Vélemény

Az uniós főügyész kilétének kérdése így vált belpolitikai tölténytárrá, és mindenki meggondolatlanul tüzel minden irányba.

Szinte naponta szembesülünk olyan kínos történetekkel, amelyeken tulajdonképpen bosszankodunk kellene, ám amelyek abszurditásának láttán csak tehetetlenül nevetünk.

Joggal várjuk el azt, amit nem kapunk meg, és joggal fáj az, amit kapunk, az egyenlő bánásmód követelményének sárba tiprását.

Nagyszeben – bár alapvetően soha nem volt egy magyar város – a szórványban fellendülő és aktív kulturális életet élő magyar közösség egyik mintapéldája. 

Merkel kimondta azt, ami jó ideje már mindenki számára nyilvánvaló, de a politikai közbeszédben szó sem igen eshetett róla, hogy ugyanis a 21. évszázad világa minden vonatkozásban fordulóponthoz jutott.

A politikában csak azzal köthetünk szövetséget, akivel lehet, és nem azzal, akivel esetleg elvi, ideológiai alapon szeretnénk.

A politika a csoportérdekek megjelenítésnek eszköze. Nekünk, erdélyi magyaroknak vannak csoportérdekeink, nem valaki ellen, hanem a jövőnk mellett.

Igaz, hogy a fogadóirodákban mifelénk nem jegyeznek ilyen oddsokat, de csinos tételt tennék fel arra, hogy a közigazgatás ilyen „reformja” nem fog bekövetkezni.

Aligha akadna olyan bíró, aki pontosan megállapíthatná, hogy ki, milyen töltettel használ egy szót. Másrészt pedig lehet ám sokkal finomabban is cigányozni.

Vesztesek akciója ez, amely vesztessé tett már jó ideje egy egész közösséget, amely rendezvényeket kap, tartalom nélkül, szavakat, eszme nélkül, önjelölt mozgalmárokat, vízió nélkül.

Brâncuși nem azért nem „román” szobrász, mert nem akart az lenni, hanem azért, mert itthon mindent megtettek azért, hogy életművének jelentősége csupán üres frázisok, közhelyek sorozatával legyen egyenlő.

A politikusok teljesen lehetetlen helyzetben vannak, amennyiben az igazmondással és tisztességességgel egyidőben választást is szeretnének nyerni.

A tudomány függetlensége egy egészséges társadalom ismérve. Kutatók és tudósok nélkül egy társadalom üres, értelmetlen, biológiai massza.

Ez a hipotézis nyilván „őrültség, de – Shakespeare-rel szólva – rendszer van benne” (román fordításban „e smânteală, dar cu socoteală”).

Meglepő, hogy csak szlovák feliratok igazítanak el a habzó árpanedűk palettáján, miközben a kisvárost 58%-ban magyarok lakják..

Milliókat lenyúló politikusok, üzletemberek élvezik büntetlenül csalással szerzett vagyonukat, és ha valamelyikük ügyvédje netán annyira balfácán lenne, hogy védencét bezárnák, az ítélet akkor is nagyon enyhe lesz.

A megalakulás előtt álló EU-s intézmény egy kis titkosszolgálati segítséggel egyszerűbben gyűjtené a skalpokat, mint a rendőrség az izotóppal megjelölt csúszópénzt.

.

Szinte érthetetlen, hogy az arany középút napjainkban hogyan tehetett szert arra pejoratív mellékzöngére, melyet azok, akik manapság egyáltalán hivatkoznak rá, tulajdonítanak neki.

Mint egy krimi-bohózatban úgy ért véget a színjáték: a román–magyar határon, szökés közben csípték fülön a boltcsinálta doktort. A taps azonban elmarad.