Vélemény

A politikában viszont nem kötelező a múltat turkálónak használni. Pontosan, bárki számára érthetően kellene tisztázni a fogalmakat, majd valahogy jóval nagyobb kreativitással kellene figyelni a jelent.

A Demokratikus Konvenció választási győzelme után tíz napos vakációval jutalmazták a választókat, erre az időre úgymond bezárták az országot. A statisztikák szerint ez idő alatt nőtt a gazdasági termelés. 

Rendnek kell lenni! Menekültügyben és Paks bővítésének kérdésében is. Olyan szabályok kellenek, amelyek mindenkire egyformán kötelezőek. És nem baj, ha abból lesz szabály, amit mindenki úgyis tisztel.

A nemzetben való gondolkodás manapság láthatóan kimerül abban, hogy vagy azt mondod, amit én, vagy menj a francba. Ilyen szempontból következetesen Ceglédit akár az új Kossuthként is üdvözülhetnénk. 

Nem érdekelnek a politikusok csúcsai, sem a világ butasága, mert az is távol van. Úgy élek, mint amikor még nem engedtem be őket az életembe, és némi nosztalgiát fogok érezni, ha megint itt lesznek. 

A szíriai helyzet amúgy is a végtelenségig komplikált, s bár számomra inkább Törökország szerepe kétes a terrorellenes háborúban, mintsem az oroszoké, Washingtonban nyilván ezt másképpen gondolják. 

Profi, képzett és státusában törvényileg körülbástyázott tisztviselőkarral majd akkor lehet számolni, ha a kormányprogramban megjelölt felsőfokú szakképzés első generációi kulcspozíciókba kerülnek. 

Az adatmennyiség minden tizenkét órában megduplázódik, s a vállalatok a rendelkezésükre álló Big Data-t természetszerűen Big Money-re fogják átváltani. Lehetővé válik az ember rábeszéléses programozása. 

„Az ügyészek tévednek akkor, amikor a korrupciót tartják Románia legfőbb gondjának” – vélekedett éppen akkor, amikor tízezres tömegek tüntettek országszerte a korrupció, a korrupt politikusok ellen.

Láthatóan két táborra szakadt a népesség: a mindenkit válogatás nélkül Európába beengedni kívánó liberálisok (akiknek amúgy végük), és a határok lezárását követelők.

A levélszavazás törvénye nem old meg semmit, a külföldön élő, a román nemzeti össztermékhez jelentős mértékben hozzájáruló vendégmunkások éppúgy nem fogják befolyásolni az új politikát, mint eddig.

A Székelyföldnek ezen a részén hagyományos nagyiparra már nem lehet számítani. Sőt, noha az országutak jók, itt nem telepszenek le olyan külföldi tőkéjű összeszerelő üzemek, amelyek Romániában gyakoriak.

A mintegy húsz gyanúsítottat szülőstől meghívta a nagyúr egy kis beszélgetésre, s a résztvevők – csodák csodájára – mind épen jöttek ki onnan, azóta sem hallani, hogy bántódásuk esett volna. 

Ezen a hétvégen rovatunk szerzői kétpontos kérdésre válaszolnak: Mi a véleményük: 1. az új kormányról és programjáról?, 2. a levélszavazásról? Az összkép meglehetősen változatos és konfúzus – de érdekes.

Magyar állampolgár is vagyok, és ráadásul büszke vagyok rá, mint ahogy román állampolgárságomra is az szeretnék lenni; utóbbira, sajnos, mindinkább csak szülőföldön való maradásom okán lehetek. 

A túlzásba eső hatalom szinte csettintésre hozza létre saját, egységbe tömörülő ellenzékét, ez történik most is, szegény Marton Éva nem tud majd annyit énekelni, hogy elnyomja az elégedetlenkedők hangját.

Miközben úgy tesz, mintha „úriember” lenne, valójában arról beszél, hogy ő, a férfiak klubjának jeles képviselője (jeles, mert képviselője) nyugodtan megadhatja a szót, hiszen ő diktálja a szabályokat. 

„Szélesítse és kiszámíthatóbbá tegye az autonómiamozgalom anyagi hátterét és ezen keresztül fokozni tudja az autonómiamozgalom intenzitását, ezzel segítve a Székely Nemzeti Tanács munkáját.”

A felvirágozni látszó európai iszlám fanatizmust is csak az európai muzulmán lakosság segítségével fogjuk legyőzni, majd ha megvívtuk saját csatáinkat saját előítéleteinkkel szemben. Az idő sürget. 

A másfél oldalhoz Dacian Cioloş még hozzáírt három oldalt, majd még hetet, de ezekre a Parlament már nem is volt kíváncsi, arra hivatkoztak, hogy a határidő lejárta után iktatták, így nem is kapták kézhez.