Háromszáz méterre az erdő szélétől egy másik gombász kérdé tőlem: „Gombászni indult?” Mit lehet erre válaszolni? Ezt: „Eredetileg csajozni indultam, de nem jött össze, ezért aztán elővettem a kosarat.
Ha túléli a szabadságharcot, idegen ember egy idegen világban, mondja Szerb Antal Petőfiről. Sok forradalmárral ugyanez történt. Sokan, akik nem éltek 56-ban, de büszkék rá, örömmel alávetik magukat ideológiáknak és karizmáknak.
Egyrészt senki nem kíváncsi az úriember szexuális igényeire, másrészt, ha kisilabizált valaha egyetlen PISA-jelentést is az elmúlt években, rájöhetett volna, hogy vannak fontosabb teendők az iskolákban.
A végeredmény – ha egyáltalán ítéletté kerekedik – kései és elégtelen jóvátétel lesz az országban. A közelmúlt feldolgozásának egy újabb esélyével számolhatunk le: a dolgok lassan ülepednek, túl lassan.
Ki az, akinek minderről nem az jut az eszébe, hogy a bevándorlási hullám által kiváltott feszültségeket Németországban, sőt Európa-szerte efféle mágneses stimulációkkal megnyugtatóan rendezni lehetne?
Az SZDP a jelek szerint visszatér a keménykezű vezetéshez. A fegyelemre a jövő évi választások megnyeréséhez szüksége is van. Borítékolható azonban, hogy az új stílus az országvezetésben is megnyilvánul.
Régi gyakorlat hölgyeményekkel megkörnyékezni politikusokat, titkosszolgálatiakat. Ily módon hűséges Udreájának köszönhetően Traian Băsescu még inkább ellenőrzése alatt tarthatta a titkosszolgálatokat.
Rostás Zoltán útmutatásai nyomán ezt a korszakot a doktori iskola több hallgatója és végzettje is kutatja, bizonyítva, hogy a román-magyar kapcsolatok a mélyben időtállóbbak, mint a politikusi szóváltások.
Minden újságcikk és tudósítás alatt ott volt a kommentfolyam, kialakult a szokásos droidháború és trollharc, beidézte valaki EP híres ’Így gondozd a magyarodat’ szövegét, amely ezen a szinten nettó hazaárulás.
A nemzeti érzésnek is ugyanaz lett a sorsa, mint minden másnak: egyre inkább kapcsolódott a fönnállóhoz, a már meglévőhöz, a tárgyhoz. A tárgykultusz a vallás külsőségeit utánozta, alacsonyabb stílusban.
Sokkal több függ Abbasztól, mint Netanyahutól, a palesztin vezető belső hatalmi körének minden gyengülése ellenére jelenleg épp arra van lehetősége, hogy intifádát robbantson ki, vagy ne hagyja azt kifejlődni.
A 68-as eszmék jegyében szocializálódott „mainstream” újságírónemzedék rövidesen a „történelem szemétdombjára” kerül. A fasisztázás mind kontraproduktívabbá válik, a többségi terror mind szalonképesebbé.
Úgy lesz ruhátlan az utolsó szalmaszálba kapaszkodó rendező és író a folyton vizslató tekintetek előtt. Miért is nem ír csak a fióknak, miért nem forgat csak a doboznak, jár a fejében a hisztérikus gondolat.
Ez szomorú dolgokat árul el a két ország mentalitásáról. Hivatkozhatunk más sportágakra, csakhogy a foci mindig több volt, mint „sportág” – valahogy emblematikussá vált, gondoljunk éppen az Aranycsapatra.
A nemzeti liberálisok ugyanis nem saját maguktól, hanem Klaus Iohannis népszerűségétől várják a sikert, Klaus Iohannis viszont ahhoz, hogy sikeressé váljék, a „saját” liberális kormányra vár.
Az UEFA-FIFA kiszabja menetrendszerű büntetését, de nyoma nincs annak, hogy az érintett országok sport- vagy politikai vezetése bármit is tenne annak érdekében, hogy a történelem kiszoruljon a stadionokból.
Az előválasztás egyik legfontosabb hozadéka annak a hitnek az erősítése lehetett volna, hogy együtt: a három magyar politikai alakulatnak és a vásárhelyi magyaroknak sikerülhet a nem is olyan lehetetlen.
Élet-halál drámák zajlanak a politikában, egymásnak feszülő hazaárulók, országellenségek, és pártfüggetlenül ugyanazokhoz az örömlányokhoz járnak megpihenni az embert próbáló, hazát védő harcok után.
A borospataki művésztelep egyik hangulatos festményén két mackó pillant ki pajkosan a nyárfák mögül. Mintha csak azt mondanák: nem vagyunk mi olyan veszélyesek. Az élet szép, ne verjük egymásba a félelmet!
Igyekszik keményen válaszolni Moszkvának, de nem felejtheti azt sem, hogy 2008-ban nem nagyon ítélte el a grúz incidens oroszos olvasatát, és a Krím elcsatolása miatti EU-USA szankciókat nem szavazta meg.