Idén sokunknak lesz más a karácsony, aközött egyensúlyozva telik, hogy védjük is meg a fertőzés veszélyétől családtagjainkat, de lehetőleg értékes időt is töltsünk velük. Főként érzik az idei ünnep másságát a külföldön élő erdélyi magyarok, akiknek az utazási korlátozások, a kötelező karantén, netán a be- vagy visszautazáshoz szükséges negatív koronavírusteszt felmutatása okoz nehézséget. Betekintést nyújtunk arról, hogyan állnak helyt ezekben a különös időkben a világ számos pontján élő erdélyi magyarok. 

„Nem az ünnepi hangulat, idén az együttlét a legfontosabb”

T. D. nagykárolyi televíziós szerkesztő negatív tesztben reménykedik, mellyel 72 órára karanténkötelezettség nélkül léphet be Magyarországról Románia területére. Mint mondta, nagyon hiányzik neki a családja, és hosszú mérlegelés után úgy döntött, mindennél fontosabb, hogy idén megpróbáljon együtt ünnepelni szeretteivel.

„Hetek óta azon gondolkodom, hogy mi a helyes döntés: maradjak Budapesten, és töltsem az ünnepet a barátokkal vagy egyedül, vagy utazzak inkább haza, persze, tesztekkel garantálva a család biztonságát. November végén ott tartottam, hogy maradok, aztán rájöttem, hogy van egy dolog, ami a vírusnál is fontosabb, és az nem más, mint megölelni a szeretteimet. Július óta nem voltam otthon és nagyon hiányzik már mindenki” – fejtegette megkeresésünkre. Az utolsó pillanatig reménykedett némi lazításokban az ünnepek miatt, úgy látja, „a mentális és lelki egészségünkkel senki sem foglalkozik”, éppen ezért nem kérdés számára, hogy ha pár napra is, de meglátogatja nagykárolyi családját karácsonykor. 

„Hogy miben lesz más? Például abban, hogy egyáltalán nincs ünnepi hangulatom, és azt hiszem, idén nem is ez lesz a legfontosabb, hanem az együttlét. (...) Nem vagyok ragaszkodó típus, de idén mindenki (a barátaim, a családom) sokkal jobban hiányzik és nagyon megvisel, már a gondolat is, hogy nem láthatnám például édesanyámat személyesen” – mesélte a fiatal televíziós szerkesztő, aki csak negatív koronavírusteszt esetén lépheti át karanténkötelezettség nélkül a magyar-román határt, de mint hozzáfűzte, szabad átjárás esetén is tesztelte volna magát az ünnepek előtt családja biztonsága érdekében. 

„Mégiscsak székely karácsonyunk lesz – ízében legalábbis”

I. L., csíkszeredai kereskedelmi vezető hosszú ideje Magyarországon él feleségével és három gyermekével. Idén először lemondtak a hazautazásról, ami megviselő, főként úgy, hogy a járványhelyzet miatt már egy éve nem találkoztak az otthoni családtagokkal. Örömmel számolt be viszont arról, hogy „megérkezett otthonról busszal a disznótoros, így mégiscsak székely karácsonyunk lesz – ízében legalábbis”.

„Az elmúlt években mindig hazautaztunk karácsonyra és a szüleinkkel, rokonaikkal töltöttük az ünnepeket. Idén is ezt terveztük, de a hazautazással kapcsolatos reményeink már a késő őszi időszakban csökkentek, aztán a mindkét országban meghozott korlátozásokkal, szigorításokkal szerte is foszlottak. Felmerült, hogy csak én látogatom meg szüleinket, de a járványveszély, a karanténkilátások és a sok szükséges teszt miatt végül fájó szívvel, de erről is lemondtunk. Minket is és a gyerekeket is megviseli, hogy nem tudunk találkozni már egy éve a nagyszülőkkel, rokonokkal” – mesélte. Hozzátette, már elfogadták a helyzetet, és megtervezték az ünnepeket otthonukban, szűk körben.        

„Az ünnep abban mindenképpen sajnálatosan más lesz a családunk számára, hogy rég látott idős szüleinket, a nagyszülőket és a rokonokat nem tudjuk meglátogatni a szeretet ünnepén. Mivel hála istennek a szűk család mégiscsak együtt lehet, az ünnepi hangulatot, az együttlét örömét igyekszünk megélni” – avatott be I. L. családja idei ünnepébe. Az otthon maradt családtagokkal próbálják gyakori videóhívásokon keresztül tartani a kapcsolatot, és abban reménykednek: húsvétkor már személyesen is találkozhatnak. 

„Most fontosabb, hogy biztonságban legyünk”

28 éve először nem szülei és testvérei körében, hanem külföldön élő ismerőseivel ünnepel a Finnországban élő, tanuló G. Á. gyimesbükki fiatal. Mint mondta, nem ő döntött erről, a járvány miatti korlátozások döntöttek helyette. „Az eredeti terv természetesen az volt, hogy otthon karácsonyozok” – mesélte. 

„Annak ellenére, hogy nem sikerül hazamenni, a tervek szerint egy hangulatos, „családias” ünneplésre számíthatok, mivel tamperei ismerősök, akik hasonlóképpen nem tudtak hazautazni karácsonykor, meghívtak egy közös főzőcskézésre és iszogatásra” – osztotta meg terveit, hozzátéve, ezen már nem változtat: „Késő ősszel még gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne hazautazni decemberben, de mostanra egyrészt a repülőjegyek ára, másrészt a járatok ritkasága vagy hiánya miatt, és legfőképpen az egészségügyi kockázatok miatt nem változtatnék a terven.”

Noha érezni fogja szüleinek a hiányát, „a hangulatot és biztonságot, amit az otthon nyújt”, de bízik benne, hogy az idei, kicsit más karácsonynak is meglesz a szépsége, és mindennél fontosabbnak tartja, hogy „biztonságban legyünk, hogy a jövőben remélhetőleg újra együtt karácsonyozhassunk”. 

„Megszakad a szívem, de próbálom a jó oldalát is meglátni”

A. Sz. N., Magyarországon élő temesvári tanító, táncos számára az idei karácsonyban az lesz a kihívás, hogy megpróbálja szűk családi körben is ugyanazokat a rituálékat, szokásokat megélni, mint otthon. „Nyilván megszakad a szívem, hogy nem tudunk együtt lenni a családdal, de próbálom a jó oldalát is meglátni” – avatott be gondolataiba.

Mint mondta, eddig minden évbe Temesvárra utaztak, a nagy családdal ünnepeltek, végiglátogatták a rokonokat, barátokat, de idén mindez elmarad, Magyarországon ünnepelnek hármasban férjével és kislányával. Családjukban nagyon fontos szerepet töltenek be a közös rituálék: szenteste karácsonyi énekeket énekelnek, ajándékoznak, közösen vacsoráznak, kisebb változtatásokkal minden évben ugyanazokat a fogásokat készítik el. 25-én férje családjánál folytatják, szintén nagy családi körben, „és az annyira jó, hogy együtt van több generáció”.

„Az idei karácsony nagyon-nagyon más lesz, de próbálkozunk megtartani a szokásainkat, hagyományainkat. Megpróbálom ugyanazt elkészíteni, amit szoktunk vacsorára, ebédre, ugyanúgy énekelünk és szenteste bontjuk ki az ajándékokat. Igyekszem a mintát követni” – mesélte, hozzátéve, próbálja a jót megtalálni a jelenlegi helyzetben. Izgalmas feladatnak tartja, hogy most nem édesanyja, hanem ő lesz otthonában a „főszakács”, kipróbálhatja magát ebben a feladatkörben is. Húsvétkor sem tudtak hazautazni, videóhíváson keresztül oldották meg, hogy mégis együtt vacsorázzanak, hasonlót terveznek karácsonyra is, sőt, lehet, az ajándékokat is virtuálisan együtt, egyidőben fogják kinyitni. 

Megosztotta azt is, bár megpróbálja mindenben megtartani az otthoni szokásokat, egy rituálét idén nem fognak tudni teljesíteni: „Szenteste mindig egy nagy almát annyi felé vágunk, ahányan ülünk az asztalnál. A kör az egység, az örökkévalóság szimbóluma, és ez azt jelképezi, hogy a következő karácsonyig is mind együtt maradunk. Ezt most nem tudom, hogyan fogjuk kivitelezni.”

„Több társasjáték, kevesebb buli”

A Magyarországon élő Sz. Á. csíkszeredai menedzser honvágya mindenen felülkerekedett, a karanténkötelezettség ellenére is mindent megtesz azért, hogy haza menjen családjához. „A kialakult helyzet miatt sajnos január óta nem voltam otthon, így kis túlzással azóta tervezek hazajutni. Nem szeretnék a teszt okozta hercehurcán túlesni, egyébként a honvágyam és az, hogy láthassam a szeretteimet, legyőz minden egyéb opciót és mérlegelést. (...) Megpróbálok hazajutni, úgy és annyit mozogni, amennyit lehet, illetve amit enged a szabályzat” – osztotta meg gondolatait. 

Az idei ünnep megéléséről elmondta, nem fogja engedni, hogy a járvány korlátozza az együttlétet, az adandó helyzetből megpróbálja a legtöbbet kihozni. „Annyiban mindenképpen más lesz, hogy a nővéremék nem terveznek hazajönni az ünnepekre, illetve a januári elfoglaltságuk miatt nem fér nekik bele az esetleges karantén. Kénytelenek leszünk tehát gyerekzsivajtól mentesen tölteni a karácsonyt” – fogalmazott Sz. Á., aki ezzel a gondolattal vág neki az idei ünnepnek: „Több lesz a társasjáték és kevesebb a buli, de nem engedjük, hogy a vírus kerekedjen felül.”

„Idős szülőm miatt nem kockáztatok”

L. Z. G. sepsiszentgyörgyi elektrotechnikai műszerész, Magyarországon él. Elmondta, nehézséget okozott számára dönteni arról, idén hol, kikkel tölti a karácsonyt. „A járványügyi helyzet miatt úgy alakultak a dolgok, hogy nem megyek haza. Az otthoni helyzet a statisztikák alapján súlyosabb, mint itt, és van egy idősebb szülőm – miatta nem is kockáztatok. Nagy ipari parkban dolgozom, sok emberrel találkozom naponta, nagy a valószínűsége, hogy megfertőződöm” – mesélte. Mondhatni optimistán tekint a jövőbe, úgy vélekedett: „a jövőbeli találkozások felértékelődnek”, addig is, online tartja a kapcsolatot mindenkivel, aki számára fontos. 

„Pont egy olyan szokást török meg, amit szeretnék tartani”

Sz. H. kézdivásárhelyi kulturális menedzser hosszas latolgatás után úgy döntött, jelenlegi lakhelyén, Spanyolországban marad. „Az elsődleges szempont az utazással járó nehézségek voltak, a másik, hogy a család idős tagjait nem szeretném veszélyeztetni” – magyarázta elhatározása hátterét.

„Minden más lesz idén, ez az első karácsony életemben, amit nem a családommal töltök, ami fájó, mert eléggé fontos számomra ez az ünnep. Nálunk ez egy nagy családi gyülekezés szokott lenni, megvannak a rituáléink, amit mindig megtartunk” – mesélte. Hozzátette, pont egy olyan szokást tör meg idén, amit szeretne megtartani, de nem csügged, mert nincs egyedül. „Szerencsére az itteni környezetem a második családom”, több vacsorameghívásnak tehet eleget az ünnepeken, hiszen más külföldiek is vannak környezetében, akik ugyanúgy ott ragadtak idén.