendezvényként több száz résztvevős bulikat, partikat szerveznek. Ezeken több iskolából összeverődnek a gyerekek, és viszik szét a fertőzést, elég, ha egy-két fertőzött részt vesz. Biztosan nem maszkban és két méter távolságra táncolnak egymástól.

Eközben mi letiltottunk kórustalálkozókat, néptánctalálkozót. Ezeknél a tevékenységeknél járványtani szempontból lehetetlen a megfelelő távolságtartás. Ezeket szigorúan bíráljuk el, főleg azokon a településeken, ahol megnőtt az esetszám, és 1,5 fölé emelkedett a járványtani index, vagyis a két hétre visszatekintő, ezer lakosra jutó fertőzöttségi ráta. A magánrendezvényekre nem tudunk kitérni, nincs rálátásunk, nincs korlátozó lehetőségünk, nem kérdez meg bennünket senki.

Hallottunk olyan esetről, igaz, nem Hargita megyeiről, hogy a fertőzött személy leadta a kontaktlistáját az egészségügyi hatóságnak, de a DSP egyiküket sem kereste meg, így hivatalosan nincsenek karanténban. Ezek szerint a DSP sem bírja már az iramot?

A kontaktlisták feltérképezése mindig az emberek őszinteségén és bevallásán múlik. Ha becsapnak bennünket, vagy nem vallanak be minden találkozást, akkor ezt nincs ahonnan rendőri módszerekkel kinyomozzuk. Igyekszünk becsülettel végezni a munkánkat. Persze, a beszélgetések már nem azonnal, a pozitív eredmény közlése után történnek. Általában a pozitív esetről sms-ben, illetve a RO-Alert rendszeren keresztül értesítjük az érintetteket, és felhívjuk a figyelmüket, hogy maradjanak otthon. Előbb-utóbb felvesszük vele a kapcsolatot, és igyekszünk a többi hasznos információt is átadni. Sokszor a lelkiismeretesebb páciensek az értesítés után megelőznek bennünket, és érdeklődnek a teendőkről. A mozgósítható emberekkel igyekszünk maximálisan helytállni. Nagyon várjuk már az oltást, hogy vegye le a nyomást, a terheket rólunk, hogy fékezze meg a járványt. Én nem látom azt, hogy az eddigi intézkedésekkel meg lehetne ezt fékezni. Szigorításokra lesz szükség. Megyei szinten igyekszünk is meghozni ezeket, de mindenki arra gondol, hogy ne bénítsuk le annyira a lakosságot, mint tavasszal.

Az egészségügyi igazgatóság az egészségügyhöz hasonlóan le van terhelve. Igyekszünk, akit csak lehet felvenni, alkalmazni, amilyen gyorsan csak engedi a bürokratikus rendszer. Papíron megteremtette a minisztérium az alkalmazás lehetőségét, így ha találunk megfelelő embert, felvesszük. Ahhoz, hogy az új alkalmazottak fizetést is kapjanak, meg kell születnie egy miniszteri kinevezésnek, erre egy hónapot vártunk az utóbbi esetekben. Ha valaki szeptemberben elkezd dolgozni, beáll a sorba, látástól vakulásig teszi a dolgát, és október elején még nem kap fizetést, akkor megélhetési gondok merülhetnek fel, és otthagynak az emberek.

Közben továbbra is erősek azok a szkeptikus hangok, amelyek a járvány veszélyességét, az intézkedések szükségességét vitatják.

Fordított az emberek logikája. Azt mondják: „amikor nem is voltak esetek, akkor bent ültünk, most pedig engednek szabadon”. Nem ez az események sorrendje: azért nem voltak esetek, mert bent ültünk. Akkor csökkenni kezdett a terjedés, ami a szigorú bezártságnak köszönhető. Ahogy az emberek megtanultak vigyázni, megtanultak maszkot viselni, megtanulták a távolságtartás szabályait, úgy csökkent is az esetszám. Aztán jött a felengedés, véleményem szerit korán. Bebizonyította a lazítás, hogy milyen hatása van: nőnek az esetszámok. Akkor azért nem voltak esetek, mert nem volt, ahogy a vírus átterjedjen egyik emberről a másikra. A találkozások száma és ideje volt nagyon korlátozott.

A Sanitas egészségügyi szakszervezet japán sztrájkba kezdett, az orvosok, asszisztensek kimerültek. Milyenek a visszajelzések a Hargita megyei kórházakból, bírja-e még az egészségügyi rendszer a rá nehezedő nyomást?

Nagyon nehezen bírja az egészségügyi rendszer a nyomást, annyit tesz, amennyit tenni tud. Maximálisan teljesít, de nyilván véges a kapacitás és végesek az erőforrások is. Én felszólítottam több rendben a lakosságot, hogy ha segíteni szeretnének az egészségügynek, akkor mindenki csak a saját részét tegye hozzá becsülettel. Nem kell bemenni és küzdeni az élet-halál harcban, elég ha mindenki becsületesen és korrektül megnézi magát, hogy betartja-e, vagy áthágja-e gyakran az óvintézkedéseket? Megtesz-e mindent, hogy ő maga, családja, közvetlen környezete ne betegedjen meg? Ezzel az egészségügyi dolgozókon segít, csökkenti a terhet.

Milyennek mondható a járványhelyzet Hargita megyében az országoshoz képest?

Olyan, mint egy rohanó gyorsvonat. Ezt nagyon nehéz lefékezni, óriási a tehetetlensége. Gyorsulóban és nem lassulóban van, úgyhogy tényleg tragédiákat fogunk megélni. Naponta két-három halott van a megyében, most már ott tartunk. Több új fertőzés több súlyos megbetegedést és több halálesetet jelent. Ezek szervesen összefüggnek egymással.

Sikerült-e növelni a COVID-betegek ágyszámát? Hogyan alakult a Hargita Megyei Sürgősségi Kórház és a Székelyudvarhelyi Városi Kórház között felmerült konfliktus?

A feszültség a két intézmény között nagyjából feloldódott. Egyrészt elég sokat dolgoztunk rajta, másrészt a sors elrendezte. Most az említett csíkszeredai gócot kivéve a hétvége és a hét elejének tendenciája azt mutatta, hogy Székelyudvarhelyre és környékére tevődött át a nagyobb esetszám koncentráció. A csíki zónában lassan elkezdett csökkenni az esetszám, míg az udvarhelyi régióban kezdett nőni. Ez Székelyudvarhelyre nagyobb terhet rótt, mert a koronavírusos betegeket nem lehet átszállítani Csíkszeredába, hiszen ott van a Covid-kórház. Még ha nincs is társpatológiája a betegnek, a saját régiójában nem tagadhatják meg az ellátását. Tehát úgy alkult, hogy ez a feszültség oldódik. Persze, mindig egyeztetünk. Most már olyan algoritmust és olyan stratégiát kellett kidolgoznunk, hogy aki nem szorul kórházi ellátásra, nem súlyos eset, azt a lehető legrövidebb idő alatt és leginkább kórházkímélő módon kell kivizsgálni. Nem kerülnek be rögtön első nap a fertőzöttek, csak ha súlyos tüneteik vannak. Ha enyhe tünetei vannak a betegnek, van rá esély, hogy akár a teljes periódust otthon töltse le, és csak rövid, egy napos bentfekvés formájában, vagy járóbeteg vizsgálat alapján maradjon lakhelyi elkülönítésben, ha ezt meg lehet oldani.  Ugyanakkor lelassult a reakcióidő. Az egészségügy képtelen követni ezt a növekedést, mert az egészségügy kapacitása és erőforrásai nem nőnek párhuzamosan. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az egészségügy kapacitását nem lehet úgy növelni úgy, ahogy a vírus terjedése gyorsul. Ha nem vigyázunk egymásra, akkor a szlogenünk, hogy „Inkább ma egy védőmaszk, mint holnap egy oxigénmaszk” sajnos pusztába kiáltott szó.

Csíkszeredában a járványtani szakemberekkel és a kórház vezetőségével egyeztetve kijelöltünk egy újabb osztályt, ahová lehetne fogadni koronavírusos betegeket. Nyilván az is fel fog telni, és minden feltelhet, hogyha a fertőzős és tüdőgyógyász kollégákat nem lehet négyfelé hasítani, hogy mindenhova jusson szakember. Viszonylag kis csapatról beszélünk. Az elmúlt évtizedekben nem volt szükség sok szakemberre. A fertőző szakma és a tüdőgyógyászat sem divatszakma, mert sem TBC-ből, sem más fertőző betegségekből nem volt olyan sok, inkább egy kis és profi szakembercsoport látta el ezeket a feladatokat. Rugalmas struktúrában, de a kapacitás bőven elég volt arra, ami szórványosan előfordult. Most ez a helyzet már sokszorosan túllépte a kapacitásukat.

(Borítókép: Gábos Albin)