Vélemény

Egy ilyen – király nélküli – királyi házzal Liviu Dragnea tulajdonképpen átvenné az államfő szerepét is, és végképp hazavághatná Klaus Iohannist.

Mire várhatunk 2018-ban? Milyen év lesz a küszöbön lévő esztendő? Ezt kérdeztük publicistáinktól.

Véget ért 2017, melyet nem tudom, hogy örömujjongással kellene-e búcsúztatni vagy megkönnyezni, mert noha nem sok jót hozott, de félő, hogy 2018-nál mégis jobb volt.

A generikumokat előállító romániai gyógyszergyártók egyesületének képviselői egyébként már júliusban arra figyelmeztettek, hogy több mint kétezer gyógyszer tűnhet el a piacról az új adó miatt. 

Nehéz lesz a hiánycélt elérni, s meglehet, csak akkor valósítható meg, ha a költségvetés kiegészítéskor levágnak összegeket a népjóléti és szociális intézményektől, de főként az állami beruházásoktól.

Az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben a rendszerváltás óta nem tüntetett annyi ember a kormány ellen, mint idén, a két koalíciós párt együttes támogatottsága 52 százalékos, vagyis kicsivel még nőtt is az egy éve megnyert választások óta.

Kiderült, hogy a nagygyűlésen nem a tömegből kezdtek el hangoskodni, hanem indukált pánikgerjesztő hangtechnika volt az, s hogy a minden helyzetből tüzelő terroristák is mindössze szimulátorok voltak.

Romániában az illetékesek ellentétes nyilatkozatai miatt soha nem lehetett tudni egészen pontosan, hogy van-e földgáz vagy nincs.

A szeretet ünnepén a francia ateista és a román ortodox éppúgy lohol a mallba, könyököl, tapos és szitkozódik, mint a magyar katolikus. Éppúgy az árcímke az első szempont és nem a másikra való odafigyelés az egyik, mint a másik számára.

Az állam és kormányfők joggal érezhetik úgy, hogy a karrierjükről van szó. Ha nem sikerül a kvóták ötletét keresztülvinniük, a migráns-ellenes jobboldalt hozzák még kedvezőbb helyzetbe.

A legújabb téma, aminek kapcsán a liberális demokrácia halálát vizionálják egyesek, a büntető eljárási törvénykönyv módosítása. 

Örkény, kapaszkodj: az a szervezet tehát, amelyiknek az állatokon megesik a szíve (ami méltányoladó!) arra panaszkodik, hogy a társadalom által lent hagyott emberek nyomorúsága a saját munkatársait kellemetlen élményben részesíti. 

A karácsonyfa alatt kapkodjuk össze és gyömöszöljük kötetbe a költségvetést, félszemmel már a kisült kalács, a kolindák és a fenyőillat idilli hangulatára sandítva.

Úgy gondolom, hogy a legközelebbi választás alkalmával, amikor feltehetőleg ismét a kisebbik és a nagyobbik rossz között kell választanom, nem érem be a kisebbik rossz győzelmével.

A (tévés)szereplők épp úgy elbeszélnek egymás mellett, mint egy Ionesco darab figurái, ügyet sem vetnek a vitapartnerekre, mintha transzállapotban betanított hívószavakat mondanának fel.

A nacionalizmus a részegség édestestvére. Az önnön nagyszerűségétől megrészegült nacionalista is csak azt hallja meg, azt látja, azt érzékeli, ami az ő belső világával összhangban áll.

Az RMDSZ-es képviselő nem a tüntetőket hasonlította az 1990-ben Bukarestben randalírozó bányászokhoz, hanem az „utcát” a saját céljaira felhasználó politikusok őszintétlenségére mutatott rá.

.

Az természetes, hogy a románokat büszkeség tölti el nemzeti napjukon – egy idő óta mi magyarok is túlcsordulásig tele vagyunk nemzeti büszkeséggel, főleg ünnepeink alkalmából.

A köztársaság népe királyát gyászolja. Románok mellett magyarok is. A királyt, aki népszerűbb volt, mint a monarchia eszméje.