Az, hogy valami kedvező vagy kedvezőtlen, csak hosszú évtizedek múltán fog eldőlni. Úgy tűnik, addig is ökológiai hazárdjátékokat játszunk.
Tisztázni kell, hogy Elon Musk zseniális befektető, a jelek szerint ügyes szervező, azonban a tudás, ami a SpaceX-ben, a Tesla Motorsban és más projektekben jelen van, nem az övé.
A munkamánia az egyetlen társadalmilag elfogadott függőség, amelyről csak azért van ennyire jó véleményünk, mert nincs tiszta képzetünk arról, hogy meddig tart a munka és hol kezdődik a dependencia.
Az üzenet pedig nem jött át, illetve ami mégis, az a kapkodás, a hárításokba és vádaskodásokba csomagolt utóvédharc.
Vasilica Viorica Dăncilă is ideálisan rossz miniszterelnök, ezt egész eddigi tevékenysége is bizonyítja. Ahhoz, hogy csapnivaló kormányfő legyen, már végzettsége is alkalmassá teszi.
Az Uniónak sem lehet joga arra, hogy a bevándorlók-menedékkérők és az egyes államok megkérdezése nélkül mindannyiuk feje fölött dönthessen ilyen meghatározó fontosságú kérdésekben.
Erdély el fog szakadni Romániától – olvasom, és mert gyanakvó típus vagyok, utánanézek a „hírnek”. Tippeljen az olvasó: igaz az információ?
Az államok nem annyira az idegen kultúrától ódzkodnak, mint a kulturálatlan, implicite intoleráns menekültek tömegeitől, akikkel gyakorlatilag nincs mit kezdeniük.
Már rég nem arról beszélünk, hogy szükség van-e a szóban forgó változtatásokra, vagy elérik-e a kitűzött célt, hanem kizárólag arról, hogy a módosítások veszélyesek. Ezt állítja az ellenzék.
Létezik-e egyáltalán külön magánember és külön alkotóember ott, ahol például szellemi életműről van szó? Egyet gondolt-e az illető, amikor a barátaival beszélgetett, és mást, amikor regényt írt?
Éééés, hölgyeim és uraim, színre lép egy újdonsült akvizíció: egy tárcavezető, aki napi frekvenciával tesz erőszakot anyanyelvén.
Mivel a szociáldemokraták idején egy kabinet hat hónapig él, s mind több lesz a női tárcavezető, a harmadik év utolsó kabinetjében már alighanem lámpással kell keresnünk a férfi minisztereket.
Holnap az lesz a norma, mint amit ma a „hülye” nyugat egy jelentős része vall, hogy a szabadság nem rossz, hanem jó.
Egyre többen hiszik el a sovén-nacionalista propagandát tajtékzó hírtelevíziók hazugságát, hogy az RMDSZ megalakulása óta mindig is hatalmon volt.
A görögök valamiféle arany középútra esküdtek. Úgy érzem, 2500 év múltán – és még mindig – nekik volt, és van igazuk. De ezt a középutat a gyakorta nagyon eltérő nézetek közt sikerült felkutatniuk.
Fölösleges volna bővebben, behatóbban foglalkozni a kormányprogrammal. Az ugyanis – akárcsak korábban mindig – holt betű marad vagy a visszájára fordul.
Meglepő, hogy egy magas rangú és alapvetően a demokratikus értékek mellett elkötelezett politikus – amilyennek a szenátus elnökét, volt miniszterelnököt ismertük – nem érti a véleménynyilvánítás szabadságát.
Leginkább a méltó elődökre való utalás és a rájuk való büszke hivatkozás uralta a szövegeket, meg a mobilizáló felhangú zárómondatok: nekünk is fel kell nőnünk egykori hazafiaink és államférfiaink nívójára…
Általában a fejlett országokban a trend az, hogy fokozatosan csökken a vállalatok tevékenységét érintő jogszabályok száma.