Vélemény

„Nyelvével nyal a nemzet!” – írta Láng Zsolt réges régen, és nagyon úgy van. Sokan már csak úgy tudnak élni, ha nyalnak. A magyarság érdekében, a románság érdekében, az erdélyi magyarság érdekében. 

Élni fog ő is, mert nem vagyunk képesek eltemetni. Hiszen ahhoz engedmények kellenének. Senki sem gyanúsabb ma annál, aki értékek és nem politikai térfelek mentén szervezi meg a világát.

Ha ostoba, komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, azokat a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány sokáig marad a helyén, bizonyos, hogy a nemzetben van a baj.

Világraszóló miniszterelnökünk (az EU lakosságának kettő, GDP-jének fél százalékát adjuk) nem hirdetett diktatúrát, nem akarja felforgatni a világot. Csupán a hazai és határon túli híveinek üzent.

Törökországnak megfelelne a kurd kisebbség szétszórtsága: a sajátot úgy-ahogy rendezték ők, az irániaknak Ahmedinezsád alatt a teljes kuss jutott, Irakban hiába akarták létrehozni Kurdisztánt.

Vajmi keveset segít a Brassóba beruccanó sepsiszentgyörgyi gyereknek, ha bebiflázza a hartan, şiac, harapnic, leah, şpangă, meterez, săneaţă, poteră, savai, gig, a cărăbăni, a cotigi... szavakat.

A kétes hírű milliárdosok csemetéi méregdrága autókkal furikáznak, kábítóznak, botrányt botrányra halmoznak, semmibe veszik a törvényeket, no meg a nemzeti értékeket.   

Jóváhagynám az aranykitermelést – és megszorítanám az erdőirtást. Ugyanakkor országos programmá tenném az erdőtelepítést (az arany árából erre is jutna, ha nem lopnák el a felét).

A Székelyföldnek soktényezős politikai feltételek között kell kitaposnia a maga útját. Sem jobbra, sem balra eldobva a sulykot, megmaradva a saját lakosai sugallta túlélés bölcsességében.

Falvakon egyre inkább hiányzik a fiatal, a munkáskéz – munkagépekről szó sem lehet –, hiszen a kezek tulajdonosai másutt szorgoskodnak: Európában vendégmunkásként, szexrabszolgaként…

Nem sajnálom magunkat, mert megérdemeljük. Őket is, magunkat is. Azt a rettenetes légkört, amely körülvesz, és amely nem enged semmihez sem közelebb önnön őrültségünknél.

Azóta is azon gondolkodom, ő „román” volt? Ha román volt, mit ér a statisztika? Vagy a statisztika erősebb lenne, mint néhány emberi mondat? Erősebb, mint maga az ember?

Az első sorokban ott ültek az RMDSZ „sztrájktörői”. Tapsoltak. Nem zavarta őket, hogy a Vezér nagyratörő jövő-víziója az általuk képviselt közösség számára katasztrofális következményekkel járna.

El lehet játszani a játékot, hogy Tőkés (vagy Szász) állást foglal, és akkor az RMDSZ marad a csávában. Ha egyetért, hol az önállósága, ha szembehelyezkedik, akadálya a magyar egységnek.

Tel-Aviv továbbra is tart az eszkalációtól, a nagyvilág ítéletétől, de legjobban talán az idegesíti, hogy nincsenek információi arról: honnan az árva Hamász új és jobb rakétái?

A kivándorlásnak egyelőre nincs ellenszere. A kettős állampolgárság csak felgyorsítja az emigrációs folyamatot. Volt is a magyar kormánynak ilyen természetű, noha bevallatlan célja.

Tíz lejjel jutalmaztam. Nem csak alázatosan köszönte, de azt mondta: ”Adok belőle a másik két lánynak is.” Teremtő ég, egy dinnye vagy öt kiló szilva árát megosztja a munkatársaival!

A fogyasztói társadalom hirtelen zúdult ránk, nem mint az Egyesült Államokban, ahol már a 19. században megtanulták egyik legismertebb mondásukat: ingyen sajt nincsen, csak az egérfogóban!

Hogy úgy mondjuk, hiába van velünk a magyar nacionalizmus, ha a román nacionalizmus ellenünk van. Beleértve az autonómiát, amely minden Tusványos után mintha még ködösebb.

Eltűrik, hogy élőpajzsként tolják/tartsák maguk előtt a felfegyverzett harcosok a civil lakosságot, szó nélkül elnézik, hogy a hadianyagot az iskolákban, közintézményekben halmozzák fel.