Vélemény

És szólnia kell a romániai magyarság jó szándékairól, életigenlő terveiről, reményeiről, tenniakarásáról. Hátha szemléletváltás következik be az amerikai kormányzat emberjogi politikájában.

Hirtelen megvilágosodtam: a Kolozsváron áthaladó távolsági buszon biztosan azok ültek, akik idejében megtudták, hogy városuk fejetlenül fog nekilódulni a májusnak.

Nem tudom megváltoztatni a világot: nem gyömöszölhetem vissza a youtube-ot meg a Facebook-ot oda, ahonnan jöttek. Az igazság az, hogy nem is akarnám, hiszen mindkettővel remekül elvagyok

A személyesség erejével tölti fel az ezerszer hallott érveket és teszi őket megcáfolhatatlanná, mosolyogva, végig megengedve nekünk a tiltakozást is. De persze, hogy ő győz.

Az elnökjelölések során is inkább csak gyávaságról, megfutamodásról adott tanúbizonyságot az UEFA azzal, hogy nem tudott vagy nem akart egy ténylegesen esélyes, tiszta jelöltet állítani Blatter ellenében.

Persze ezek a paradicsomi állapotok sem tartanak sokáig, mert jön egy kekeckedő sajtókukac és azt kérdi, mondják, nem lehetne ezt fizetség ellenében, ahogyan gazdagék szokták békeidőben.

A szavazás e könnyített módjának bevezetése, a szavazatok számának hirtelen és esetleg irányított megnövekedése az RMDSZ számára az öt százalékos küszöb elbukását okozhatta volna.

Hol vannak a békemenetesek, a budai úrasszonyok, a civil aktivisták, a Kubatov-gárda, a vidéki jóarcú gyerekek, a mutyik javadalmazottai, a megvédett nyugdíjasok, az igazi magyarok?

Nagyon laza oktatási törvények és nagyon szigorú minősítési rendszerek léteznek: természetesnek tekintik, hogy mindenki olyan úgy jut el a kritériumok teljesítéséig, ahogyan akar.

Így aztán ismét elbeszélgetett benne a meggyőződéses szociáldemokrata  a kormányfővel, és motoszkált benne még egy harmadik személy is: a honatya, aki nem vett részt a szavazáson.

Nekem a Kriterion elsősorban az ottani barátaimat, kiváltképp Domokos Gézát jelenti. „Főemberünket”, az intézményalapítót, a sok bajba jutott magyar értelmiségi segítőjét-megmentőjét.

Miért járnak a rendőrök Marosvásárhelyen leszedetni az utcák kétnyelvű feliratát, miközben Segesváron és Szebenben, ahol nincs se szász, se magyar húsz százalék, nem járnak?

A Nyugat akkor kapta fel a fejét, hogy az orosz erőfitogtatásnak ez tán nem a kifutása, hanem csak a nekifutása, s a későbbi ukrajnai történések igazolták ezt a nyugtalanságot.

Tavaly volt egy szóbeszéd, hogy az őszi nagytakarítás – anyagi alapok hiánya miatt – elmarad. Mondta ezt a Tisztelt Hivatal miután a pénz nagyját már az első félévben begyűjtötte.

Mindez azt erősíti meg, ha figyelmesen követted az észak-koreai történéseket és fejleményeket, hogy Románia sem kerülhette volna el a fejlődésnek ezt a szédítően humanista fokát.

Talán túl kozmopolita ő, hiszen kevés olyan magyar szerző van, aki ennyire otthon érezné magát a világban. Aki olyan sok helyen lenne otthon, miközben folyton a saját mondataiban ér haza.

Romániában három mamutcég uralja a fapiacot. Ha ezt tudjuk, akkor már nem meglepő, hogy fafajonként egy-egy nagyvállalat piaci részesedését harminc százalékban állapították meg.

A konzultációs ív első kérdései az iszlám terrorizmusról szólnak, a harmadik szerint „a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével”.

A politikai oldalak megmondói nem a kijelentések igazságtartalmával foglalkoznak, hanem csak megtalálják a gyűlölet tárgyát, akit szét lehet szedni, véres csontként oda lehet dobni a tömeg közé.

Hátha eléri a botrány a román választók ingerküszöbét. Hogy a bizonytalanságunk teljes legyen, a szociáldemokraták az RMDSZ javára szavaztak, a Váradon koalíciós liberálisok ellenében...