Európa a vízgyűjtő terület, mi vagyunk a medencében. Nálunk folyik össze minden. Románia felől fenyeget a ciános technológia, Ukrajnából szeméttelepeket hoz az áradás, Szlovákia elterelte a Dunát saját területre.
A láthatatlan, testetlen, levegőben lebegő és hideg tüzet okádó sárkány a miénk: mindig más arca van, de mindig velünk van, és ellátja azt a szerepet, amire kitalálták. Amíg pedig hiszünk benne, védtelenek vagyunk.
„Ugyanis mindhárom házasság hímtagján úrrá lett a Cserélje le használt nejét újabbra akció láza, és mindhárom pasi otthagyta hitvesét.” Fölteszem, hogy az ismertető szövegét a világhálóról gombolyították le.
Senkinek sem jutott volna eszébe előkapni a gusztustalan Erdély-kártyát (megint gyönnek az erdélyiek, oszt eleszik előlünk a novellát), lekicsinyelni az Előretolt Helyőrség értékeit, területfoglalást emlegetni.
A történések a német-magyar viszonyt is meglehetősen megterhelték. Ne feledjük, a kitelepítettek közül olyan nagy formátumú államférfi is kikerült, mint Joschka Fischer, a legendás német külügyminiszter.
Jó lenne meggyőzni őket, nincs igazuk. De ahhoz vállalni kell a vitát és az esetleges változást. Enélkül minden kárpát-medencei magyar közösség politikusai, szervezetei megkezdhetik a visszaszámlálást.
Az ankarai-teheráni összeugrást még az sem váltotta ki, hogy Ankara hamarjában igyekezvén ellensúlyozni Moszkva nyomását, újra barátságos diplomáciai hangvételt használ Izraellel...
A néppárti Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nem támogatta jelöltségét. Állítólag azért, mert Cioloş a poszt elnyeréséért hajlandó lett volna átállni a Néppártból az európai szocialistákhoz.
Biztos vagyok benne, hogy más virtuális társaságokban úgyszintén kiváló erdélyi alkotások születnek, amelyeket valamiképpen, legalább valamiféle linktárban feltétlenül érdemes lenne összegyűjteni.
Brassóban a német kormány támogatásával mûködõ Kronstadt szakközépiskola a csökkenõ gyereklétszám ellenére egyre több osztályt indít, akkora az érdeklõdés, hogy felvételi vizsgát is kénytelenek tartani.
Láttunk, átéltünk hasonló értelmezési nehézségeket 2008-ban az őszödi beszéd után, amelyek azóta is terítéken vannak. S megint csak a politikai, ízlésbeli megosztottságnál tartunk, ahol időtlen idők óta.
Nyugtassuk meg feleinket: ahogy az autonómia, úgy a beolvadás és az elvándorlás, az elszegényedés és társai nem egyszerre, hanem lassan, fokozatosan következnek be. Egy kis csok, egy kis bok... észre sem vesszük.
A baj csak az volt, hogy a korábbi polgári nevelési tervekben E. idegengyülő verseit is tanították. Korábban a jóságos, nagyszakállú B. P. Haşdeu elméleteket is gyártott az antiszemitizmusához.
Komolyan vehetnénk, megkapnád végre azt a dicsőséget, amire mindig is vágytál. Lennél valaki, a fáraók és császárok nyomába lépnél. Talán még Nobelt is lehetne veled nyerni, nem csak el sem kezdett háborút.
Pedig nem igaz, hogy ha netán megértenek vagy már életedben folyamatosan nagyra tartanak, ne tudnál remekműveket írni: Goethe és Thomas Mann elég beszédes példák. A költő érzékeny, önző, idegantennás ember.
Avagy ellenkezőleg: még jobban hegyezzük a dobhártyás radart, megtudni idejében, hogy ez most már közeli nagy-, kis- vagy épphogy csak robbanás volt. Be kell rendezkedni az újfajta zajártalomra.
A többi a védőügyvédek dolga, akik aztán elérik, hogy a perek időtlen időkig elhúzódjanak. A „luxusbörtönökben” eltöltött idő ugyanis, kedvezőtlen ítélet esetén, egy az egyben beszámít a kiszabott büntetésbe!
Értékelendõ, hogy a szerzõ visszakozott. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ártatlanul pellengéreztek ki olyan értelmiségieket, akiknek szakmai tekintélyük a legfontosabb ajánlólapjuk.
Ne feledjük, egy szintén de facto kurd állam máris létezik a szír határvidéken. Persze ez egyelőre csak hangzatos cél, de az Erdoğan-Davutoglu duónak ez is elég, már a nemzetárulózást sem tartják elégségesnek.
Muszlim nézőpontból nem csak az európai kultúra dekadens s ekként értéktelen, de az európai nő is voltaképpen prostituált, aki gátlástalanul megcsalja a férjét, falja a férfiakat, kihívóan viselkedik.