Vélemény

Egy szót sem ejt arról, hogy Markó Bélát, aki 1995 elején Londonban tartott előadást az RMDSZ autonómiaköveteléseiről, a román szenátus határozatban ítélte el, amiért kérte az autonómiát.

Mindezt olyan kijelentésekkel tetőzni, mint hogy minden elkülönülési, elszakadási szándék javunkra válhat, egyenesen bűn, hiszen épp az évek óta hangoztatott vádakat, félelmeket erősíti.

Milyen politikai-gazdasági-szociális-kulturális ajánlattal igyekszik magának választókat toborozni mondjuk Klaus Iohannis? Saját német közössége is árulónak tekinti, elfordult tőle.

Nincs önrendelkezőbb és legönrendelkezőbb. A két programot – amelyből csak az egyiket, s azt is csak kiszivárogtatva ismerhettük meg – nem szerencsés most, a választási kampányban ütköztetni.

Hová lett egy (két) egész országban a híres oknyomozó újságírói ösztön? Hova lett az újságírás csúcsa, a merész, falrengető tényfeltárás? Hogyan sajátíthatta ki egyetlen kárhoztatott tévéadó?

Más elemzők szerint a fékek és ellensúlyok fölépítése zajlik a háttérhatalomban, a miniszterelnök szereti versenyeztetni az embereit, és nagyra értékeli a hűséget.

Egykori művelődési otthonok újultak meg, nincs már temető ravatalozó nélkül, a víz és a gáz eljutott olyan eldugott településekre is, ahol gondolni sem mertek rá. 

A szülők kissé megnyugosznak, lehet mondani, hogy a gyerek továbbtanul, képesítést szerez. Reggelente és délben bele lehet vegyülni az igazi diákok tömegébe, bulijába, és úgy tenni, mintha… 

De mi az az Amerika? Ha puszta címke lenne, akkor semmi gondom nem lenne vele. De hát 2752 ember lelte halálát, és nyilván sokkal több ember élete ingott meg vagy ment tönkre végleg.

A félelmeink is ott ülnek az asztal túloldalán, emberi vonásaik vannak, és megszólíthatók. Elhessegethetők. Kibeszélhetők. Ezt nem fogják megérteni a Putyinhoz dörgölődző kiskirályok.

Akkor is szabad, ha szolgálóink szerint nem az, ha megbüntetnek érte, akkor is, ha kőbe vésve hozzák le a felhők közül. Ha egy törvényt átírhatnak, akkor átírhatják majd még egyszer, nem nagy ügy.

Az új tagállamok is felértékelődni, „egyenjogúsodni” látszanak, hiszen nemcsak a lengyel kormányfő került kiemelt pozícióba, hanem az alelnökök zöme is volt szocialista államból érkezik.

Igazából ott romlott el a dolog, hogy bizonyos viccek komoly kijelentés kategóriában indulnak a Ki mit tud?-on, és kormányzati támogatást kapnak, valamint esemesben is sokan támogatják.

Monica Macovei azt hazudta, hogy akik a székely autonómiáról beszélnek most, azok Moszkva játszmáját segítik. Monica Macovei az államfő kegyeltjeként lett brüsszeli politikus...

Új alkotmányt kellene írni, ennek pedig jelenleg semmi esélye nincs. Nem a kétharmad Magyarországán, hanem a magyar huszad Romániájában vagyunk, ahol nem a magyar nemzetpolitikai akarat érvényesül.

A kicsinyesség, a műveletlenség perifériájára sodortatta magát. Elena Udreát a sajtó „szoknyás Băsescuként” is emlegeti. Félő, hogy előbb-utóbb Traian Băsescu válik majd „nadrágos Udreává”.

A fő kérdés valóban az, hogy miként viszonyul az egyén saját nemzetéhez és megmaradásához. A kultúrájához, a nyelvéhez, a valósághoz, a munkához. A többi inkább a politikusok dolga.

Mutasson valaki egy román publicistát, gyakorló román nacionalistát, akitől megvonták a közlés jogát, bírósági perben vesztesnek mondották ki magyarellenes kirohanásai miatt!

A gyilkosság megkonstruált. A felvételek filmminőségűek, s szimbólumtöltetük hajmeresztő. A foglyokon narancsszínű felsőruha, amilyent a Guantanamo-börtön muszlim foglyain látni.

Ha elhallgatna, mint egy csapóajtó, úgy zuhanna ránk a csönd. Kiürülne a világ. Ledobná magáról a tekintetet. De hát a világ is olyan, mint egy szép nő, az éhes szemek éltetik.