Az európai közéleti feladatok ellátásához csak kitartó munka kell, ez pedig nem csak a férfiak, illetve nem csak a nők kiváltsága – véli Hegedüs Csilla. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjétől – aki egyben kultúráért felelős ügyvezető alelnök, valamint a szövetség Nőszervezetének ügyvezető elnöke is – arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy diszkriminálták-e őt női mivoltában a politikában, miért borult ki a román pártokra a kampányban.

Az európai fiatalok mobilitását saját bőrén tapasztalhatja, hiszen Zsófi lánya az alapképzés után Lengyelországba ment tanulni. Milyen azt anyaként megélni, hogy a gyermek nincs otthon, hisz lehetősége van egy másik uniós országban szakmailag tovább képeznie magát?

Anyaként nehéz elengedni a gyereket a nagyvilágba, és ezzel nem csak én vagyok így. De azt tapasztalom, hogy a lányom és a hasonló tapasztalatban részt vevő társai számára ez a szabadság. Ők már semmilyen formában nem tudják elképzelni azt, hogy határok közé legyenek szorítva. Ugyanakkor látom, hogy ez fejlődést is hoz nekik, sokkal toleránsabbak, nyitottabbak a változásra, de kritikusabbak is, hisz állandóan más kultúrákkal kerülnek kapcsolatba, csiszolódnak, tanulnak, nőnek.

Nem beszélve arról, hogy olyan tapasztalatokkal gazdagodnak, amelyeket itthon tudnak kamatoztatni. Tehát itt a mi felelősségünk olyan otthont teremteni, ahol jó élni és ahova megéri visszatérni. Ezt értük és velük közösen kell megtennünk. Ezért sem üres frázis az, hogy az uniós csatlakozás legnagyobb haszonélvezői a fiatalok, mert ez a generáció szabadon utazhat, tanulhat, dolgozhat az unió területén.

Alapvetően kultúrában utazik, ez az eleme, az európai parlamenti választási kampányban azonban ezer más dologról is beszélt, így például a mezőgazdasági támogatásokról. Miért kell egy EP-képviselőjelöltnek mindenhez is értenie?

Amikor elhatároztam, hogy indulok az európai parlamenti választásokon, egy dolgot tudtam biztosan: az erdélyi magyarság érdekeit akarom képviselni az RMDSZ színeiben. Ehhez viszont nem elég csak a kultúrához vagy csak a mezőgazdasághoz érteni. Az erdélyi társadalom sokrétű, minden szegmensének önmagához mért elvárásai és problémái vannak, ahhoz pedig, hogy mind képviselni tudjam, ismernem kell ezeket. Másfelől meg, gondoljunk csak bele: az Európai Parlamentben jogszabályok tömkelegét vitatják meg és fogadják el hetente, így a felvetett témákat, amelyek ezekhez kapcsolódnak, ismerni kell, tudni kell kialakítani egy álláspontot. Én a kampányban ezt is érzékeltettem, hogy beleástam magam ezekbe a más témákba is, félretettem a szakmai „farkasvakságot”.  

Habár tagadhatatlanul a kultúra a szenvedélyem, tudom mennyire fontos, hogy politikusként átfogó képpel rendelkezzünk a közösségünket foglalkoztató dolgokról. Így tudjuk őt leginkább képviselni, megérteni problémáit, igényeit.

Az EU kulturális örökségvédelmi márkája, az úgynevezett European Heritage Label szakértője, az európai elbíráló bizottság tagja. Miért fontos az, hogy erdélyi magyar szakember is tagja ennek a fórumnak?

Számomra Erdély kincsesláda, amelynek értékeit az Európai Uniónak el kell ismernie, meg kell védenie. Ezen felül meg nagyon fontos az, hogy minél több értékünk elismerésben részesüljön, akár európai szinten is, hiszen így növekszik versenyképességünk, új munkahelyek jönnek létre, az emberek jobban élhetnek itthon. Néma közösségnek Európa nem hallja a hangját, ezért nagyon fontos, hogy ott legyünk, hogy minél több fórumon képviseljük magunkat, hogy Európa megismerje kultúránkat, mindazokat a kincseket, amelyek nemcsak Erdélyt, Romániát, de egész Európát gazdagítják.

A kampány idején zajlott Nagyszebenben az EU-csúcs, ahová Viorica Dăncilă kormányfőt nem hívták meg, holott ő igazgatja azt a struktúrát, amely az unió Tanácsának soros elnöki feladatait napi szinten ellátja. Szép volt ez Klaus Johannistól?

Románia az Európai Unió Tanácsának soros elnöki mandátuma alatt is bebizonyította, hogy képtelen egy közös célért dolgozni. Ez elég nagy baj, hiszen ennek a tisztségnek a gyakorlásában éppen a lehetőséget nem látta a hazai román politikum általában véve. Itt most egy, csupán másfél évtizedenként visszatérő esély volt arra, hogy Románia bemutassa: méltó, a többi tagállammal egyenrangú tagja az Európai Uniónak, mert ugye ezért szoktunk sírni itthon, hogy nem tekintenek annak minket Brüsszelben, Európában. Ehelyett viszont azt láttuk, hogy a hazai belpolitikát vitték ki oda is az illetékesek, mint akik nem mérik fel, hogy családi torzsalkodást nem lehet a piactéren rendezni, mert az nagyon rosszul néz ki, csodálkoznak a járókelők, hogy vajon nekik mi közük az egészhez. Voltak is finom beszólások, célzások erre.

Tény viszont az, hogy a schengeni csatlakozáshoz nem kerültünk közelebb a nagyszebeni EU-csúcs által sem, hiszen nem volt ott senki, aki erről érdemben és konkrétan tárgyalhatott volna. A hazai közvélemény ezzel szemben arról pontos és részletekbe menő információval rendelkezik, hogy ki kire sértődött meg és kinek van igaza. Sajnálom ezt az elszalasztott lehetőséget. Úgy tűnik, csak nekünk, az RMDSZ-nek fontosak az európai témák és az, hogy merre halad az unió...

Számomra ennek a kampánynak az egyik érdekessége egyértelműen az volt, hogy Cristian Pîrvulescu politológus magára vállalt egy arra vonatkozó panaszt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), miszerint a hazai politikai alakulatok nem tartják be az esélyegyenlőség elvét, túl kevés nő van EP-listájukon. Mennyire mozdíthatja elő egy ilyen gesztusértékű nehezményezés azt, hogy nálunk is nagyobb szelet jusson a nőknek a közéletben, egyáltalán felfigyeljenek erre?

Amikor az RMDSZ zilahi kongresszusán, a romániai politikai szereplők közül elsőként döntött arról, hogy bevezeti a női kvótát, az volt a cél, hogy bátorítsa a nőket döntéshozatali, politikai részvételre, éreztesse velük, szükség van a szaktudásukra.

Ugyanakkor azt kívántuk elérni, hogy a közösség megszokja: nem ördögtől való a nők szerepvállalásra, a nők is lehetnek ugyanolyan jó vezetők. Ezért a Nőszervezettel különféle képzéseket szerveztünk, fiatalabb és idősebb hölgyeknek egyaránt, hogy felkészítsük őket erre a pályára. A tavalyi küldöttgyűlésünkön Kelemen Hunor elnök is azt nyilatkozta: bár a női kvóta bevezetésekor volt ellenállás, a teljes szövetség előbbre lépett ez által. Az RMDSZ 2019-es EP-jelöltlistáján 17 nő szerepel idén, ami bizonyít egyfajta mentalitásváltást. Én örülök annak, hogy egyre többen döbbennek rá arra, hogy szükség van a nők tudására és tapasztalatára is a döntéshozatalban, és úgy gondolom, hogy minden ez irányba tett lépés – legyen az panasz vagy önként tett pozitív gesztus – a normalitás felé vezet.

Amúgy tapasztalt-e az eddigiekben hátrányos megkülönböztetést a politikában ügyvezető alelnökként, államtitkárként, vagy akár miniszterként?  

Nézze, ha én ezekkel foglalkoztam volna, akkor sokkal kevesebb dolgot mertem volna megvalósítani. És ez egyfajta tanács is azoknak a nőknek, akik a közélet bármely színterén tevékenykednek: ne nézzenek hátra, mert a cél előttük és nem mögöttük van. Talán éppen ennek a szemléletemnek tulajdonítható az, hogy kifejezetten hátrányos megkülönböztetést nem tapasztaltam, de beszólások voltak azért, nem tagadom. Sokszor kellett bizonyítanom, hogy szakemberként, de akár politikusként is megállom a helyem.

És persze sok esetben tapasztal az ember kettős mércét, ami szintén diszkriminatív gesztus, holott annak természetesnek kellene lennie, hogy ezeket a feladatokat egy nő ugyanolyan jól el tudja végezni, mint egy férfi. Kitartó munka kell hozzá csupán. A kettős mércére azonban hadd álljon itt egy nagyon egyszerű példa: ha egy férfi hangosan, akár indulatosan mondja el a véleményét, akkor ő „határozott”. Ha egy nő teszi ugyanezt, akkor „hisztis” és „agresszív”. Ez a különbség. Felfogásbeli…

Eléggé kiborult a román pártokra, amelyek ön szerint nem képviselik a magyar értékeket. Miért kellene nekik az Európai Parlamentben ezeket képviselniük?

Hát nem azt mondták, hogy a magyarokat is képviselni akarják? Ja, hogy csak úgy képviselnék, hogy elfelejtik nekik, hogy ők magyarok, hogy mások a közösségi értékeik, más dolgokra vágynak esetleg… Egyetlen dolgot kellett volna itt figyelembe venni: Románia egyenlő Havasalfölddel, Moldvával, Erdéllyel, Partiummal, Bánsággal, Dobrudzsával. Romániai ugyanúgy a moldvai, a török, a lipován, az örmény, a szász és a magyar is. A román politikumnak pedig nem kellene kettős mércét alkalmaznia a kisebbségekkel szemben, hanem sajátos érdekeiket ugyanolyan intenzitással kellene képviselnie itthon és Európában is.

Ugyanakkor a román államnak is fel kellene már fognia, hogy értékeink nemcsak a mi közösségünket, hanem Románia teljes közösségét is gazdagítják, a kisebbségek jóléte nemcsak egy adott régió, hanem egész Románia versenyképességét növelik. Azonban sajnálattal veszem tudomásul, hogy román politikusaink különösen a magyarellenességből nem engednek, nem látnak túl önnön hiúságukon. Sőt, akik most a magyar szavazatokért ácsingóznak, azok a parlamentben megtorpedóztak minden olyan törvénykezdeményezést, amely a magyar közösség jogait bővítette volna. Ezért van szükségünk az erős Kárpát-medencei összefogásra, hogy megvédjük közösségünket a román állam túlkapásaival szemben, hogy képviselni tudjuk értékeinket és érdekeinket az Európai Parlamentben.

Elmondom őszintén, én azon botránkoztam meg a leginkább, hogy egy olyan ember adja el most magát européer, magyarbarát politikusként, aki megakadályozta a csíksomlyói búcsú UNESCO-listára való kerülését. De Dacian Cioloș mellett – hiszen róla van szó – egy másik „európai” értékeket támogató párt listáján ott van a médiából közismert tajtékzó magyar-gyűlölő, Rareș Bogdan is. Harmadikként pedig ott van a sorban az a politikus, aki évekig azzal hitegette a magyarokat, hogy barátjuk: Traian Băsescu, aki miatt nem lett hivatalos ünnep a március 15-e. Ők sosem fogják a mi érdekeinket képviselni, azt hiszem, ez eléggé világos immár mindenki számára. A román pártok nem képviselnek minket. Az elmúlt évtizedekben ez sokszor bebizonyosodott. Sőt, az ő érdekük az, hogy az erdélyi magyaroknak ne legyen európai képviseltük, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. Ha ez bekövetkezik, nemcsak Európában nem lesz hangunk, hanem itthon is megpróbálnak térdre kényszeríteni minket.

Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a hazai politikai prérin kifejezetten csak az RMDSZ-nek voltak európai témái ebben a kampányban. Azonban kissé tudathasadásos itt európai értékekről beszélni, miközben az Úz-völgyében egy teljesen más sztori zajlik. Lát-e ilyen értelemben összefüggést a hazai és az európai valóság között a közéleti témákat illetően?

Ha valaki nekem évekkel ezelőtt azt mondja, hogy egy uniós tagországban lévő Erdély színtere lehet egy ilyen teljesen elképesztő történetnek, nem hittem volna el neki. Sok mindent igen, de ezt, ebben a formában nem. Ilyen tekintetben a között, ami Európában van, és ami itthon történik, néha magam sem látom az összefüggést…

Azt hiszem, hogy az Úz-völgyi katonatemető esetében egyesek minden határt túlléptek. Itt egészen konkrétan sírgyalázásról van szó: nemcsak nemzeti értékeinkben tettek kárt, hanem halottaink emlékét is semmibe vették, meggyalázták. Ezt nem engedhetjük, hiszen múltunk megvédése nélkül nem lehet jövőt építeni, mert azt jelentené, hogy nem vagyunk tisztában az értékeinkkel.

Én úgy gondolom, hogy május 26-án – mint amúgy minden eddigi választáson – a magyarság a jövőjéről szavaz, de a múltat, őseitől örökölt értékrendjét figyelembe véve és tisztelve. Ezért is mondom azt, hogy vasárnap félre kell tenni a sértődéseket és a kételkedést. Aki nem megy el szavazni, az nem az RMDSZ-t bünteti tulajdonképpen, hiszen az csak egy képviseleti eszköz, hanem a magyar közösséget.  Egy rossz választási eredmény közösségünk gyengíti azáltal, hogy erőtlenné válik politikai képviseletünk. Nem leszünk befolyásoló tényezők, nem tudunk beleszólni sorsunkba.

Abban bízom, hogy minden erdélyi magyar ember látja a fától az erdőt, így hát arra bíztatok mindenkit, vasárnap menjen el szavazni. Ezt a választást nélkülünk, magyarok nélkül is megtartják, azonban csak mi tudjuk azt, hogy egy választási összefogás nemzeti üggyé is alakítható. Ezt már számtalanszor bebizonyítottuk!