Vélemény

Ma mintha minden nap április 1. akarna lenni: az álhírek korát éljük. Mintha folyamatosan át akarnának verni, meg akarnának vezetni, csőbe akarnának húzni.

Még az olyan, nagy becsben tartott belvárosok és műemlékvédelmi területek, mint Nagyszeben óvárosa is óriási problémákkal küzdenek.

AKK nem válhat Angela Merkel klónjává. Angela Merkel ugyanis egy mintaszerűen sikeres Németország kancellárja volt.

Ha valami elvinné az európai román állampolgárok kedvét a szavazástól, az a jelmondatok. Amelyek furcsa asszociációkat keltenek bennünk.

Erodálja a népszavazás intézményét az a tény, hogy az államfő politikai tőkeszerzés céljából írja ki.

Függesztett mivoltában maga is függőséget okozó építészeti kellék, galambok  – ha lecsekkolták őket a biztonságiak – landolhatnak akár rajta, mint a munkalátogatni érkező gyerekcsoport.

Amíg a színházművészet felvette a ritmust a nemzetközi tendenciákkal, addig a néző egy megörökölt viselkedésmintára és látásmódra alapozva kéri számon a 80-as és 90-es évek színházi formáit.

Én azért megértem a szabotálókat, hát hogyan építhetnének autópályát a Székelyföldön, amely politikai-földrajzi ismereteik szerint nem is létezik.

Elegendő alap az intézményteremtéshez, -működtetéshez az anyanyelvhez való ragaszkodás. Számukra nem az anyagi haszonszerzés a cél, hanem hogy a közösség megmaradjon.

Ez az intézmény, amelyben egyelőre még csak én hiszek, és amelynek látom a bejárati lépcsőjét is, alapjáraton egy négynyelvű – magyar, német, roma és román – projektszínház lenne.

Egyes programok képesek olyan műalkotások létrehozására, amelyek komoly érzéseket és gondolatokat válthatnak ki az azokat érzékelő emberekből.

A határon túli magyarokra nehezedő, vaskövetkezetességgel érvényesített asszimilációs kényszerek minden asszimilációs veszteség dacára sem voltak képesek maradéktalanul felmorzsolni az utódállamok magyar kisebbségeit.

Az uborka görbületének kötelezően betartandó előírása vagy az őshonos kisebbségek és a többség (v)iszonyának rendezése lesz a napirenden?

A terrortámadást kifejezetten az internetes közö(n/s)ségnek tervezték. Ahhoz, hogy megérthessük a merénylő motivációját, az internetes folklór és mémkultúra bugyraiba kellene alámerülnünk ehhez.

A mába révedő tekintet csak azt konstatálja, hogy a politikai memória felezőidejének képletét kitaláló személy jövőre biztosan Abel-díjra javasolandó, méltán lekörözve az univerzum összes babérterhes matekzsenijét.

Ha egy ilyen fontos ember megbetegszik, akkor senkinek sem illene jól éreznie magát az országban. A szolidaritás hiánya a legnagyobb baja Romániának!

A fekete március még mélységesen magánügy, a magyar közösség belső ügye. Még akkor is, ha a bántalmazó fél képében a vallomásokban megjelenik a román közösség, az a román fél, aki még mindig ellenfél is.

Egy cselekvőképes Európa sok minden lehet. Szuperállam semmiképpen. A tagállamoknak kell saját érdekeiket európai szinten megfogalmazniuk és társaikkal összehangolniuk.