Munkássága meghatározó gondolatmeneteit foglalták össze, fogalmait ismertették Tamás Gáspár Miklósnak Kolozsváron. A filozófus hetvenedik születésnapját ünnepelve, a tranzit.ro szervezésében hétfőn posztfasizmusról, tiszta kapitalizmusról, kommunizmusról zajlott angolul beszélgetés.

A találkozót Dana Domsodi, a filozófia és politikatudomány doktora, újságíró, esszéista moderálta. A meghívottak nemcsak összegezték a filozófus egy-egy fontosabb írását, hanem kérdéseket tettek fel, kritikákat fogalmaztak meg – amelyekre Tamás Gáspár Miklós válaszolt.

Andrei State filozófus mintegy bevezetőként beszélt arról, mikor találkozott először TGM írásaival, emlékeztetve arra: Andrei Pleșu szerint szinte mindegy, milyen üzenetet fogalmaz meg a kolozsvári filozófus, olyan remekül ír románul. Mint azt State kihangsúlyozta: TGM egy legyengült, bizonytalan és független – azaz nem az intézményektől, politikától függő – baloldal számára fontos forrást jelent.

„Kommunizmus” = államkapitalizmus

Alex Cistelecan esszéista, szerkesztő Tamás Gáspár Miklós „létező szocializmusokról” tett megállapításait összegezte, egyrészt a domináns értelmezésekkel, másrészt a rivális marxista meglátásokkal hasonlítva össze ezeket. Az 1989 utáni domináns értelmezések szerint a létező rendszerek illegitimek és bűnösek voltak, ez azonban szerinte „sokat mond, de nagyon keveset magyaráz meg”. Az egyik olvasat a kommunizmusra mint ideológiára összpontosít, a sztálinizmus okozta szörnyűségekre, a másik olvasat a nómenklatúra személyes történeteire, „barbár és vad természetére a hatalomra jutóknak” – hangzott el.

Ezzel szemben TGM más megközelítést ad, a termelési módszereket vizsgálva meg – továbbra is marxista keretben, de egyáltalán nem apologetikusan. Ez azt jelenti, hogy a baloldalon létező domináns kritikánál is erősebbet nyújt: szerinte a „létező szocializmusok” államkapitalizmusok voltak a felépítmény, az egypártrendszer ellenére – hiszen megjelent itt is a termelő és termelőeszköz kettéválasztása, és megjelennek a tipikus szimptómák: a munkamegosztás, pénz, bérelés, tulajdon, antagonizmus fizikai és szellemi munka között, nacionalizmus, politikai propaganda és így tovább. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza – emlékeztetett Cistelecan – hogy történelmi szükségszerűség volt ezen rendszerek létrejötte: a modernizációt a burzsoázia helyett a proletariátus kellett elvégezze.

Rousseau vs. Marx

Szigeti Attila filozófus, adjunktus szerint TGM a szocialista törekvésekben tetten érhető különbségeket vázolta fel a Rousseau- és Marx-követőket vizsgálva. A filozófus egy korábbi írásában azt fejtette ki: Rousseau a hierarchiát az emberek egalitárius közösségével akarja lecserélni, míg „az ördögi, apokaliptikus” Marx – úgy véli: a kapitalista társadalmat a proletariátus fogja eltörölni önmaga megszüntetésével, ez pedig minden osztály megszüntetésével jár.

TGM meglátása szerint két ellentétes alternatíva él: az egyik a szociáldemokrata út, amelyik az egyenlőséget újraelosztással teremtené meg, nem megszüntetve a gazdasági dominanciát és hierarchiát, míg a másik út a kapitalista társadalom megszüntetése, azaz szocializmus, majd kommunizmus.

A posztfasizmus kísértete

Adorján István szociológus, a Chicagói Egyetem doktorjelöltje az ünnepelt filozófus posztfasizmust tárgyaló írását ismertette. TGM ebben kihangsúlyozta: a posztfasiszta törekvések nem forradalmiak, kevés közük van a náci örökséghez, nem totalitáriusok, és legfőképpen nem antikapitalisták – azaz nem a fasizmus jeleit mutatják. Ami mégis közös fasizmus és posztfasizmus között, az a felvilágosodás hagyományával való szakítás, amely szerint az állampolgárság univerzális jog, azaz minden társadalmi rétegre kiterjesztett.

A posztfasizmus megtalálja helyét a globális kapitalizmusban, és a létező kormányzati formákat, illetve a választási demokráciát sem szünteti meg – ez azt is jelenti, hogy a posztfasizmus létrejöhet ezeken az utakon is.

A kommunisták mint barbárok

Joseph Grim Feinberg csehországi kutató, szerkesztő TGM-nek a kommunizmus barbár jellegére rámutató írását összegezte, amelyben a filozófus amellett érvel, hogy a kapitalizmust az elkülönítések rendszere jellemzi, legyen szó termelők és termelőeszközök, vagyonosok és tulajdonnélküliek, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, gazdagok és szegények, „józanok” és „őrültek” stb. között húzódó szakadékokról. Míg a létező szocialista mozgalmak megmentették a civilizációt – azaz ideiglenes kompromisszumokat kényszerítettek ki a kapitalizmustól –, elfelejtették, hogyan legyenek szocialisták.

Éppen ezért a kommunisták „a barbárok, a civilizáció ellenségei”, hiszen a kapitalizmus által létrehozott, az említett elkülönítésekre alapuló civilizációnak véget akarnak vetni. Elhangzott az is: a filozófia kommunista jellegű abban az értelemben, hogy univerzalista, a kommunistáknak pedig az a teendőjük, hogy filozófáljanak, hiszen ők maguk azon mozgalom tagjai, amely univerzalista jellegű, az elkülönítések megszüntetése a célja.

Magunknak is meg kell változnunk

A meghívott filozófus a feltett kérdésekre reagálva elmondta: a „létező szocializmus” mint önellentmondásos próbálkozás a világ megváltoztatására félreértette a pénz természetét, az lévén több a gazdaság egy eszközénél. A pénz az emberi kapcsolatokat is meghatározza. A szocialista tervezők azt akarták, hogy mérhető célokat állapítsanak meg az emberi fejlődésre, mértékegységül pedig a pénzt használták. Amikor tehát azt állítja, hogy a létező rendszerek államkapitalisták, akkor azt mondja: miután a kapitalizmus alapja az elkülönítések (fennebb már említett) rendszere, és a pénz is kiemelt szerepet játszik mindkét esetben, a „létező szocializmusok” nevezhetők kapitalistának.

Tamás Gáspár Miklós kifejtette: emberiség nem létezik, miután el vagyunk választva egymástól és nincs mindannyiunkat meghatározó, közös természetünk. Ahhoz, hogy létezzen emberiség, meg kell szüntetni az elkülönítéseket – és akkor lehet feltenni Platón vagy Konfuciusz kérdéseit arról, hogy milyenek is vagyunk valójában.

Nekünk magunknak is meg kell változnunk, ha a társadalmat át akarjuk alakítani. Le kell küzdeni az absztrakt uralmakat, hiszen a tőke nem egy személy vagy maga a burzsoázia – látható, hogy a kapitalizmus a burzsoázia léte nélkül is működőképes. Ezért azt kell észrevenni, hogy mi magunk is kapitalista módon gondolkodunk – magyarázta a filozófus. Beszélt arról is: a vád szerint a baloldal meg akarja erőszakolni az emberi természetet, ez a gondolat húzódik meg a gendertudományok támadása mögött is. Ez azért fontos, mert a gendertudományok és a baloldal általában valóban megkérdőjelezi az emberi természetet, másrészt rámutat az emberiség hiányos humanizálására, tehát tartalmaz egy apró, de fontos érvet a forradalom mellett.