Nincsenek gyógyszereink, hiányt szenvedünk jó és empatikus orvosokban és nővérekben és sok minden egyébből.
Mintha száz ember társaságában próbálnánk elkiabálni a mondanivalónk, akik ugyanabban a pillanatban egyenként további száz másik emberrel kiabálnak.
Victor Ponta szándékai a napnál is világosabbak: azok élére kíván állni, akiket a 2015-ben kirobbant korrupciós botránya idején vezetett. Nem lesz könnyű dolga...
A természet irgalmatlan. És sajnos soha nem hazudik. Nem ő csap be bennünket, mi hajlunk arra, hogy becsapjuk önmagunkat.
Alapjáratban nincs ok aggodalomra, hiszen Romániában hagyományosan nem kapkodják el a költségvetések elfogadását, ezért a mostani csúszás csak a tradíciót balzsamozza.
Az új politikai erő megjelenésének esélye mindaddig csekély marad, amíg a szocialista újember mentalitása vezényel. Egyelőre Ceaușescu van játszmaelőnyben.
A remélt haszon és lebukás valószínűsége nem befolyásolja a csalásra való hajlandóságot, az emberek többsége akkora mértékben csal, amekkorát még meg tud magyarázni magának.
Egyetemi autonómia van vagy mi a franc. Minisztériumi felelősség pedig nincs ebben a történetben. Már hogy is lenne. Egyszer volt, 2012-ben, belebuktatta az akkori szociáldemokrata ellenzék a kormányt.
Romániában nagy divatja van az EP-jelöltségnek. Jobban óhajtják, mint a miniszteri állást.
Hogyan működik a kölcsönös szívességtételeknek és összefonódásoknak az a rendszere, mely az »igazgatótól a takarítónőig terjedő« csalások és jogtalanságok hálózatát működteti.
A jövőről képet alkotni azért is vészterhes buli, mert a vázlat, bármily részletes lenne is, inkább hasonlít egy elnagyolt skiccre, mint árnyalataiban is megfontolt, ám lendületes, színkezelésében olykor merész freskóra.
Nem közömbös számunkra, hogy kinek a kezére jut Európa. Kinek a kezére juttatjuk, mert mi is felelősek vagyunk egyenként, hogy kit hoz helyzetbe a történelem.
A Szabad Európa Rádió romániai adásának mostani újraindítása sokkal több mint egyszerű sajtóhír. Az újraindításról a Donald Trump által vezetett amerikai adminisztráció döntött, amely nyilván úgy vélte, hogy elhamarkodott lépés volt a romániai adás beszüntetése.
Sok minden történt az elmúlt tíz évben, sok minden viszont változatlan maradt. Hogy felidézzem a múltat, időutazásra indultam. Visszakerestem a tíz évvel ezelőtti sajtóhíreket, azokból szemezgetek párat.
Az ókor recepciója több egyetemen vált tantárggyá, számos jelentős munka született a témában az elmúlt néhány évben, különösen nyugat-európai esettanulmányokat elemezve.
Az amnesztiarendelettel, a jogerős ítéletek megsemmisítését is lehetővé tevő sürgősségi kormányrendelet tervével az a legnagyobb probléma, hogy összefonódott, sőt lassan egyet jelent Liviu Dragnea nevével.
Rosszindulatú, szakmaiatlan, ultramanipulatív próbálkozások, hogy mesterségesen 30 százalék alá nyomják a párt buksiját, pedig mindenki jól tudja, ez az érték csak a PSD „válláig ér”.
Ha egy kisebbség tagjainak ember voltát átlátjuk, akkor ez az élmény egyben mély meggyőződéssé is válik. Ebben rejlik a kérdéskör voltaképpeni megoldását rejtő összetartozás-tudat egyik legfontosabb erőssége.