Vélemény

A napokban jelent meg az Enigmák című összeesküvés-elmélet videósorozat egy új része, amelyben a műsorvezető Horváth Zoltán – aki gyakran a leghajmeresztőbb konteókat adja közre – a laposföld-elmélet híveivel szemben értetlenkedik.

Azok a népek, melyek a korábbi évezredekben eltűntek, még nem egészen lehettek tudatában annak, ami velük történik. Mi már igen.

1990 óta Romániának volt egy különlegesen jó időszaka, aminek köszönhetően most NATO- és EU-tag. Mára azonban visszatért a 27 évvel korábbi politikai megosztottsághoz.

Többesélyes képletnek tekinteni a száz gyertyát elfújó Románia közeljövőbeli alakulását nem egyéb, mint burkoltan elismerni, hogy a helyzet módfelett összetett, mi több, kusza.

Ha sikerülne valaha is összeszámolni mindazokat a pénzeket, amelyeket Liviu Dragnea és cinkosai az érdekeltségükbe tartozó cégek nevében zsebre vágtak, hát abból bizony kitelne akár egy újabb Románia is. 

Nem ártana, ha a közelgő centenáriumi ünnepségek kapcsán kísérletet tennénk a másik fél bőrébe bújni. Ez még az egymás iránti empátia hiányában is lehetséges, pusztán csak kognitív tapasztalással.

Sokan úgy vélik, Angela Merkel valamiféle mitikus erővel rendelkezik, hatalma mégsem saját erősségeiben, inkább a szövetségesek gyengeségeiben gyökerezik.

A mai napig nem derült ki például, honnan vette az elnök, hogy Tőkés László nem ismerné el Romániát, és az sem, hogy milyen alkotmányos alapértékeket nem „becsül” (jelentsen ez bármit).

A román történész a felszínes, avitt nacionalista szlogenek harsány szajkózásától félti a centenáriumot. Attól, hogy elsikkad mindaz, amit
1918 jelent, felhígul és unalmassá, közhelyszerűvé válik.

Olyan képtelen gondolat pedig meg sem fordul a fejemben, hogy e bizottságokat a derék honatyák netán arra használnák fel, hogy „vizsgálódásaikkal” politikailag elássák ellenfeleiket.

A hazai közgazdászok sem nyugodtak, amikor az Országos Statisztikai Hivatal jó híreit olvassák a GDP-növekedéséről, mert ők figyelnek arra is, amit a kormányzó pártkoalíció elöljárói nem akarnak észrevenni. 

De az Uniónak sem lehet joga arra, hogy a bevándorlók-menedékkérők és az egyes államok megkérdezése nélkül mindannyiuk feje fölött dönthessen ilyen meghatározó fontosságú kérdésekben.

Soha nem beszél, hogy hogyan képzeli el a működő államot, milyen alkotmányos és intézményi szintű átalakításokra lenne szükség ahhoz, hogy a dolgok jobban menjenek. Magyarán: mi volna az elvégzendő munka, amiből „jól elvégzett munka” lehetne.

A La Familia tehát nem tesz mást, mint az érzelmileg hozzá közelebb álló formát univerzalizálná, az újonnan felmerülő érzékenységeket pedig egészen egyszerűen tiltaná. Azaz: a pozitív üzenettel – férfi és nő házassága – a negatívat leplezi.

A most körvonalazódó válság valamivel törékenyebbé teheti a szocdemeket. Dragnea ultraautoriter szerepvállalása támadhatóbbá tette a pártot.

Az új törvény  – ha eredeti formájában fogadják el – lehetővé teszi a rendőrnek azt is, hogy „bármilyen módon behatoljon” (akár tehát az ajtót is betörve) a lakásba a tulajdonos  engedélye nélkül is.

A fontos és indokolt Metoo mozgalomnak van egy túllihegett, általánosító vetülete, mely nem egyedi eseteket, sérelmeket tárgyal, hanem a férfiakra kollektíven  rásüti a zaklató billogot.

Az Erdogan-beszéd azonban szerfelett rossz ómen, hiszen a „szultán” szavai mögül Szulejmánnak és társainak „világhódító” törekvései, egyfajta muszlim imperializmus ideológiája szüremlik elő.

Utcára vinni az embereket azelőtt, hogy a parlament döntött volna egy tervezett módosításról, sőt még azelőtt, hogy akár a módosító tervezet elkészült volna, egyébként se bölcs dolog.

Minden ötödik fiatal nem dolgozik, és nem is tanul tovább, a külföldre való elszivárgás folytatódik, a fizetésképtelenséget bejelentő cégeknek törvény tiltja, hogy bért emeljenek.