Vélemény

A temető megtámadása mögött álló ultra-ortodox, a neolegionárius mozgalmakkal szimpatizáló, a dákománia jellegzetességét magukon viselő szélsőséges szervezet tagjai – ortodox pópák és focihuligánok – nem először mutatták ki foguk fehérjét.

A diagnózis tulajdonképpen a hazai egészségügyi rendszert illető vérfagyasztó diagnózis volt, amelyben nem is a betegsége teszi beteggé a pácienst, hanem az az ezer dolog, amelyet még el kell szenvednie…

A politika és jog gyakorlatilag a dzsungel törvényének, a nyers hatalmi erőszaknak az elleplezését szolgálja. Ugyanazon politikai és jogi érvek – a jól ismert kettős mérce alapján – mindig az erősebb felet szolgálják.

Tudták, hogy az igazság az ő oldalukon áll, ezért fegyelmezetten visszavonultak, ország – és világ! – előtt tudatosítva, hogy ők mások, mint a barbárul viselkedő feltüzelt csőcselék.

Tartozékai a minisztériumok, a prefektúrák, illetékes(nek hitt) intézmények úgymond a mi igazunkat erősítő leiratai. A mintha cselekednénk hatóságilag című kamuflázs, miközben a háttérben a következő két lépés elő volt készítve.

Tudta nélkül öngyilkosságot követett el. Azzal, hogy vállalta a nyomorúságos munkakörülményeket, békésen tűrte a rendszer aljasságát, gyilkos nemtörődömségét, cinikusságát.

Nem értem, hogy miért jó a szövetségnek úgy lebegni most a hatalom és az ellenzék között, mint a Voyager-1 űrszondának a Naprendszer és a csillagközi tér külső határán.

Ideológiai alapjuk meglehetősen hiányos, így társadalmi bázisuk sem stabil, értelmiségiekre pedig nincs szükségük, mert a filozófiai megalapozás helyett a politikai stílus számít.

Sokan a pápalátogatást is arculcsapásként élik meg. De akik még mindig a dühükbe és fádalmukba kapaszkodnak, azok nem fogadták be a pápai üzenetet, nem értették meg annak mondanivalóját.

Egész sor közvéleménykutatás is tanúsítja, hogy a nyugati állampolgárok több mint fele nem bízik meg a mainstream médiában. Úgy tekinti, hogy az gazdasági érdekcsoportot szolgál, s ennek jegyében gátlástalanul manipulálnak.

Azt hiszem, most már értem, miért lehet a külső szemlélő számára félelmetes egy hatalmas embertömeg, amely semmi egyebet nem tesz, csupán halad szelíden, szakadatlanul a maga útján egy, a kívülálló számára érthetetlen és kitapinthatatlan elszántsággal. 

Kíváncsian várjuk a pápa balázsfalvi és csíksomlyói beszédének üzenetét, amely minden bizonnyal sok konzervatív, a pápánál is katolikusabb hívőben és székelyföldi zarándokban okozhat némi megrökönyödést.

A kiszolgáltatott társadalmat készíti elő, amelynek tagjai mohón fogyasztják az álhíreket, hívei lesznek az összeesküvés-elméleteknek, képtelenek lesznek túllépni a gondolkodás előregyártott paneljein.

A magyarok Románia ellenségei. És mekkora ellenségei! Ugyanolyan veszélyesek, mint Oroszország! Nem tréfálok: ez derül ki a felmérésből.

Főhet a feje a szociológusnak, a politikai kommunikációs szakembernek, a kampánygurunak és nyilván a politikusnak is, hogy mihez kezdjen ezzel a színes és dinamikus halmazzal, amelyet képtelenség egyetlen jelzővel illetni.

Akár a hazai magyarok többségének, az én mentális térképemen sem volt rajta a Regát olyan földrajzi helyként, ahol magyar embernek bármi keresnivalója lenne, hiszen ott laknak azok a románok, akik „megfojtanának minket egy kanál vízben”.

A börtönbe vonulás Dragnea számára semmiképp sem tekinthető ünnepi eseménynek, számos állampolgár azonban valódi, rég várt örömünnepként éli meg a fejleményeket.

A tisztségéért felelősséget vállaló, hiba esetén lemondó alázatos politikus képét akarjuk, mi, romániai fiatalok. Ezt igen nehéz megtalálni a kortárs homo politicus körében.

Nem jobb- vagy baloldali „forradalmakra”, hanem demokratikus reformokra kell számítanunk. S ez a tény minden valódi demokratában nem annyira aggodalmakat, mint inkább óvatos reményeket ébreszthet.

Másfajta politikai kultúra és ehhez mért politikai gondolkodás van kialakulóban. Ebben pedig már nem elegendő az eddigi szám- és szimbólumháborúban való diadalmaskodás, illetve a korábban divatos arzenál használata.