Vélemény

Az argentin istenhívők biztosan nagyon büszkék voltak rá. Kíváncsi volnék ezzel kapcsolatban a nagy focidrukker római pápa véleményére. Lehetett zseniális játékos Maradona, nekem nulla.

Talán ha mostanában növök fel, ezt mind megspórolom, hiszen így mások színházának tűnhet az egész esemény. Jobban látni a visszásságait, szépségfoltjait. Kibicként könnyebb hűvös maradni.

Van valami olyan eredményes unalom, amely Európán kívül másképp jelenik meg. Itt vannak mindjárt a belgák: hát lehet olyan végtelen kásahegyet elképzelni, mint egy-egy belga–akármi meccs?

Egyébként a magyar sorsa talán hasonlatos a zsidóéhoz, hiszen a románság szélsőséges fele éppen az erejéért, szellemi és néhai hatalmi, gazdasági erejéért veti meg közösségünket.

Az EP rivalizáló nagy frakciói képesek voltak felsorakozni a néppárti Junker mögé, mert számukra ez erőpróba. Ha valaki más lett volna a Néppárt csúcsjelöltje, akkor most mögötte állnának.

A fiatal generációhoz tartozó RMDSZ-politikus, aki 1993-ban a Neptun-ügy résztvevői ellen voksolt, ma azt mondja, ő is a párbeszédet és nem az örökös és terméketlen konfrontációt támogatná.

A japánokat persze leginkább az a helyzet aggasztja, amely arról szólna, hogy adott esetben Peking, szigetecske-érdekeltségeit illetően, úgy nyilvánulna meg, mint Moszkva a Krím-félszigettel.

Lassan fogy a család szabadon levő része, erősödik az igazságszolgáltatás függetlensége, s őt mindenből kihagyják. Persze előfordulhat, hogy az illető vejet sem is ismeri, nem is hallott róla.

Van Európa közepének szélén egy kicsi ország, amelyet folyton bántanak, megkülönböztetnek, hátra szorítanak, szidnak, bírálnak. Ő pedig, a tolerancia bajnoka, büszkén állja az ellenséges vihart.

A talpig cigányruhába öltözött államfői feleség arany medaliont kapott a házigazdáktól. Cioabă romakirály nyomban tudatta is, hogy „Sandu úr” (Bercea Mondial) ajándékot adott az elnökasszonynak.

Utánanéztem, hogy az RMDSZ 1993-ben megalakított döntéshozó testülete (érdemes lenne megtudni, időközben mi történt jónéhány politikusunkkal!) húsz évvel ezelőtt mivel is foglalkozott.

Pedig hát vannak szerethető vesztesek, az ausztrálok vagy az angolok, de mi még ettől is olyan szörnyen messze vagyunk. Fejben, technikában, fittségben. Mindenben.

Úgyhogy az sem izgat, hogy tulajdonképpen mindegyik játékos bomlasztó erő inkább, mint a csapat érdekében izzadó férfiú. A kultúrában másként futnak a csapatok.

Csak semmi pánik, nyugtatnak az európai döntéshozók, Moszkva is bizonygatja, hogy nem szándékszik Európát büntetni az ukrán fizetni nem akarás miatt, de én nem vennék mérget erre az ígéretre.

Ki veszi el a hatalmat, a lehetőséget attól, aki méltatlan rá? És ki adja vissza annak, akitől igazságtalanul elvették? Nálunk még a kérdések is hamisan hangzanak. 

Jelenleg a Hamász beleegyezett abba, hogy ne legyenek miniszteri posztjai a Hamdallah kabinetben, de tartalékolja magát az elnöki, képviselőházi és helyhatósági választásokra. 

Akinek az októberi adócsökkentés még külön is jól jön, hiszen alig egy hónappal az államfő-választás előtt kerül rá sor, amelyen, nem kizárt, a miniszterelnök is indul majd.

Kevesen hajlandók elismerni, hogy az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak biztosítékát a Năstase-kormány idején sikerült kicsikarni, a Tăriceanu-kormány idején pedig konszolidálni.

Egy sajátos kódrendszer ismeretében az értelmes olvasó dekódolni tudta a hatalom aktuális közlendőit. Most a Magyar Nemzetet kell olvasni, akár befogott orral. 

A vizuális kultúrát terjeszteni óhajtó, a tanulni vágyó fiatalokat is körükbe vonzó CSS fényírói valóban megmutatják, hogyan lehet ötvözni a technikát az emberi érzékenységgel.