Vélemény

Nemhogy a hétköznapi emberek, de sok esetben még a szakértők is bizonytalanok azt illetően, hogy egy alkalmazás visszaél-e a személyes adatokkal vagy sem.

A környezetvédelem még azoknak az esetében is pusztán szólamnak bizonyul, akik a klímaválság megoldását a „legkövetkezetesebben” szorgalmazzák. A Zöldekről van szó.

Úgy teszünk, mintha nem létezne, mintha ez csak az ostobák és balekok zenéje volna. Pedig dehogy is. Románia tükre.

Az államférfink tulajdonképpen egy számító politikus, most pedig nagyon elszámította magát. Következmény nyilván nulla, mert a nép, „mint akarom, s mint a barom”.

A magukat a populizmus és demagógia ellenségeiként feltüntető politikusok átverték a jónépet. Azt a látszatot keltették, hogy a korrupció egyetlen pecsételéssel megszüntethető.

A viták nem csitultak az EB-elnök megválasztása után sem. S az arzenál, amelyet Ursula von der Leyen ellen felvonultatnak az elégedetlenkedők, a régi elhasználódott fegyvertár.

A sztrádaépítés halogatásával megbízott irodakukacok örökké hibát találnak a dokumentációkban, a megvalósíthatósági tanulmányokat gyakran elölről kell kezdeni, hol denevérek, hol medvék meg császárfák ürügyén.

A természet vagy az Isten nagyon is tudta, hogy miért szabta végesre az emberi életet. Aligha lehet kétséges, hogy ezt a legszentebb (de legalábbis annak vélt) teremtménye, az ember iránti tiszteletteljes szánalom jegyében tette.

Tulajdonképpen a világ sokféle, és elfér benne cisz férfi, transznemű, transzvesztita, androgün, de még muszlim és keresztény, meg ateista is, a Pride is, a tájékozatlanság is.

Máris látni a túlsó partot (miközben görcsbe merevült az ország teste az erőfeszítéstől), majdhogynem megúsztuk, üzeni Teodorovici magabiztosra fogott, sármosnak igyekvő mosolya.

A fikuszként virító hölgyemény nem csupán megúszta a vezére bukását, de profitálni is tudott abból – aduász volt a kezében a kormányrúd, amiről a szocik is tudták, hogy ha elengedik, nem fogják visszakapni.

A kormány a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó sürgősségi rendeletében, valószínűleg figyelmetlenségből, valamicskét még meghagyott a kisebbségi jogokból; nyomokban, mint ahogy a csokoládé is tartalmazhat mogyorót.

Közös ügyeink sokfélék, és hogy nem lehet ignorálni az erdélyi magyar társadalmat is terhelő gazdasági problémákat, sem pótolni azokat a gyűlöletmantrákkal.

Ez is demokrácia: egymás kölcsönös elviselése. Legalábbis addig, amíg megtanuljuk egymást nem csupán elviselni, de tisztelni is. Továbbra is kölcsönösen.

De addig is, mikor lesz, akár első, bátortalan lépésként egy román–magyar barátság napja măcar, a lengyel–magyar példára, mely 2006 óta március 23-át statuálja ekként?

Összetett problémáról van szó: a kivágott erdők miatt szűkülő életterük, a szemétkukák könnyű „prédája”, a megváltozott szaporodási szokásaik mind-mind hozzájárulnak az egyre gyakoribb ember–medve találkozásokhoz.

Hogyan is lehetett volna egészséges ez az ország, ha egyszer nagyrészt szakképzetlen, funkcionálisan analfabéta, sokszor ötven éves korukban érettségizett politikusok vezették.

A sajtóra éppen azért van szükség, mert a kritika nemcsak jog, hanem kötelesség egy demokratikus társadalomban. Ehhez persze hitelesebbé kell válnia.

A muszlim hitnek még csak győzedelmesnek sem kell lennie, pusztán be kell vonulnia a maga „békés módján” a keresztények által önként átengedett hitbéli terekbe.

Ami kimaradt a lajstromból – és itt csak rögtönzött hiányérzet-leltárra futja – az a környezetvédelem, a külpolitika és... a kisebbségpolitika. Meg bizonyára még több konkrétum, ha lehet ilyet elvárni egy politikai „píárfogástól”.