Vélemény

  • Kuszálik Péter: Lepista nuda

    Háromszáz méterre az erdő szélétől egy másik gombász kérdé tőlem: „Gombászni indult?” Mit lehet erre válaszolni? Ezt: „Eredetileg csajozni indultam, de nem jött össze, ezért aztán elővettem a kosarat.

  • Demény Péter: Az ég fölötti pillanat

    Ha túléli a szabadságharcot, idegen ember egy idegen világban, mondja Szerb Antal Petőfiről. Sok forradalmárral ugyanez történt. Sokan, akik nem éltek 56-ban, de büszkék rá, örömmel alávetik magukat ideológiáknak és karizmáknak. 

  • Kustán Magyari Attila: Magassarkú helyett kés-villa

    Egyrészt senki nem kíváncsi az úriember szexuális igényeire, másrészt, ha kisilabizált valaha egyetlen PISA-jelentést is az elmúlt években, rájöhetett volna, hogy vannak fontosabb teendők az iskolákban. 

  • Rostás-Péter István: A lekésett vonat tétova füstje

    A végeredmény – ha egyáltalán ítéletté kerekedik – kései és elégtelen jóvátétel lesz az országban. A közelmúlt feldolgozásának egy újabb esélyével számolhatunk le: a dolgok lassan ülepednek, túl lassan.

  • Bíró Béla: Mágnesség és politika

    Ki az, akinek minderről nem az jut az eszébe, hogy a bevándorlási hullám által kiváltott feszültségeket Németországban, sőt Európa-szerte efféle mágneses stimulációkkal megnyugtatóan rendezni lehetne? 

  • Ambrus Attila: Kannibál ante portas

    Az SZDP a jelek szerint visszatér a keménykezű vezetéshez. A fegyelemre a jövő évi választások megnyeréséhez szüksége is van. Borítékolható azonban, hogy az új stílus az országvezetésben is megnyilvánul.

  • Bogdán Tibor: A beismert állami maffia

    Régi gyakorlat hölgyeményekkel megkörnyékezni politikusokat, titkosszolgálatiakat. Ily módon hűséges Udreájának köszönhetően Traian Băsescu még inkább ellenőrzése alatt tarthatta a titkosszolgálatokat. 

  • Székedi Ferenc: A felszín és a mély

    Rostás Zoltán útmutatásai nyomán ezt a korszakot a doktori iskola több hallgatója és végzettje is kutatja, bizonyítva, hogy a román-magyar kapcsolatok a mélyben időtállóbbak, mint a politikusi szóváltások. 

  • Krebsz János: Ment-e a világ elébb?

    Minden újságcikk és tudósítás alatt ott volt a kommentfolyam, kialakult a szokásos droidháború és trollharc, beidézte valaki EP híres ’Így gondozd a magyarodat’ szövegét, amely ezen a szinten nettó hazaárulás.

  • Tamás Gáspár Miklós: Textilkultusz

    A nemzeti érzésnek is ugyanaz lett a sorsa, mint minden másnak: egyre inkább kapcsolódott a fönnállóhoz, a már meglévőhöz, a tárgyhoz. A tárgykultusz a vallás külsőségeit utánozta, alacsonyabb stílusban.

  • Ady András: Állta vagy bukta?

    Sokkal több függ Abbasztól, mint Netanyahutól, a palesztin vezető belső hatalmi körének minden gyengülése ellenére jelenleg épp arra van lehetősége, hogy intifádát robbantson ki, vagy ne hagyja azt kifejlődni.

  • Bíró Béla: A történelem újabb cselei?

    A 68-as eszmék jegyében szocializálódott „mainstream” újságírónemzedék rövidesen a „történelem szemétdombjára” kerül. A fasisztázás mind kontraproduktívabbá válik, a többségi terror mind szalonképesebbé. 

  • Papp Sándor Zsigmond: Művészhorror

    Úgy lesz ruhátlan az utolsó szalmaszálba kapaszkodó rendező és író a folyton vizslató tekintetek előtt. Miért is nem ír csak a fióknak, miért nem forgat csak a doboznak, jár a fejében a hisztérikus gondolat.

  • Demény Péter: Polgárság nélkül

    Ez szomorú dolgokat árul el a két ország mentalitásáról. Hivatkozhatunk más sportágakra, csakhogy a foci mindig több volt, mint „sportág” – valahogy emblematikussá vált, gondoljunk éppen az Aranycsapatra.

  • Bogdán Tibor: Bohózat – liberálisokkal

    A nemzeti liberálisok ugyanis nem saját maguktól, hanem Klaus Iohannis népszerűségétől várják a sikert, Klaus Iohannis viszont ahhoz, hogy sikeressé váljék, a „saját” liberális kormányra vár. 

  • Gál Mária: A foci hordaléka

    Az UEFA-FIFA kiszabja menetrendszerű büntetését, de nyoma nincs annak, hogy az érintett országok sport- vagy politikai vezetése bármit is tenne annak érdekében, hogy a történelem kiszoruljon a stadionokból.

  • Ambrus Attila: Előválasztás, erőpróba

    Az előválasztás egyik legfontosabb hozadéka annak a hitnek az erősítése lehetett volna, hogy együtt: a három magyar politikai alakulatnak és a vásárhelyi magyaroknak sikerülhet a nem is olyan lehetetlen. 

  • Krebsz János: Ősi mesterségek

    Élet-halál drámák zajlanak a politikában, egymásnak feszülő hazaárulók, országellenségek, és pártfüggetlenül ugyanazokhoz az örömlányokhoz járnak megpihenni az embert próbáló, hazát védő harcok után. 

  • Székedi Ferenc: Az alkotás lángjai

    A borospataki művésztelep egyik hangulatos festményén két mackó pillant ki pajkosan a nyárfák mögül. Mintha csak azt mondanák: nem vagyunk mi olyan veszélyesek. Az élet szép, ne verjük egymásba a félelmet!

  • Ady András: Röppályatársak

    Igyekszik keményen válaszolni Moszkvának, de nem felejtheti azt sem, hogy 2008-ban nem nagyon ítélte el a grúz incidens oroszos olvasatát, és a Krím elcsatolása miatti EU-USA szankciókat nem szavazta meg.