Vélemény

Az államfőknek (mármint a külön írt Merkelnek és Macronnak) átkozottul elővigyázatosaknak kell lenniük, amikor a nemzeti szuverenitásról való lemondásról van szó.

A társadalom lebutításának egyik következménye, hogy a gazdaságpolitikát egyre primitívebb – a komplexitást felfogni képtelen – alakok csinálhatják (így!). Vagy inkább csinálhatják ki.

Visszatekintve az események valahogy mindig történelmivé lesznek. Ez a békeidők unalmas történelmisége. A demokráciák biztonságos egyenunalma.

Tudatában van ugyanakkor annak, hogy ő átmeneti szereplő, aki igaz, kissé vontatottan hozza be a színre a tálcát, elméláz, némajátékkal még húzza az időt, majd kiballag a rendezői utasítás szerint.

A bizalmatlansági indítvány alkalmával önmaguk ellen szavazó miniszterek jelentős része ott lesz az új kormányban is, a kormányfő pedig a feladatait egyáltalán nem teljesítő gazdasági miniszter lesz! 

Amit mi, magyarok megérthettünk a hétfő esti, keddi kutyakomédiából, hogy Vadim szelleme kísért a román politikában, korai volt az öröm, hogy nincs román nacionalista párt a törvényhozásban.

A közgazdaság dúsgazdag mágusai által (viszonylagos) éhkoppon tartott szolgák (tudósaink) hova-tovább az emberiséget juttatják Arany kiscicájának sorsára.

Mert kormányozni, azt kell. Jégverésben, lejzuhanásban, járványban, aszályban és (lelkiismereti) válságban, de sikerekkel kikövezett dübörgő gazdaságú fellendülésben is.

Még mindig nem tudatosult az egyszerű tény, miszerint a kisebbségeknek természetszerűen kijárnak az alapvető emberi jogok (akárcsak a többségnek), és azok nem képezhetik politikai alku tárgyát.

Ez motoszkál folyton bennem: ezt akartuk ’89-ben? Az ilyen-olyan fordulat után? Hiszen akkoriban többek között azért is utáltuk a diktatúrát, mert minden ellenvéleményt stigmatizált és üldözött.

A kultúrák együttélése tényleg nem az a kérdés, melyet politikai tüntetéseken lehetne normalizálni. A politika mindig leegyszerűsítő fogalomrendszere csak növelheti a zavart.

Nem oszlik el az a gyanúnk, hogy Dragnea szereti magát fenéken billenteni a mások ülepének szánt géppel. Sorin Grindeanu úgy véli, ha más nem is akarja őt, ő akar mások vezetője lenni.

A bizalmatlansági indítvány lenne a legbiztosabb eszköz arra, hogy a szocdemek és Tăriceanu pártja dűlőre vigye ezt a sakkjátszmát. Csakhogy a bizalmatlansági indítvány sikerében ők maguk sem bíznak...

A román lakosság gazdasági műveletlenségére utal, hogy egyre többen távoznak Romániából, olyan országokba igyekeznek, amelynek lakossága éppen Romániába készülne, ha elérnének hozzá a román statisztikusok adatai.

Az emberi jogok bunkósbotként funkcionálnak, mellyel – azok, akik tehetik – főbe veregetik azokat, akikkel – hatalompolitikai aspektusban – nem illik egyetérteni.

A mondat lett megint fontos, és nem az ideológia árnyékában didergő igazság. Pontosabban az irodalom igazsága lett fontos, és nem a politika, a rendszer igazsága.

Hiába szajkózta néhány héttel ezelőtt a média, hogy Európa győzött a terrorizmus fölött, egyetlen kalapáccsal több száz embert kergetett be a templom falai közé egyetlen fanatikus.

Eddig az Egyesült Államok történetében nyolcszor kellett „beugrani” mert az ország első embere megbetegedett, elhunyt, lemondott, vagy lemondatták. Mike Pence lenne a kilencedik a sorban, amennyiben...

Korábban is tartott  „népi konzultációt”, amelyre a lakosság nem kapott meghívást. Így aztán a „népi konzultáción” a polgármester egyetértett önmagával, ami a mai felfordult világban szintén nem semmi dolog!

Ha a természetet „legyőzzük”, önmagunkat fogjuk megsemmisíteni. A tudományos fejlődés csak abban az esetben szolgálhat bennünket, embereket is, ha magát a természetet szolgálja.