A kormányfői állás munkaköri leírásában szerepel a "tartás" és az állhatatosság erős nyomás alatt, a kancellároknak pedig mindig akkor adóznak elismeréssel, amikor "viharos időkben is tartják az irányt".
Nincsenek elvárásaim, illúziók híján. Mégis örömmel fogadnám, ha nem a médiafelület, a név meg a két átfutott bekezdés számítana, hanem a leírt érvek, gondolatmenetek érvényessége vagy érvénytelensége.
A Moldovai Köztársaságban a lakosság legnagyobb része hallani sem akar sem egyesülésről, még kevésbé Romániáról, közvélemény-kutatások szerint 78 százaléka nem is románnak, hanem moldovainak vallja magát.
Az egyházak világától és ideológiájától, erkölcsi kódexétől épp olyan idegen az azonos neműek házassága, mintha azt kérnénk a papoktól, hogy legyenek a darwinizmus vagy az osztályharc oktatói vallásórákon.
Nagy a valószínûsége annak, hogy a magyar–magyar verseny a kisebbségben levõ magyar képviselet hátrányára lesz. Ám – minden látszat ellenére – a magyar–magyar küzdelem nem a léért, hanem a létért folyik.
Időtlen emberi törekvés a harc az elmúlás ellen, hogy valami emléket, nyomot, maradandót hagyjunk a világban. Az egyszerű turista is belevési a történelmi emlékműbe, hogy itt járt, és kattint egy szelfit is.
A legfontosabb, hogy 2016-ban az a Márton Áron kép bontakozzon ki, amely mindenekelőtt az igazi keresztény értékeken, az erdélyiségen, a népszolgálaton, a gyűlölködés elvetésén és a megbékélésen alapszik.
Aleppói ezrek gyűlnek fel a török határon, menekülnének a harci övezetből, bizonyíthatóan nem megélhetésiek, hanem túlélésiek. Minden létező politikai vagy morális kategória szerint be kell őket fogadni.
Tudom, hogy a halál jó kedvében akár még igazságos is lehet, megmenthet a szenvedéstől, feloldozhat. De itt és most nagyon elszúrt valamit, és csak remélni tudom, hogy ezt ő is szóvá teszi majd odafönt.
Lehetne idézni „az egészet”, hogy megértsük a humor lehetőségeit, lássuk, hogyan lehet kiszabadulni fantáziátlan kettőségekből, hogy tudnánk kinézni például abból, hogy egy menekültet fogadni kell-e vagy sem.
Schmitt elgondolásai évtizedekkel előrevetítik a nemzetközi politika efféle elfajulásának veszélyeit. Chantal Mouffe az On the Political című munkájában részletesen kitér az amerikai univerzalizmus és a terrorizmus szerves kapcsolatára.
Ádám Béla-2 nagyon reméli, hogy már tájainkon sem lesz soha többé olyan világ, amelyben az alkotmányjogászok csak a többség problémáival foglalkoznak. Ő nem gondolja, hogy a melegek emberi jogainak biztosítása sértené vagy csorbítaná mások jogait.
Daniel Cioloş, aki szerencsére nem annyira a Dâmboviţa partján, mint inkább Franciaországban és Brüsszelben járta ki a politika magasiskoláját, pontosan felismerte, hogy erőpolitikával semmire sem megy.
A választók az ilyen demokrácia helyett a diktatúrát tartják a járható útnak, mely némiképpen igazságot szolgáltatna, elvenné az érinthetetlenektől azt, ami legdrágább szegénynek és krőzusnak: az életet.
Az első ülés káoszba fulladt, mikor az egyik tag megtagadta az eskütételt, mert a szöveg emlékeztette a Mubarak-idők esküire. Másfelől Sziszi mindent megtett, hogy a megemlékezés ne alakuljon át kritikává.
Itt van az „Ádám Béla” korántsem mulatságos esete. A gyulafehérvári érsek bizonyára nem csak megvilágosítónak, de szellemesnek is gondolta a két férfinév párba állítását. Pedig az kétes dolgokról árulkodik.
Mindeközben sorra jelennek meg hírek arról, hogy komplett tantestületeket fenyegettek meg, vonatták velük vissza a csatlakozó nyilatkozatot, valamint presszió alá helyeztek aláíró pedagógusokat.
Egy székelyföldi kisváros magyar lakossága nagyjából annyi, mint a magyarországi teljes román lakosság száma. Mi történne, ha ebben a városban csupán tizenhatan tennék le az érettségit magyar nyelvből?
Ádám Béla úgy gondolja Kökörcsinszántón, hogy az alkotmányjogászoknak a lakosság többségét kitevő emberek problémáival kellene foglalkozniuk. Az afféléket olyan országokra kellene hagyni, ahol a jogok és szabadságjogok terén sokkal előbbre vannak, mint Románia.