Mi okozta az alacsony részvételt, kik jöttek ki jól, kiknek okoz fejtörést a referendum érvénytelensége? Erről és az RMDSZ szerepvállalásáról Székely István politológust, a szövetség ügyvezető alelnökét kérdeztük.

Általános volt a vélekedés a kétnaposra hosszabbított, alacsony érvényességi küszöbű népszavazás előtt, hogy a referendum sikeres lesz. Ám mégis megbukott. Ön szerint miért?

Az a helyes, hogy ha az általánosból indulunk ki az egyedi felé: hosszabb idősíkot tekintve a részvételi hajlandóság csökken, kivételt talán az utolsó elnökválasztás képez. Ez sok mindennel magyarázható, elsősorban az alapvető demokratikus intézményekkel szembeni bizalom megrendülésével, azzal, hogy a lakosság szembesül vele: ez nem egy átmeneti, hanem időben stabil rendszer, ahol ő nem találja meg saját számítását. Erre épül rá a populizmus, elitellenesség és még sok minden egyéb.

Ezen belül azt látjuk, hogy a legnagyobb részvétel az államelnök megválasztásán van, ennél kisebb a részvétel az országos, majd az EU-s választások és a népszavazások következnek – ráadásul a háromszáz fős, egykamarás parlamentre vonatkozó népszavazásnál azt is tapasztalták, hogy nem volt érdemi következménye.

A mostani népszavazás kapcsán is több dolog a részvétel ellenében hatott: egyrészt a rövid idő, hiszen siettek, mert hétfőn volt Dragnea perének a következő tárgyalása. Másrészt a törvény elég buta módon határozza meg a referendum kérdését: nem mondják meg, mit módosítanának. Az sem volt világos, hogy mi is ennek tárgya: a családot összekeverték a házassággal, a melegek házasságának jogával. Ugyanakkor sokak számára az is világos volt, hogy a népszavazás értelmetlen, hiszen a létező alkotmány vonatkozó cikkelyénél szereplő „soți” fogalmát az Alkotmánybíróság 2016-os döntésével értelmezte, így nem lehetséges egy, az azonos neműek házasságát jóváhagyó törvény elfogadását.

Talán a legfontosabb szempont mégis az, hogy az emberek nem érezték, hogy róluk szólna ez a kérdés, hanem egy olyan témáról, amely irreális veszélyképzetet próbál kelteni számukra.

Az erdélyi-partiumi megyék részvételi átlagához képest kiugróan nagy volt a részvétel Bihar megyében. Ennek mi lehetett az oka?

Románia a vallásosság mértékét tekintve benne van a top 10-ben, és Európa legvallásosabb országa. Viszont eléggé homályos a kérdés további értelmezése, hiszen ez a vallásosság nem feltétlenül jelenti, hogy a hívek az egyház tanításai szerint élnének.

A magyar lakosok értékhierarchiáján az egyház talán még a román közösséghez képest is magasabb szinten áll, de ez összefügg azzal, hogy az egyházak a hitéleten túl társadalmi szerepeket is vállalnak, és ez az egyetlen autonómnak mondható intézményrendszer számukra.

Igen, a politika túlbecsülte az ortodox egyház mozgósító képességet, itt korrekció várható. Ugyanakkor meglepően jól mozgósítottak a neoprotestáns egyházak: a Szucsáva és a Bihar megyei kimagasló eredmény úgy tűnik, ezen múlott.

Az érdektelenség éppen a két magyar többségű megyében volt a legnagyobb. Ennek mi a magyarázata?

Itt is többféle hiedelem dőlt meg. Ha az elmúlt időszak sajtómegnyilvánulásait, értelmiségi véleményeit nézzük, akkor egy nagyon konzervatív, nagyon vallásos, az egyház tanításait követő vidékről beszéltek. Én azt gondolom, hogy a székelyföldiek józanabb gondolkodásúak, mint ahogy ezt akár a politikai elit is gondolta – talán elfogadják azt, hogy olyan világot kell építsünk, ahol mindenki otthon érzi magát, és a kizárólagosságra törő, akár fundamentalistának tekinthető nézőpont nem helyes.

Persze az ortodox egyház népszavazást kisajátító kísérlete is hozzájárulhatott az eredményhez, és – ez a teljes részvételre is igaz – az is, hogy Dragnea és a PSD próbált belekapaszkodni az ügybe.

A magyar választók távolmaradása fényében jó döntés volt-e az RMDSZ részéről, hogy a részvételre, de lelkiismeret szerinti szavazásra buzdított?

Az RMDSZ véleményem szerint jól döntött. Egyesek szerint azért, mert a részvétel volt a kérdés a választásokon, és nem az igenek aránya, azzal, hogy az RMDSZ a részvételre buzdított, megpróbált a részvételen segíteni. Azt hiszem, hogy más a logika: az RMDSZ nincs abban a helyzetben, hogy a demokratikus intézményrendszerek iránti apátia, a választásokon való leépülő részvétel esetében bojkottra szólítson. A demokratikus játékszabályok adottak: a népszavazás, ha azt törvényes keretek között indítványozzák, legitim, még akkor is, ha kérdésfeltevésével nem értünk egyet. A részvétel alternatívája a „weimarizáció”, amelynek során a választásokon megnyilvánuló közöny feltételei mellett egy radikális, jól szervezett, többnyire szélsőséges csoport demokratikus úton ki tudja sajátítani a hatalmat.

Hozzá kell tenni: az RMDSZ számára az is világos volt, hogy a citoyeni habitusúak, a közügyekre figyelők tudják, hogy ha a részvétel a kérdés, akkor az elutasítást akkor segítik legjobban, ha nem vesznek részt a referendumon. Az ilyen összetett, áttételekre alapozott gondolkozás azért a többség számára nem megy át ilyen rövid idő alatt. Ezért az volt az általános vélemény, hogy az RMDSZ nem szólíthat fel bojkottra.

Ha a politikai palettát nézzük, ki nyert és ki veszített a referendumon?

Többen is elmondták, hogy ez a történet figyelemelterelés volt – de azt gondolom, hogy a kormánypártoknál ennél többről van szó. Bevett politikai taktika olyan témát keresni, amelyről feltételezik, hogy a saját politikai tábornál nagyobb a lakosságon belüli támogatása – és utána ehhez a témához kötik magukat. A másik szempont, hogy jelenleg a korrupcióellen harccal kapcsolatos megosztottság a meghatározó, ami a kormánypártoknak, és személy szerint Dragneanak kedvezőtlen, tehát az volt az érdekük, hogy egy másféle törésvonalat is bevigyenek a politikai mezőbe, amely enyhíti, relativizálja azt.

Ilyen szempontból a politika legnagyobb vesztese a PSD, és személy szerint Dragnea, hiszen az elvárások, amelyeket megfogalmaztak, nem teljesült: nem kötelezték el nagyobb mértékben maguk mellett az ortodox egyházat, nem tudtak egy olyan témát felmutatni, amelyben elmondhatták volna, hogy velük az ország, illetve nem tudtak olyan vitát gerjeszteni, amely tartós árkot ásott volna a korrupcióellenes harc ellenében. Látszik az is, hogy a már a kampány elején behúzták a kéziféket – feltételezésem szerint, mert a brüsszeli pártcsaládja kijelentette, hogy nem állnak Románia mellé a kormány elleni kivizsgálás kapcsán, ha végigviszik a referendumot.

A liberálisoknál volt egyféle bizonytalanság az első pillanattól kezdve, hiszen a klasszikus értelemben liberális vállalkozói réteg egy olyan, eredetileg PD-s táborral került össze, amelyik egyre inkább jobbra menetel a pártpalettán.

Az USR mondható nyertesnek, ez pedig újdonság, hiszen mostanáig minden ideológia által meghatározott kérdéstől menekültek – emlékezzünk vissza, hogy az előző elnök éppen ez a téma miatt mondott le. Talán Cioloșék sorolhatók még a győztesek közé, de ők távolról sem eléggé szervezettek.