Vélemény

Lesznek Hátszegi Szaurusz Napok, amelyek újabb színnel és paleontológiai jelleggel gazdagítják a honi és egyetemes kultúrát. Igaz, hogy csontok alapján rakták össze, de ne legyünk telhetetlenek.

Szidjuk ugyan a mindenbe beleszóló Uniót, de kétlem, hogy lemondanánk az előnyeiről – a fejlesztési pénzekről, a szabad utazásról, munkavállalásról, tanulásról, vállalkozási lehetőségekről.

A kedves betegek nem tudnak napi huszonnégy órát gyógyulással tölteni, ezért kikapcsolódásra is szükségük van. Ilyen megokolás alapján tehettek be ’hatóságilag’ egy színes tévét a kórterembe.

Nem elenyésző mértékben az EMNP is hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Parlamentben a magyar érdekeket ne az általuk (el) nem ismert fiatal kisebbségjogi szakértő, Vincze Lóránt képviselje.

Mi van ha Oroszország adott esetben azt mondja, hogy bár gazdasága koránt sem került az USA és EU szankciói miatt terminális állapotba, ő márpedig nem nyel tovább, hanem háborúzik?

Hosszú hajú, fehér inges, mellényes alföldi gatyás juhász sétálgatott mezítláb az aszfalton, mellette egy puli rohangált, balján pedig egy szép kislány cipelte a műjuhász laptopját.

Most a nemzeti liberálisok akarnak siralmas helyzetükön javítani azzal, hogy frakciójukból átállnak a mostani választásokon is győztes néppárti csoportba. Erről még a néppártiaknak is dönteniük kell.

A jobboldalinak tekintett RMDSZ (haj, belső pluralizmus, szépen hangzó nevű frakciók!) a baloldali román kormány része. Mi lesz vele, ha az USL – Antonescu nélkül – visszatér eredeti képletébe?

A három baloldali törpe szépen iszapbirkózni fog, hogy megszerezze a figyelmünket. A Libajnai és a Gyurcsótány bármikor folytatólagosan lejáratható, bevált módszertanok működnek.

Megfojtasz, mondom neki néha. Akkor csak néz rám, és úgy hülyéz le, hogy körbeírja. Finoman, okosan. Hallgatnom kellene rá, de utálom ezt bevallani. Arról sem beszélnék előtte, hogy kicsit elhízott.

„Ki benned ég, de távolod / fájja, ki téged áhított”. Ebben megjelenik a mindenkori ideálok feszültsége: nincs itt, de hát éppen azért küzdünk minden erőnkkel, mert nincs itt, és hogy legyen.

Nem Kovács Bélát siratom. És nem Tatyjana Zdanokát, és nem is a György-szalagos, talán kifogásolható újságírói etika mentén filmező, letartóztatott orosz újságírókat. Hanem az európai álmot.

Ebben bízva rejtőzött el Călăraşi-ban a nemzetközileg körözött maffiózó, hogy itt nem akadnak nyomára a terrorelhárító maszkosai. Tévedett. Hamar kiderült, hogy az ismeretlen a Camorra küldötte.

Hogy mit akarunk – magyarként élni Romániában, kisebbségként a kisebbségek Európájában –, azt egyelőre nem akarták meghallani. Ezért kell újra és újra megismételnünk.

A párttrikó ugyan most nem ciklámenbe öltöztetett felsőtestén volt, hanem partnere, az egykori román teniszcsillag viselte. Szemtanúk szerint Udrea asszony e sportágban is jeleskedett.

A vezetőt tisztelni és imádni kell, bármit elnézhetünk neki, hisz sokat tesz a népéért. A három és félmilliárd forintból ötvenezer éhező gyermek évi étkeztetését meg lehetett volna oldani!

A fehérkékpirosak kockáztatták, hogy amennyiben tovább keverik a Donbass-színeket, belebotlanak a kéksárgák országán túl lévő sötétkék-körös-iránytűs országokba.

A magyar-magyar politikai alkuknak minden bizonnyal nincs még vége. De mintha ódivatúvá válna a labanc-kuruc viszonyt emlegetni. Új idők jönnek, új hasonlatokon érdemes csiszolni az elmét...

Mit kezdjünk a demokratikus választás felvilágosult követelményeivel, amikor Magyarországon egymillió szavazópolgár szavazta a Jobbikot a parlamentbe?

Ha lesz még akkor EP, a 2019-es választások erőviszonyait döntően meghatározza majd, hogy az Euroinvázió versenyét a több ország színeiben induló, szőrös lábú felfújható guminő, Abrendje Puck nyeri.