Vélemény

  • Papp Sándor Zsigmond: A megérdemelt Trianon

    Mintha a haza nem lehetne sejtelem és vágy, remegő kép a televízió bolhái mögött, egy rég olvasott mondat, soha be nem teljesült ígéret. És amikor megelevenedik, elénk lép: valóságosabb lesz mindennél. 

  • Demény Péter: A láthatatlan szatyor

    Ott ültek ezek az emberek, a munkatársak, és elgondoltam, hogy nem személytelenül jótékonykodnak, mint én szoktam, hanem személyesen: jóval több empátiával, lélekjelenléttel, szeretettel, alázattal. 

  • Rostás-Péter István: A kötőjel

    Miután végigragozták a román Molnár Levente sikerét, s némely változatokban megengedően csak egyszerűen kolozsvári színészként tüntették fel, jött a nagy kompromisszum: a román-magyar színész kifejezés!

  • Ady András: Majd újrakötik

    Az izraeliek mellé beálltak az oroszok, míg Tel-Aviv a saját biztonságát félti, Moszkva – noha természetesen bármi fegyvert eladna Teheránnak – tart az iráni olaj megjelenésétől, ami tovább ejti az olaj árát.

  • Ambrus Attila: Egy kis alakoskodás

    A kormányfõ átvállalta az egyeztetõ szerepet az államelnöktõl, majd megállapította, veszélyes lenne, ha kormányrendelettel vagy felelõsségvállalással vinné át a kétfordulós polgármester-választást.

  • Krebsz János: Szimbolikastratégiai magyarságintézet

    Aki magyar, és tényleg a közös érdekeket tekinti, nem kételkedik a vezetők bölcsességében, az intézkedések hatékonyságában. Abból is tudható, hogy jó úton járunk, hogy mennyire támadják az intézkedéseket. 

  • Bíró Béla: A kettős identitás traumái

    József Attila büszkén hirdette, „anyám kun, volt apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az”, és nem omlott rá a mennyezet. Senki nem vonhatta kétségbe, hogy ő a  század legnagyobb magyar költője. 

  • Bogdán Tibor: Ceauşescuk – sorozatban

    Persze, jó szándékát és szerénységét korántsem megkérdőjelezve, felmerül mégis a kérdés, hogy a technokrata miniszterelnök dicséretes döntésében mennyi szerepe volt „Gatya-tábornok” botrányának…

  • Sebestyén Mihály: Keserűen – de nem reménytelenül?

    Ha nem vagy a hatalom birtokában, netán intéző a birtokán, ha nincs elég tekintélyed, taktikád, ha túl lojális vagy, akkor azok a vívmányok, amelyekre joggal voltál (voltunk) büszkék: eltűnnek. 

  • Ágoston Hugó: Transland, ezredforduló – búcsú Paul Drumarutól

    De legjobban annak örülök, amikor a Provinciában szerkesztő/szerző együttműködésként négykezest játszottunk: egy egész oldalunk volt, azonos szöveggel magyar és román változatban, s fordítottuk egymást. 

  • Papp Sándor Zsigmond: Nemzeti dal

    Slágerrádiót, ahol reggeltől estig az mehet, mi szívének kedves, a rezsicsökkentéstől a menekültgyűlöletig, mindent elénekelhetnénk, együtt, kézen fogva, hajmásipéter-módra, egyetlen nagy családként.

  • Székedi Ferenc: Tárgyalások után

    Már ennélfogva is összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben van beágyazódva a helyi közösségekbe, mint azok, akik legyakrabban alkalom szülte, jelképes viaskodásokra szűkítik le a politizálást. 

  • Demény Péter: „Jó iskola”, „ügyes gyermek”

    A nosztalgiák változatlanul arról szólnak, hogy régen a diákok milyen fegyelmezettek voltak, milyen sok verset tudtak, és mennyire komolyan vették őket, az ember látja is maga előtt a lázba borult sulisokat. 

  • Gál Mária: Pöttyös Oscart!

    Ha következetesen kimaradnának a romániai magyar jelöltek és díjazottak az UNITER gáláról, bennünk is ugyanazok az aggályok fogalmazódnának meg, mint az afroamerikai színészekben. Ezért szurkolok a bojkottnak.

     

  • Rostás-Péter István: Hirtelen jött tavaszi aktivizmus

    Működési költsége is csekély: legtöbbet a bejegyzésnél kell fizetni, a többi elenyésző. A perspektívák viszont kecsegtetőek: ha a történelem megköveteli, rekordidő alatt lehet megduplázni a tagok számát.

     

  • Ambrus Attila: Cucu és a sárkány

    „Erdélyi föld helyett adjunk erdélyi könnyet. Amit az erdélyi anyák sírnak odaát. Közjegyzõket állítunk a síró erdélyi anyák mellé, akik igazolni fogják, hogy az ampullákba forrasztott könny nem hamisítvány.”

  • Bogdán Tibor: Az igazságszolgáltatás „élő voltjai”

    És a hírszerzés számára még „élő voltakat” bizony egykori főnökeik továbbra is felhasználhatják, akár a hírszerzés csaknem mindig homályos céljainak szolgálatában, akár saját érdekeikben. 

  • Székedi Ferenc: Második kiadás

    A szerzők – sok más hasonló témájú szövegtől eltérően – nem gondolják azt, hogy a székelyek a történelem során mindig olyanok voltak, ahogyan ma néhányan kizárólagos szempontok alapján látni szeretnék őket.

  • Sebestyén Mihály: Kitelepítés – előnyökkel

    Tulajdonképpen jót tettek a kelet-európai kitaszított németséggel, amikor egy-két sikeres országba telepítették vissza őket, Németországba és/vagy Ausztriába. Jogot szereztek az állampolgársághoz.

  • Ágoston Hugó: Bajor Andor, a kalandor

    „Önök egyfolytában hazudnak egymásnak. De ez sem tart örökké. Lesznek hülyék, akik megőrülnek, őrültek, akik meghülyülnek, és úgy fogják rikácsolni az igazságot, mint a papagáj.” – Ez rendben van, de akkor mi most hova álljunk?