Vélemény

Hány kereszt lehet a Himaláján? Hány társuk elvesztésének lehettek tanúi a magyar fiúk, vagy hány egykoron közös expedíción megismert alpinista halálhírével szembesültek az évek során Erőssék?

Hála a fennvalónak, sok Fehér Laci él közöttünk, szervezi kulturális életünket, teszi a dolgát tisztességgel. Nélkülük, hatásuk nélkül nehezen nyernének választást a legokosabb politikusok is.

Szabad csupán az a sajtó lehet, amely folyton megkérdőjelezi tényleges szabadságát és önszabályzással állít mércét és dönt le korlátokat, igyekszik távol tartani önmagát a külső nyomástól.

Tárgyalópartnernek és nem ellenségnek kellett volna tekinteniük őket... Félelmetes hogy a Hezbollahra gondoltak! Érdemes találgatni, kiknek nem kell béketerv, kinek érdeke a szabotálás.

A természetes egyenrangúságot figyelve, felsejlett bennem: a felszín minden villanása ellenére az elmúlt két évtized azért alaposan átalakította a románokban a magyarokról kialakított képet.

Ha a pontos időt nem is tudjuk, mindennek alapján elmondhatjuk: a román beton mindig tovább szárad, mint amennyi a sztrádaépítésre kitűzött határidő.

Nincs érdekvédelem, a tulajok hallani sem akarnak a szakszervezetekről, a törvényhozás pedig ebben a tekintetben nem lép határozottan, hogy meg ne sértse a kis- és középvállalkozásokat.

Nehéz megérteni, hogy a nagyon igényes Európai Bizottság nem tartja legalábbis visszásnak ezt az intézményi struktúrát, sőt  időnként még meg is dicséri Romániát a DNA vagy az ANI létrehozásáért!

Mélységesen drámai, kétségtelenül, nem csoda, hogy patakzottak a könnyek. A súlyos társadalmi gondokat görgető szöveg még aktuálisabb ma, hiszen mind több a szétszakadt család, a félárva gyermek.

A négyrekeszes gyomor a növényi sejtfalakban található cellulóz feldolgozásához szükségeltetik. Ezt minden marha tudja, a szerzők nem.

A rablóbandáktól a részvénytársaságokig, a maffiától a politikai pártokig így működik ez. Minél szélesebb körtől tudunk begyűjteni, és minél kisebb körben osztozunk, annál hatékonyabb a módszer.

Nem mindig lettem boldog a saját nyilatkozataimtól. Egyes barátaimat elvesztettem, miközben éppen az a változás nem következett be, melynek reményében megsértettem őket. Ma már jobban meggondolnám.

Az erdélyi magyar anyatej sok mindentől megvédi azt, aki bőséggel szopott belőle. Különösen attól, hogy fejjel rohanjon a falnak – mert a történelem során megtanulta, hogy a fal mindig erősebb.

Ezért válhat ünnepelt hőssé keresztény közegben a muzulmán, fehérek között a fekete, arab, ázsiai, németek közt a török, magyaroknál a román, szlovák, horvátoknál a szerb, és mindez fordítva. 

Iustitia szemén újra kellene kötni a szalagot. Előbb lássa meg, lássa be, hogy amit művelt eddig, az nem igazságszolgáltatás, hanem cirkusz, aztán vegye komolyan feladatát. 

Minthogy a vizsgálódók már startból elvetették, hogy a harcigázt esetleg nem hozzáértő ellenállók engedték szabadon, a rezsim kizártnak tartja a kivizsgálások engedélyezését. 

Székelyföldön tudják, a dolog munkával jár. Régebben azzal is tisztában voltak, hogy sok beszéd szegénység. E tekintetben ma már fordult a világ. Alighanem a szószátyárkodásban is a piac beszél.

A romániai pártoknak azonban soha nem volt doktrínájuk, ehelyett – ahogyan azt a Népi Mozgalom programja is bizonyítja – üresjáratú, populista jelmondatokba kapaszkodtak.

Lejártak már azok a marxista idők, amikor elvekben még az ember volt a legfontosabb tőke. Ma a bányász ül a tőkén, és iszik vagy hosszan néz maga elé. 

Ha a döntések nem kerülnek át a Szövetségi Elnök Hivatalából, jobb esetben a Szövetségi Állandó Tanácsból az SZKT-ba, akkor mindegy, hogy hány platform van és hogy azok milyen alapon szerveződtek.