Vélemény

Nevezett úriember elég tiszta programmal nyert választást, s úgy tűnt, tartalmat is ad elképzeléseinek: lecserél mindent, ami a Szaakasvili-rezsimre emlékeztet.

Lovas levele időben egybeesik az Orbán-kormányzat legújabb televíziós afférjával, s talán soha meg nem született volna, ha a kormányzat nem jár elöl a jó példával.

Brâncuşi, a nagy szellemekhez illően, mintha mindebből valamit jó előre megérzett volna, így aztán még idejében Párizsban telepedett le.

Hogy a székelység politikai üzenetei miért mindig a templomokból indulnak ki, azt feltételezhetően Nyugat-Európában a Nagy Francia Forradalom óta már kevésbé értik.

Vannak, nem mellékesen, olyan portálok, ahová gyűlölködni járnak az emberek, s az ízlés határain kívül lehetnek rasszisták, etnicisták, bunkók, szimplán hülyék...

Miért nem lehet legalább formálisan megvárni a politikai döntéshozók hivatalos válaszát? Egy be sem nyújtott törvénytervezetet nagyon nehéz elfogadni...

Végül rá, az RMDSZ-re hárul az autonómia politikai „kivitelezése” is. Ehhez ott kell lennie legalább a parlamentben, ha már kormányon nem lehet.

Úgy él meg egymás mellett képzőművészet, színház és irodalom, hogy egyszer sem lépnek egymás sarkára. És közben eszünkbe se jut, hogy valamelyik fontosabb lenne.

Nem a hazáról beszélek, mert a haza mostanában leginkább félkatonai szervezetek, ostoba püspökök, elkurvult művészek és karrierista politikusok apanázsa. Hanem egyszerűen az örömről.

Sima baba a választások megnyerése, van megint négy év, amelyben mi nyerjük a közbeszerzéseket, mi tartjuk láncon a hasznos hülyéket, áldozunk a demokrácia látszatára, és építjük a stadionokat.

Vonatkoztassuk mindezt a különböző társadalmi rétegekre és etnikumokra, és máris érthetőbb lesz, hogy mindannyian ugyanannyira hasonlók is vagyunk, mint amennyire különbözünk.

Székelyföld magyarsága a népszavazással „mindössze” századokon át létező önrendelkezési jogát és államalkotó nemzeti státusát, s ami ebből következik: nyelvszabadságát, saját források fölötti döntési jogát kéri.   

Mindenki járjon darócban, nyírjon hajába tonzurát, járjon fapapucsban, isten és a tantestület, a nagyságos minisztérium iránt mutasson alázatot és töredelmes bűnbánatot percenként.

Tekintve, hogy az ujgurok is nagy paprikafogasztók, az ötlet a nemzetgazdaság szempontjából is ígéretes lehet, mert fellendíti a szegedi és a kalocsai paprikatermelést. 

Már azt a menekülést is fel kellene egyszer számolni, amely elriasztja egyik embert a másiktól; még a magyart a magyartól is, sötét, felsejlő fenyegetésnek érezve a másságot. 

Elég megfigyelni a jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkező európai országok népszámlálási adatainak alakulását, s kiderül, hogy a kisebbségek számaránya mindenütt csökken.

Ha a súlyos balesetek 11 százalékát az ittas sofőrök okozzák, akkor a további 89 százalékért nyilvánvalóan a józan gépkocsivezetők a felelősek.

Ez a mi bajunk: olyankor tesszük ki az i-re a pontot, amikor oda vessző, hosszú í kellene. Van itt ész, ugye? Micsoda pihent ötlet! Jót derültünk...

Legjobb, hogy láttunk néhány nem magyart is banisokat adományozni a nyelvbírság kiegyenlítésére. Vajon akad-e bíróság is ebben az országban, amely dacolni mer a többség antidemokratizmusával?

Kiírod a fészbúkra, hogy a szerkesztő mekkora állat, évek óta semmit nem olvasott, képtelen észrevenni az értéket, az ízlése rémes, a felesége csámpás és halszagú. Estig számolod a lájkokat.