Vélemény

Nekünk efféle politikai ragadozó kell, akkor is, ha néha éppen a saját fészkébe piszkít, vagy épp azt marcangolja szét! Ilyen a politikai lantletétel nálunk felé?

Victor Ponta vállrándítással intézte el a kérdést, mondván, hogy egy év hamar eltelik a politikában. Ez igaz, viszont a politikában egy év alatt nagyon sok minden is történhet.

Behajtott a JSZT Világművébe a főkapu teljes áttörésével, ahogyan Sergio Nicolaesco is csinálta a BD visszatér a tagsági könyvéért című hazai filmben egykor (legfeljebb fél kettőkor).

Egy liberális, aki nem csap le azonnal, ahogy nem teljesülnek az elképzelései, a magyar közegben nem is liberális.

Legyen a nyelvünk a harc és a küzdelem, a győzelem és a diadal hordozója? Vagy legyen a magyar a konszenzus, a tárgyalás, a megbékélés eszköze?

A paraszt, legalábbis nálunk, még mindig a vajdától várja, hogy a gondjait megoldja. Mellékes, hogy a vajdát ma történetesen, államfőnek, miniszterelnöknek, diktátornak vagy egyébnek nevezik...

A cél szentségét nem kérdőjelezem meg, az eszköz tekintetében viszont tanácstalan vagyok. De mi van akkor, ha ez a felhalmozott adatmennyiség és potenciál őrültek, diktátorok kezébe kerül?

A kínaiak által nemrég fellőtt Apstar 7 szatellit évi tíz millió dolláros bérleti beugróért biztosít elég sávszélességet az amerikai igényeknek. 

A közel száz milliós európai kisebbség pedig nemcsak színt, hanem igazi erőt is jelent majd a jövő Európájában. Amely vagy interkulturális lesz, vagy megszűnik. 

Rend és tisztaság mindenütt, a szolgálatos kékruhások udvariasan felsegítik az idősebb utasokat , s a kis táska-automatából tépett jegy után az utolsó visszajáró banit is kezedbe nyomják. 

A tankönyv mindenről és mindenkiről kötelező érvényű minősítést ad, megmondja, hogy kik voltak a jó bácsik és a rossz fiúk a magyar- és a világtörténelemben. 

„Egy nagy európaitól veszünk búcsút, aki az európai történelem egy döntő pillanatában helyesen cselekedett, és a szabadság és emberiesség európai értékei szerint élt.” 

Lábán ott a székely harisnya, azon a részen pedig, amely arra hivatott, hogy felnőtt korában népe-nemzete gyarapításának a szolgálatába álljon, egy lefele fordított tulipán harangoz.

Az igazgató néniről joggal feltételezhető, hogy már a három színnel beszegett úttörőnyakkendős, Csoszi bácsit és Lina nénét rajongásig nyalogató élpionír volt

Inkább gondolj arra, mi áll a honlap „fejlécén”: „Uram, kerüld el a románokat!” Kell ennél több öngúny? Fényesebb bizonyíték arra, hogy magukat sem kímélik?

A hétköznapi biztonságunkért el tudjuk már viselni, hogy „számontarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg.”

Ettől az erdélyi kisebbségi magyart kirázza a hideglelés, ugyanakkor kedélybeteg lesz. Meg frusztrált. És teljesen összegyűrődik lelkében az erdélyi magyar (kisebbségi) jövőkép meg a székely zászló.

Már a dohányáruda is nemzeti, s mondják, hogy jön a nemzeti kocsma! Ahol, minden bizonnyal magyar nemzeti módra lehet vedelni az alkoholt és jól berúgni, káromkodni és pofozódni!

A mennyiségi mutatók átemelése a demográfiai szintről a jogbiztosítás szintjére a lehető legkatasztrofálisabb eredményre vezetne.

A mexikóiak harca a drogbárókkal mindeddig igencsak hasonlított ahhoz, amire például Oroszország mintha már készülődne, csak éppen a hiperiszlámista terrorizmus elleni küzdelemben.