Vélemény

A román regionalista törekvések is elakadtak a szándéknyilatkozatok és kerekasztalok zátonyán, s a Regát fele sandán néző méla (olykor méltatlanul büszke) transzilván tekintetekben túlteng a frusztráltság.

A jegyek pillanatok alatt elkeltek. Volt, aki azért ment el, mert nem akart hinni a fülének, mások meg mindent elkövettek, hogy higgyenek a saját fülüknek.

A juh „élő szobor”; meg aztán „falevele mindenkinek van, romániai juha viszont nincs”. Arról nem is beszélve, hogy „a juh mellett van ugyan falevél, a falevél mellett viszont nincs juh”.

Noha néhány éve túl vagyunk már minden igazságon, a tények sokunkat a legkevésbé érdekelnek, az igazságról is csak azt vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy mindig és minden esetben csak nekünk lehet igazunk.

Nincs valamiféle kizárólagosság jegyében értelmezhető csoportlojalitás. Csak viszonylagos igazságok és viszonylagos csoportlojalitások vannak. 

Az 1989-es állapotokhoz viszonyítva kétségtelen a kisebbségiek helyzetének javulása. Csakhogy a folyamat az ország uniós csatlakozása után lelassult, sőt elakadt, időnként visszájára fordult.

Nem csökkenne a demográfiai mutató, ha minden fiatal családban legalább három gyermek születne. Egy az apának, egy az anyának, egy pedig az országnak, no meg az egyháznak. Ami legalább négy gyermeket jelent.

Jaj, nem illendő a város autonómiájával előhozakodni, az a szászságnak az elnök történelmi ismeretei szerint, sohasem volt!

A slendriánul, vagy rosszindulatúan kezelt feljegyzések mennyi kárt okozhatnak, gyengíthetik az igazságszolgáltatásban amúgy is megrendült bizalmat!

Az amerikai sajtó újabban már nem csak az elnök elmebeli állapotának felülvizsgálatát tartja szükségesnek, de immár a felfüggesztési eljárás megindításának lehetőségéről is nyíltan értekezik.

Semmi sem mutat rosszabbul egy szerkesztőségben (még ha az gépezet is csupán), mint a hittérítő politikus. Egyáltalán: a hívás nélkül odatévedő politikus. Nincs ott helye.

Románia két legfontosabb autópályája – a dél- és észak-erdélyi – Magyarország felé vezet. A medvék, denevérek, méhek, tavak, császárfák mellett alighanem ez lehet a sztrádaépítést ellehetetlenítő legfőbb gond…

Ha a mesterséges intelligenciára, a klímaváltozásra, a járványokra és a népességrobbanásra nem sikerül hatékony megoldásokat találnunk, az emberiség évei meg lesznek számlálva.

Körültekintően előkészített kongresszust szervezett az érdekvédelmi szövetség. A tervezeteket már korábban megismerhették, megvitathatták, megbarátkozhattak velük a küldöttek.

A stratégia program-tervezet túllép az általánosságokon, részletezi, hogy mit is ért az RMDSZ a társadalmi párbeszéd alatt, és azt hogyan akarja felépíteni az elkövetkező két évben.

A rongyrázós nosztalgiázást leszámítva még lehet egy nem szándékolt következménye az ilyen visszatérősdiknek: profi dokumentációs anyagot gyűjteni, arról, hogy mivé lett az egykor lakályos bolygó.

Filmes rendőrünk tehát semmiféle szabálysértést nem követett volna el, ha betartja a szabált. Ha az asztalán mászkáló bogár korzózása előtt 15 nappal megírja jelentését. Idejében megkapta volna az engedélyt, és törvényesen kaphatta volna lencsevégre.

Közös ügyeink nem megoldhatók, ha egyikünk sem tesz lépéseket a másik felé, ez igaz. De az is igaznak tűnik, hogy amit ma a politikában kompromisszumnak tekinthetünk, az valójában egy „szélsőséges közép” uralkodását jelenti.

Macron titkot sem igen csinál abból, hogy inkább kisebb mint nagyobb korrekciókkal a népszerűségét vesztett Hollande politikáját fogja radikálisabb eszközökkel folytatni, egészen pontosan: kiteljesíteni

A mi kis megszállóinknak sem lehetett könnyű elveszíteni hétköznapi emberségüket, hogy végül egy rendszer arctalan alkatrészeiként beszéljenek bornírt ostobaságokat. Megküzdöttek ezért az ostobaságért.