Vélemény

A kereszténységnek politikai (nem politizáló!) küldetése van – ha a bűnbakszerepre leginkább kvalifikált politikum nem tudja visszatartani a romlást, megízesíteni az életet.

Mindketten középiskolások. Mindketten szembeszegültek országuk regnáló hatalmával. Mindketten szembenéznek a kritikájukra kapott reakciókkal. Mindketten egyfajta szimbólumai korunknak.

Számon kell kérni a provokatív bírósági döntéseket, amelyek ellentmondanak az alkotmánynak, a törvényeknek és Románia nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinek.

Közben a kormány nem kormányoz, az elnök nem elnököl, a parlament nem, vagy alighogy törvénykezik.

Nem kizárt, hogy a nagyobbik kormánypárt majd sírni fog, amiért Nicoliceát küldte a pályára. Kemény iskola lesz ez, amelyben nem Toader volt a rossz diák, hanem Dragnea a rossz pedellus.

A választási siker pedig meggyőzheti az erdélyi magyarokat, hogy legcélravezetőbb azokat támogatni, akik nyertes-nyertes játszmába kezdenek.

A gazdaság felvirágzásának, a népjólét emelkedésének a vendéglőző szociáldemokrata nagynéni a legszembetűnőbb bizonyítéka! Főleg, ha más nincs is…

Az emberiség egyik remekműve ég, pusztul, szinte szimbolikusan gyászba takarva füstjével egy kulturális és identitásbeli krízisben tengődő országot és talán egy kontinenst is.

A kisebbségi jogok érvényesítésére és a kisebbségek védelmét célzó intézkedések garanciáira rendkívül rövid történelmi távlatban az –  elkerülhetetlenül kisebbségbe szoruló – mai többségek fognak rászorulni.

Bracónak nincs is sok feladata: dolgozzon, fogyasszon, szavazzon, meg bámuljon maga elé. Akkor jól meglesz majd.

A veganizmus egyfajta állatfelszabadítási törekvés, ami elutasítja az állatok árucikk voltát, és a táplálkozáson túl a ruházkodásban és a higiéniai termékek megválasztásában is megmutatkozik.

„– Mi az az optimizmus? (...)

– Semmi más, sajnos (...), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.”

Kell még harminc esztendő, mire szakavatott vita kezdődhet arról, hogy akkor miként is emlékezhetünk kimerítő hitelességgel egy decemberre, mely messzire kerül tőlünk mint például most a Második Véhá.

A nacionalista hangadók azt állítják, hogy ők a nemzet érdekeit szem előtt tartva regulázzák meg a kisebbségeket, akik sok esetben hamis nemzeti büszkeségük kinyilvánításába kezdenek.

Ez fake-news. A szociáldemokrata pártelnök nem ez a fajta ember, aki csakúgy milliókról mondana le.

A konteók paranoiát szülnek és nem egészséges szkepszist, gátat szabnak az egészséges párbeszédnek.

A nyugatiak hiába keresztelték át a nyelvi-kulturális asszimilációt integrációvá, ez a rendszer ugyanúgy nem reformálható, ahogyan a kommunizmus sem volt az.

Április hatodikát írunk, és Gabriel Leș még mindig a tárca élén áll. Ezért vagyunk olyan sajátosan különösek, mert működő államokban az ilyen kijelentések után pár órával a hadügyér már benyújtotta volna lemondását.

Büszkén viselve az EP-képviselőjelöltség megtisztelő terhét, lazán slattyognak a politika színpadán. Senki nem szól rájuk, nem dörgöli az orruk alá a sok baromságot, amit összehordanak.

Az idei költségvetés sarokszámai nem megalapozottak. A dokumentum a hitel elkötelezettségre épül, ami azt jelenti, hogy a kifizetéseket egyik évről a másikra halogatják majd, ahogyan az tavaly is történt.