Az uruguayi közgazdász arról sajnos nem beszélt, hogy a román gazdaság teljesítménye azt jelenti, hogy Románia körülbelül annyit termel, mint az egyenként 10-11 milliós lakosú három ország valamelyike.
Nem csak poén, hogy az újkori migránsáradatot a kelet-európaiak indították el valamikor a kilencvenes években, s hogy a romániaiak jártak, járnak az élen. Mintegy ötmillió romániai cserélt hazát az elmúlt években.
A minimális és alapvető gazdasági kötelékek nem sérültek, s míg tucatjával dőltek be a kis ukrán bankok, az orosz érdekeltségű Prominvestbank, Sberbank, az Alfa és a VTB mind érintetlenek.
Aki pedig választások nyomán az élre kerül, legyen tisztában vele, hogy nem életreszóló hivatalt, nem karrierlehetőséget kapott, hanem adott időszakra szóló megbízatást, ha úgy tetszik közszolgálatot.
Mit zavar minket, ha lopják az államét, miért gyűlöljük a megélhetési bűnözőket? Elvontan és magasröptűen: mi volnánk az állam, a társadalmi veszélyesség minket fenyeget, meg az európai értékek is védendők.
A demokráciát folyamatosan meg kell védelmezni azokkal a tendenciákkal szemben, melyek rendeltetésszerű működését megzavarhatják. A demokráciát folytonosan hozzá kell igazítani a változó valósághoz.
Az erdélyi szemforgatás és felületesség minden bugyra ott van a történetben. Jobb nem felszínre hozni mindent, és ha már elkerülhetetlen, nyomjuk vissza gyorsan. Hogy bocsáthatunk meg ilyen könnyen?
Persze az sem jönne rosszul, ha az érintettek nem úgy viselkednének, mint a durcás kisgyerek. Ha képesek lennének tűrni a kritikát, és nem csak azt hápognák, hogy egy megnyitó nem a kormánykritika terepe.
Elhangzott a javaslat, hogy a doktori címmel rendelkezők tiltakozásul függesszék fel titulusukat mindaddig, amíg a plagizálók le nem mondanak csalással megszerzett címükről. Az ötletre nem harapott rá senki.
A „görög veszély”, úgy tűnik, lekerült napirendről, mint minden más, valós veszély, ami Európát és az Európai Unió egységét fenyegeti – skót és katalán függetlenségi törekvések, kelet-ukrajnai konfliktus...
Naivitása pedig, nehogy másnak vegye bárki, abban állt, hogy amit gondolt, azt egyszerűen és egyértelműen ki is mondta. Megszenvedett naivitás volt, egy kor után, amikor az ember nem mondhatta ki, amit gondol.
A sorsnak is van humorérzéke, így bizonyára elkomorult az arca, amikor értesült róla, hogy a két szerencsétlen migráns, aki Magyarország helyett Romániában találta magát, sírni kezdett kétségbeesésében.
Ijesztő látni, hogy hány „szakértő” terem egyes cikkek alatt, milyen könnyedén dobnak el olyan megállapításokat, amelyeket szerzőik nem hasból, hanem igenis sok munkával és tudással hoznak nyilvánosságra.
Egy ideig úgy tűnt, az egykor cserépgyárral, vízimalommal és megművelt területekkel rendelkező község valamiféle üdülőfaluvá válik, hiszen nagyváradiak vásároltak meg, újítottak fel régi parasztházakat.
Szíria kapcsán Trump arról beszélt, jól ki tudna jönni azzal a Putyinnal, persze ha Amerika szemetét az oroszok sepernék össze. Fiorina egy szót se szólna Vlagyimir Vlagyimirovicshoz. (US olvasata: ammegki?)
Része-e a nemzetnek a közpénzeket herdáló korrupt vállalkozó és cinkos politikus, s ha igen, rész-e a nemzetben a munkanélküli nyilvántartásból kiszotyogott flótás, aki már a statisztikákban sem szerepel?
Az általános félelem keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket.
A fejedelem nemcsak tudott Károlyi „árulásáról”, de Lengyelországba távozásakor meghatalmazást adott neki mindenféle katonai és polgári cselekvésre, s egy külön levélben maga is békét kért Bécstől.
Magoznak és cigiznek. Közben folyik a duma. Egy alkalommal fölajánlottam nekik, hogy némi ellenszolgáltatás fejében eltakarítom az általuk termelt mocskot, de nem mutattak hajlandóságot az adakozásra.
„Normális”, hogy a férfi elöl megy, mint egy komor bika, a nő utána illatozik, mint egy beszélő virág, aki közben mindenféle feladatokat lát el. „Normális”, hogy „tudjuk”, ki a „könnyűvérű nő”.