Néhányan csóválgatják a fejüket: ha a szövetség keretében egykor létezett a különböző irányzatok között választási összefogás, miért kellett azt szétverni, hogy megint oda érkezzünk, ahonnan elindultunk?
Az országainkban egyre súlyosabban jelentkező demokrácia-deficit, inkompetencia, a lakosság tanácstalansága, rossz közérzete, a manipulatív média – mindez a végletekig megnehezíti az RMDSZ normális működését.
Megkérdeztük publicistáinkat: Mit tartanak az év legfontosabb eseményének – a világban és idehaza? Mi volt a legjobb, mi volt a legrosszabb hír az idén? Az összkép nem túl derűs, de lehetett volna rosszabb is...
D. azt mondta, hogy Szenteste vélhetően ugyanúgy nem lesz áramuk, mint más estéken. De ő majd a sötétben azt fogja elképzelni, hogy a szomszédos olajemírségbe kimenekített nagytestvére is otthon van.
Az asszimiláltak teljesítményeinek zöme is abban a kétnyelvűségben és kétkultúrájúságban (azaz még virulens többes identitásban) gyökerezik, melyet (merő hálából?) mi (színmagyarok?) szíveskedtünk felszámolni.
Kijev és Moszkva megegyeztek? Annyi biztos, hogy a krími tatár és pro-ukrán aktivisták leálltak, és Kijev újra szolgáltat elektromos energiát a Krímnek, tehát az orosz szénszállítmányokkal sem lehet gond.
Az EMNP továbbra is az RMDSZ váltópártjaként határozza meg önmagát, választóbázisa az RMDSZ-t elutasítók köre. Igazi ellenfele azonban nem az RMDSZ, hanem az MPP.
A kormányfő a felháborodott ortodox pátriárkával (technokrata a teokratával) folytatott telefonbeszélgetését követően a „lehetőségekhez képest” nyomban ígéretet tett holmi kis költségvetési összegekre.
Talán kellene regisztrálni a medvéket, majd a Sólyomkő és a Szent-Anna tó környékén hotspotokat létesíteni, és onnan kötelező kvótarendszer alapján széttelepíteni. Szlovákiának kevesebbet, mert ott még vannak.
Szégyennek tekintem, hogy a fejlett világ országai között Magyarország az, ahol az utóbbi években 18-ról 16 évre csökkentették az általános tankötelezettséget, miközben ezt mindenhol növelni igyekeznek.
Magasan kezdtem, hogy legyen, ahonnan alább adjam: „Fölakasztották már a tervezőt?” Egyetértően bólogattak, de jelezték, hogy ők csak egyszerű végrehajtók, akik a munkavezető parancsának engedelmeskednek.
Nem tudom, mióta lettünk ennyire felületesek. Akadnak újságírók, akik azért gondolják úgy, mert könnyebb azt gondolniuk, a legtöbben mégis maguktól gondolkodnak, és egyénileg alakítják ki a véleményüket.
Miért lesz ájtatos, amikor a hitét, meggyőződését egy jobban sikerült sorral ezerszer jobban elmondhatná, mint amikor váteszi szerepbe kényszeríti magát. De ez tényleg ízlésbeli kérdés.
Egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben a döntéshozók – akkor is haragszunk, ha reagálnak, akkor is, ha nem egy-egy hamis riasztásra. Pedig nincs választásuk, mérlegelni valójuk.
Végül is igaz: hogyan lehet ünnepelni a szeretetet, ha az embereket kéregetők zaklatják, vagy hogyan lehet a nemzet nagyságát, a keresztényi szeretetet hangoztatni, ha folyton szavaink ürességére emlékeztetnek?
Erdélyi elnökünk Bukarestben meghallgatja az RMDSZ-t, de semmit sem mond arra, hogy román politikusok és a média egy része a magyarság egészét próbálta meg terroristaként beállítani.
Ankara olyan, mint egy regionális gurmand, de az igazi kérdés az, hogy valójában tudja-e másképp ellensúlyozni az oroszok által is szentesített iráni és honi síita előretörést a saját befolyásövezetében.
Mi itt nem Magyarországot szeretnénk, hanem a szó igazi értelmében vett többkultúrájú Romániát, melyben a kölcsönös két- vagy többnyelvűség teremthetne demokratikus állampolgári közösséget.
Nos, hiába igyekeznek a szakemberek, hogy sztrádák hálózzák be egész Romániát – mindenki keresztbe tesz nekik. A külföldi építők megkérik munkájuk árát, a romániai illetékeseknek pedig nincs miből fizetniük.
Közben székelység még átélt két világháborút, néhány rendszerváltást, és nem azért maradt meg a szülőföldjén, mert csak a történelembe kapaszkodott, hanem mert alkalmazkodott az átalakuló jelenhez.