Vélemény

Ez az, amiért én is itt akarok lenni mindig: mert számomra ez az ideális Európa, egy sokszínű, befogadó, szolidáris kontinens, ahol összeköt az együvé tartozás öröme és az együttműködés reménye.

Liviu Dragnea ítéletének kihirdetésével nyilvánvalóvá vált, hogy a választásokon való nagy részvételt a protestszavazatok indokolták, belpolitikai célok vezérelték a voksokat.

A felvidéki magyar közösség jól „megmutatta” és „móresre tanította” politikusait! 

A történelmileg és matematikailag is levezethető nembabramegyajáték-tételt meglehet, be lehet állítani zsarolásnak, igazságtartalmát elvitatni és azt mondani, hogy a valóságtól elrugaszkodott képzet azonban, aligha lehet.

A magyarságnak a hatékony képviselet illúzióját kínáló román pártok miért nem tiltakoztak a tegnapi rendőrségi túlkapás ellen? Talán azért, mert valójában zsigerből elutasítják minden magyar ügy támogatását? 

Egy elképesztő szimbiózisrendszert alkottunk. A Huawei okostelefon önmagában nem sokat ér egy lecsupaszított Androiddal Gmail, Youtube, Google Play és egyéb szolgáltatások nélkül.

Amúgy a Szövetség kampánya szólt leginkább az uniós vonatkozásokról, ezt bármely semleges megfigyelő és/vagy ellendrukker is (f)elismerheti.

Az ellendrukkereket természetesen örömmel fogadja a magyarfalók vagy magyarfélők hada, akiket azonban soha nem fogadna be, elvégre ők is magyarok!

Nem létezik olyan román párt, amelynek ne lenne erősen nacionalista – elsősorban magyarellenes – magja. És bár a román pártok kegyetlenül marcangolják egymást, a magyarellenességben mindig példamutatóan összefognak.

Az európázás népszerű sportág, az olimpiai játékok közé is felvehetnék, ha valaki végre eldöntené, hogy milyen játékszabályok, játékosok és eszközök kellenek hozzá.

A nemzetközi közösségben manapság zajló folyamatok ugyanolyan jóvátehetetlen károkat okoznak az emberiségnek, mint az egyes állat én növényfajok rohamos pusztulása az ökoszisztéma egészének.

A kényelmetlen kérdéseket, a komfortzónánk összeomlását, emberi természetünk bonyolult mivoltának elemzését örökségként hagyta ránk a sorozat és ezt fogja majd talán az évek óta készülő majdani két hátramaradt kötet is.

Erdélyi könyvszakmánk, tehát piacunk és közönségünk igen behatárolt: tudni véljük, hogy a tortát mekkora szeletekre lehet elaprózni ahhoz, hogy még értékelhető rész, és ne morzsakupac legyen belőle.

Mire miniszter urunk megérkezett már minden ragyogott a tisztaságtól, az állomás ablakai csillogtak, sehol egy csikk, tökmaghéj, egy eldobott papír, műanyagflaska.

WC-zés közben az egyházról olvashatunk, a templomban a szeretőnkkel csetelhetünk, szeretkezés közben mobilozhatunk, óra közben filmezhetünk, munka helyett digitális nővényeket termeszthetünk.

A két tábor egymást pocskondiázza, miközben a politikai szereplők jól profitálnak: hiszen mindegy, hogy „odalent” köpködik egymást az emberek, ha mindenki a maga hírbuborékának megfelelően pecsétel.

Hétfő munkanap, ha esik, ha fúj, ha nyert a csapat, ha vesztett. Persze, nálunk is munkanap a hétfő, de hát kit érdekel?

A túlságosan magabiztos emberi intelligencia mind nyilvánvalóbban ennek a földi ökoszisztémában megmutatkozó intelligenciának a lehetőségfeltételeit számolja fel…

Az Európában élő őshonos nemzeti kisebbségekre figyelő néppárt tagjaként a PNL Schrödinger macskájaként kezeli a Romániában élő magyar közösséget.

A kimaradt pont meg pontosan arról nem szól, hogy egy db. oszlopos taggal kisebb és mintegy 66 millió fővel kevesebb lesz a közeljövőben ez a remekbe szabott, hatékony, és empátiától kicsattanó közösség.