Vélemény

„A pedagógusok újabb két gyermek életét veszélyeztették azzal, hogy beengedték a kiskorúakat a vízbe, társuk után! Sajnos ezeket azért tudom ennyire, mert az én fiam is a csoporttal volt!”

És akkor a kisváros Facebook-oldalán is összecsapnak a Fidesz-hívők és a szoclib zárványok az erővonalak mentén. Na, ki nyerte a közbeszerzést? – kérdezi a kaján nyugdíjas.

A szervereknek teljesen mindegy, hogy állampolgár vagy nem állampolgár beszélgetéseiben, leveleiben, böngészési móduszában halászik, hogy az honi, vagy külföldről jön be tárolhatóan.

A Cotroceni-i krónika legérdekfeszítőbb és leglehangolóbb része nem a Traian és Elena (plátói) vonzalmának a taglalása, hanem az államfő és az értelmiségiek viszonyának alakulása.

Minden esély adott tehát arra, hogy Victor Ponta legalább őszig miniszterelnök maradjon, ha a képviselőház mindvégig a szabályzatában előírt maximális határidőt tartja tiszteletben.

Mint ahogyan sem Romániában, sem Magyarországon, sem a világon sehol nem kérdik meg az azonnali ellátást igénylő betegtől, kicsoda, micsoda és milyen nyelven beszél.

A TIFF erõssége a változatos és ötletes kísérõrendezvények gerezdje, de fõleg az a tény, hogy nem éri be a pusztán élményszolgáltató funkcióval; egyben (inter)aktív mûhely is.

Magyarországon talán nem a revízió és a revans lett volna az elsőszámú politikai vezérgondolat két tévtizeden keresztül. Talán nem csatlakozik Németoszághoz, nem köt vele szoros szövetséget.

Az ellenzék – a szekrénybe zárt csontvázairól megfeledkezve – egyenesen előrehozott választásokról álmodozik. Csakhogy a parlamenti többség ennek feltétele, nem pedig következménye.

Mert a sok könnyhullatás helyett, ami a kultúráról szól, az ilyen ötletek arról szólnak, hogy élünk és élni akarunk. 

Van ez a bűvös mantra, hogy közelebb kell vinni az írókat az olvasókhoz, csakhogy így épp az irodalom kerül egyre távolabb. Az intimitás, amely nélkül nincs megértés, befogadás, elmélyülés.

Ha az ember végighallgatja egy ilyen „nemzeti érzelműnek” tartott demonstráción elhangzott beszédeket, főképp a hallgatói sorokból érkező bekiabálásokat, rögtön elmegy a kedve összetartozni.

Nem tűrjük a gáncsolást, s ha kell, ügyet csinálunk Széchenyiből, annál inkább, mert következetes nemzetiségi politikájáért erdélyi román kortársai is nagyra értékelték.

A kisebbségi csoport kiszolgáltatott helyzetben van, védekezni próbál a másik folyamatos offenzívája, terjeszkedése ellen. A kőhalmi példa bizonyítja, meg lehet fordítani az erőviszonyokat.

A cameroni elképzelés: Angliának többlet tárgyalási és többlet önálló döntési igényei vannak az Unió felé. A briteket eddig is pozitívan diszkriminálták az Európai Unióban...

Úgy tesztek, mintha itt multikulturalitás dúlna, a keresztény kultúra bővöletében éltek, abban hitben, hogy nyitottak vagytok, holott kőkekmény monokultúra van.

Olvasom, hogy Kínában eredeti módszerrel próbálják meg ráncba szedni a politikusokat: egy napra mindegyiket bebörtönöznék, hogy személyesen is meggyőződhessen róla, mivel jár a korrupció.

De nem is ez a legrosszabb. Hanem az, hogy nincs öröm. Közös örömöt talán csak a focivébé megnyerése váltana már ki, abba akkor már-már a zsidó edző vagy védősor is beleférne.

Ezért kell politikai győzelemnek – és nem a bársonyszékekhez való ragaszkodásnak, ahogyan néhányan állítják – tekinteni a parlamenti választásokhoz kapcsolodó alternatív küszöb elfogadását.

Valahol középúton létrejöhet egy találkozás, amely teljesíti a csodavárók minden álmát, véget vet a weimarizálódásnak, és elveti a demokratikus álcát, amit a Fidesz nem mert megtenni.