Vélemény

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Mt.6,25-34 Bizony, hogy elég.

De miért gondolja Széles Gábor, hogy mindezek arról fognak meggyőzni engem, hogy a Fidesz és Orbán Viktor alkalmas Magyarország vezetésére?

Csak arra célzok, hogy a fociban, mint a színházban, mindenkitől függ mindenki, a közösség nyer vagy veszít, mert a közösség játszik. El tudjuk képzelni a Dortmund győzelmét Klopp nélkül?

Az arab történések ugyanis mintha példaértéküket vesztenék a több tonnányi orosz elméleti szakanyaggal szemben, amely a klasszikus amerikai nukleáris és nyugati fenyegetéssel foglalkozik.

Izraelt jelenleg nem fenyegeti kimondott támadás, nemzeti fennmaradása nem veszélyeztetett, de zavarja, hogy gyengül ráható képessége a régióban most óvatosan és keveset mozgó Amerikára.

Nem volt arab, mint az európai-amerikai sztereotípiáink szerinti terrorista, nem járt a Közel-Keleten, nem vett részt pakisztáni kiképzésben, nem volt mögötte pénz sem, mégis ölni tudott.

Nem vagyok paranoiás, de meg merem kockáztatni, hogy Bara Józsefnek mindenekelőtt azért kellett meghalnia, mert romániai magyar volt, román, ahogyan a magyar média nevezte.

Gabriel Catalan le merte írni, hogy a történelemhamisító mítoszok elsősorban a román nemzet kialakulását, a románok magyarokkal szembeni erdélyi elsőbbségét érintik.

Ha a német kormány jót akar – ez a társaság ugyanis nem kívánkozik haza kuszturicás kicsiny bocskorkoptató metropoliszijébe –, akkor csak egyet tehet: elősegíti a helycserét.

Mifelénk az erdélyi magyar médiában oly nehezen csírázó tényfeltárást legtöbben politikai indíttatásúnak tartják, és tegyük kezünket a szívünkre: nem járnak messze a valóságtól.

A ciprusiak és Brüsszel számítása tehát bejött: a tolvaj aligha emel panaszt akkor, ha az általa is elemelt pénz egy részét elcsaklizzák. Mindez természetszerűen benne van a pakliban.

A polgárok józanabbak, mint a politikusok, akik spekulálnak, és a maguk javára szeretnék fordítani még a reménytelennek látszó helyzetet is. Függetlenül, hogy az jó vagy rossz választóiknak.

A Fidesz célja belpolitikai. Azért akarja függőségi viszonyba hozni a határon túli magyar szervezeteket, hogy a külhoni magyar szavazókat a saját választási eredményeinek javítására használhassa fel.

A pere során senkit sem adott ki. De mindent tud, sőt még annál is többet! Az igazi adu pedig az, amit a legfontosabb pillanatban játszanak ki...

A munkásokról senki sem ír. Holott a munkások itt élnek, pontosabban: itt tengetik az életüket közöttünk, mellettünk.

Rátalál az egyetlen helyes honvédelmi magatartásra, és rászorítja a magyar politikai elitet az európai normákra és magatartásra, hogy megszűnjenek a külföldi negatív vélemények.

Az RMDSZ megtehette volna, hogy támogatja az ellenzéket a bizalmatlansági indítvány benyújtásában, ám ennek semmilyen konkrét haszna nem lett volna, legfennebb valamelyes politikai.

Ez a pénz korántsem volt fölösleges, hiszen választási célokra ment, a tömörülés polgármestereihez. Aki pedig nem volt demokrata liberális polgármester – nos, azon spóroltak.

Hogy a magyar-magyar viszonyban leszálljunk a magas lóról, és feladjuk olykor a jóságos atyaképet, máskor pedig egy nem létező nagyhatalomra utaló szemléletet.

Van valami álszent abban, hogy az igazságügyminiszter csakis párton kívüli lehet. Egy politikai akarat által létrehozott kormányban egyetlen tárcavezető függetlensége nem oszt és nem szoroz.