Vélemény

Victor Ponta kormányfő, a iaşi-i James Bond vagy Othelló, vagy ha úgy tetszik „big brother kiskirály” párttársa, nem is értette, miért kértek az ügyészek előzetes letartóztatást.

Egyenlőségjelet tenni DNA és az egykori Securitate között botorság, de elkendőzni a reflexekben rejlő hasonlóságokat, emberi gyarlóságaink kontinuumát, szintúgy a naivitás kiütköző jele.

Ceauşescu nem egyszer hangsúlyozta ki beszédeiben, hogy Romániában a nemzeti kérdés lenini módra meg van oldva. A sztálini módot nem említette, mert az nagyon is ismert volt.

Holott csupán a hormonális működését kellett volna szabályozni, ami nem a rendőrség, hanem az endokrinológusok, szexológusok, pszichiáterek és családterapeuták dolga.

Az antikorrupciós vizsgálatokat bejelentő minapi közlemény nyomán – különösképpen a helyi lap világhálós változatában megjelenő visszhangokban – ezek az érdekellentétek csapódtak le.

Bajor és Sinkó Zoltán, Könczey Elemér és Magyari Tivadar ellenére az erdélyi magyar mentalitásban a humor még mindig gyanús dolog, mely fölemészti a nagyszerű eszméket.

Írjuk csak be a fenti megállapításba a románok helyére a magyarokat, s mindjárt sajogni kezdene az a káröröm. Mert ennél igazabb mondatot el sem tudnék képzelni a mai magyar valóságban.

Munkássága tehát egy szerencsés találkozásnak is az eredménye – és nem csak a szerző volt szerencsés, de a romániai, erdélyi magyar tévénézők is, akik ismerik az alkotásait.

Ha én egyszerű állampolgárként feljelentem a polgármestert, valamely minisztert vagy bármely köztisztviselőt, hogy információim szerint az úr/úrhölgy kenőpénzt fogadott el, kért, követelt…

Megkímélték a hatóságokat a nyilvántartásba vétel bürokráciájától. Öntevékenyek voltak, a rablógazdálkodás és ideál-kapitalizmus szelleméhez simultak nagy rátapadási készséggel. 

Kennedy és Hruscsov óta ebben a kérdéskörben pánikolni illik, és továbbra sem illik úgy beszélni Kubáról, mint a pazar hölgyek pazar combjain csavart pazar szivarok országáról...

Amint az Active Watch médiafigyelő intézet megállapította: az RMDSZ-nek címzett üzenet cenzúrásával s visszavonásával az Elnöki Hivatal honlapjáról Iohannis elszalasztotta a lehetőséget.

Anyja hozzáment apja gyilkosához, amiből kiváló pszichológiai regényt kerekíthetett volna. Aztán ott van Ophelia is, szerelmükből milyen nagyszerű szerelmes regények születhettek volna!

Csakhogy a transzilvánikumokban, ha komolyan vesszük, nem minden magyar, és megtörténhet, hogy a romanikumból vagy germanikumból lesz hungarikum, ahogy Popescu román családjából magyar.

Bár távol állunk attól, hogy higgyünk a nemzetközi minősítéseknek, Románia kezdi lehagyni Magyarországot olyan dolgokban is, amelyeket az egyszerű, szorgalmasan dolgozó kisember érzékel.

Az RMDSZ kongresszusának küldött üzenetében Klaus Iohannis váratlanul, teljes fordulattal elismerte, hogy „a nemzeti kisebbségek sok célkitűzése megoldatlan még Romániában”.

A legnagyobb szépséghibája a szerdai voksnak, hogy nem lehetett egyből szabadnappá kiáltani ki ezt az extramajálist. Arra jó viszont, hogy ébren tartsa a népekben a zavart, a bizonytalanságot.

Ő napi átlag ezer szót hoz össze, ehhez is kell vagy öt óra, s akkor azt már igazán jó napnak könyvelheti el. De ez bizony nem fáklyás menet. Megterhelő, veszélyes anyag a betű.

Milyen érdekes is lenne, milyen nagyvonalú is lenne, milyen ábrándosan-európai lenne, ha a Román Kulturális Intézet elnöke nem román nemzetiségű lenne. Ez túl sok lenne, de azért…

Értem én, hogy a kölykök kapálóznak a korlátok ellen, ámde az iskola nem demokratikus piknik, ahol reggel szavazással eldöntik, hogy ma nem tanulnak, hanem ökörködnek.