Próbáljunk nem csodálkozni és kerülni az összeesküvés-elméleteket, amikor azt látjuk, már a közeljövőben, hogy a két ország fejlődése egymástól mennyire gyökeresen eltérő irányt vesz.
Wilde azt mondja, olyan térképet, amelyen nincs rajta az Utópia nevű földrész, nem is érdemes kézbe venni.
A magyar ember összetartó, közösségi lény, magyar a magyart nem bántja, kivéve, ha az buzi, cigány, zsidó vagy kommunista. Az nem is magyar, vagy ha igen, akkor idegenszívű.
Nem gondolom azt, hogy románnak lenni kárhozat vagy vétek, de azért egy volt püspöktől a debreceni kofáénál emelkedettebb színvonalat várna el az ember.
2011 elején már-már arról beszéltek, hogy adott esetben kétkezest játszanak egyazon indítógombon: a jobb kéz Jonhné, a bal Igoré lenne, a döntő koponya meg valahogy közös (?).
A csendőröknek azonban vissza kellett térniük eredeti elfoglaltságukhoz, az iskolázott vasutasok sem helyettesíthették mindörökre az automata rendszer rézmütyürjeit.
Mire Tim Bale javasolta, Barack Obama már meg is kapta az internetes Oscarnak is nevezett Webby-díjat. Ő és kampánycsapata. Nem először. Négy év után másodszor.
Én sem vagyok annak híve, hogy cinkosan hallgassunk, gyáván lehúzódjunk az útpadkára, de meg kell találni a megfelelő alkalmat. Nem kell önként vonulni a vérpadra.
Politikai szempontból figyelmet érdemel, hogy a Ponta-kormány – az elnöki dicséret is erre utal – alapvetően nem változtatott elődei gazdaságpolitikáján, amelyet ellenzékből okkal és joggal bírált.
Amikor Románia elnöke kedvenc szófordulatával az ország lakosságára célozva románokról beszél, akkor azt mi rendszeresen szóvátesszük. Magyarországon nemzeti lett még a dohánybolt is.
Ártottak az erdélyi magyarságnak, akik (vélt vagy valós politikai érdekből) azt próbálták elhitetni, hogy az etnikai alapú területi autonómiát Romániában nemzetközi nyomásra lehet megoldani.
Azért az az Iskolában is benne van, hogy „az ember nem árulja el a hazáját.” De talán éppen azért nem, mert nincsenek illúziói a hatalommal kapcsolatban, nincsenek piszkos vágyai.
A hívő számára magyarázhatatlan, érthetetlen, dogmatikai és hittudományi magaslatokban értelmezhető csak, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon szervezkedik.
Itthon kell őket marasztalnunk szép szóval, munkával. Legalább az utolsó pillanatban, mielőtt még panasszal fordulnának Hágához. Mielőtt ott is megtalálnák a korrumpálható bíróságot.
Nők tekintetében utolsó Magyarország, mind a parlament, mind a kormányzat terén. A sokszínű, befogadó Magyarország már csak az államalapító király hagyatékában lelhető fel.
Azt javasolták, mondjak el néhány viccet magamról. Hogy kissé lejjebb szálljak arról a bizonyos dobogóról. Azt mondtam nekik: de hát haverek, négy és fél év telt el, meddig tudhatok még lejjebb menni?
A baleset hírének utóéletéhez az is hozzá tartozik, amit az utolsó világhálós bejegyzés ír: „Ezt a tetőablakot nem most rakták be, hanem még az átkosban. (…)”
Jobboldaliakká most is csak azért váltak, mert a politikai palettának ezen a felén a politikai kisbăszmék számára is jut hely a romániai politikai élet szemétdombján.
Nem távolodnunk, inkább közelednünk kellene a többségi lakossághoz. Alapvető érdekünk, hogy törekvéseinkkel együtt jobban megismerjenek bennünket, mert csak így épülhetnek le a meglévő előítéletek.
Három magyar politikai párt gyúródik az Európai Néppárt kegyeiért, miközben a baloldali ideológia egy meglehetősen vérszegény és súlytalan RMDSZ-platform keretei közé szorult.