A tábornok úr vezette magyar csapatok képtelenek voltak megvédeni az Uzsoki-hágót körülvevő magaslatokat, három védővonalat hagytak az oroszok kezén. Dicső visszavonulásainak most utca állít emléket.
Az elektronikus csőcselék Kelet-Európában egyre hangosabb. Az újbarbarizmus nemcsak a kognitív politikai gondolkodást, hanem az empatikus társadalomtervezést is ellehetetleníti.
Az őszibarackra gondolok, amely köztudomásúlag okosabb, mint a kajszi-, hiszen a magja – az „agya”! – barázdált. És szó sem lehet a kozmopolita, nem fajtiszta, mondhatni idegenszagú nektarinról...
Ha reggel nem tudnak hozzáférni a fb-oldalukhoz, jobban megrázza őket, mint bármiféle társadalmi zűrzavar, s bár a képernyőn egymás közelségének örülnek, a valóságban távolodnak egymástól.
A szociális gondoskodások mértéktelen és igazságtalan lefaragása – ami mindenekelőtt a a gyerekeket sújtotta – épp ennek a gőgnek és hatalmi arroganciának a következménye.
Századok óta bevált módszer, hogy a hazafiasággal könnyen manipulálható tömeg figyelmét himnuszokkal és zászlókkal próbálják elterelni a valós problémákról.
Bisztrai megérdemelte ezt a filmet. Egy olyan korban volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, amelyben perverz nehézségekkel kellett megküzdenie.
Az emberi történelem, tudás és kultúra kőben, papírban, fémben kifejezett vagyonának gyilkolásáról kevés szó esett, túl kevés – és a memento moriból is lassan csak a mori működik.
Isten éltesse sokáig, egészségben, miniszter elnök úr! De lehetőleg gondoljon néha arra is, hogy akinek a születésnapját nyilvánosan ünneplik, annak a bukását is ugyanígy szokták.
Az persze nem számít, hogy alattvalóink aligha futkároznak „eperjet szedni másnak kosarába” (miként Báthory István mondta egykor) a Fülcsi-szigetekre, itt a bosszú a lényeg.
Talán mégis félreismertem ezt a tulajdonképpen aranyszívű, szeretetre méltó jóságos, jámbor embert. Aki házat építtet árvízkárosultaknak, kifizeti a fél Ferentari villanyszámláját.
Az autonómiáért folytatott szimbolikus harcnak az önrendelkezésért végzett munkává kell átalakulnia, amely során már kevésbé hangsúlyosak a propagandisztikus (választási) célok.
Az intuícióm azt súgja, hogy Ponta valójában egy folyamat miatt akasztott tengelyt a liberálisokkal. Az utóbbi néhány hétben a liberálisok elkezdték „felépíteni" Antonescut mint jövendőbeli elnököt.
A szerelem, a barátság meg a hűség (pusztán fogalmi megközelítésben) nem ellentettje semmilyen szexuális beállítottságnak, sőt köze nincs hozzá.
Antonescu úr arra gondolt, hogy magyarul fogok beszélni, de románul teszem. Remélem, a fordítás segít. Nekem segített, mert amikor Ráduly úr beszélt, a fontosabb részeknél meg-megszakadt.
A Szilágyságban például huszonöt román község nem nyert annyi pályázatot az elmúlt években, mint a tizennégy RMDSZ-es polgármester vezette magyar!
Persze tudjuk, hogy a Hazának nincs e-mail címe vagy bélyegzője, sohasem lehet találkozni vele városnapokon vagy borkóstolókon, ezért a Haza hívását nehezen lehet megkülönböztetni a hazahívástól.
Miként fogalmazza meg az RMDSZ az erdélyi magyarság önállóságát mind az éppen divatos magyarországi nemzetpolitika, mind az országos román politika viszonyrendszerében.
A benyújtott Háború és béke című dolgozat nagyon hosszú, és nem kínál egyértelmű jellemfejlődési példákat az ifjúság számára. (Gyanús, Lenin kedvenc olvasmánya volt.)
Azt hiszem, Csontváry-komplexusa van mindenkinek, aki úgy érzi, nem eléggé elismert, és szociális énje inkább a nehezen kibírható, mint a társasági lény kategóriába tartozik.